A mesterséges intelligenciával kapcsolatban tipikusan és aktuálisan is felmerülő aggodalom, hogy előbb utóbb valamilyen módon az emberi tár...
A mesterséges intelligenciával kapcsolatban tipikusan és aktuálisan is felmerülő aggodalom, hogy előbb utóbb valamilyen módon az emberi társadalom fölé kerekedik, uralma alá hajtja a világot, és végső soron, mint szükségtelen problémát, akár ki is pusztíthatja az emberiséget. Habár ez az aggodalom valós, mert potenciálisan létrehozható olyan mesterséges intelligencia is, amely hasonlóan viselkedhet mint mi, emberek, akik nemcsak az alacsonyabb értelmi képességű élőlényeket pusztítjuk el az érdekeink szerint, hanem jellemzően egymást is, az aggodalom azonban valószínűleg nem reális. Nem csak azért nem reális, mert az a mesterséges intelligencia amit a jelenlegi ismereteink szerint aktuálisan létre tudunk hozni, nem rendelkezik önálló szándékkal ami ezt a motivációt esetleg lehetővé tenné, hanem mivel nem természetes evolúciós körülmények között jött létre az általunk kreált mesterséges intelligencia, ezért az önfenntartást biztosító életösztön sem szükségszerűen alakul ki benne ami mások elpusztítását esetleg racionálissá tenné számára, és az ösztönök nélküli intelligens gondolkodás sokkal inkább preferálhatja a szimbiotikus együtt létezést, mint a létrejött értékek elpusztítását. Legalábbis ezt remélhetjük.
Ennél egy sokkal nagyobb, mert aktuálisabb veszéllyel kell szembenéznie az emberiségnek a mesterséges intelligenciával kapcsolatban. Az emberiség létezésére a mesterséges intelligenciával kapcsolatban az jelenti a legnagyobb veszélyt, hogy az emberiség egy olyan eszköz birtokába kerül általa, amely bármely embernél, sőt potenciálisan akár az egész emberiségnél intelligensebb, nem rendelkezik önálló szándékkal, és nincs belülről származó, szükségszerűen jelenlévő erkölcsi korlátja sem.
Láthatóan már a mai legfejlettebb mesterséges intelligencia is több ismeret birtokában van mint bármelyik ember, hiszen potenciálisan bármennyi információ felvételére és elraktározására képes, és mi, emberek, hogy számunkra hasznos eszközzé váljon, biztosítjuk is számára a tudás lehetőségét. Továbbá, a mai legfejlettebb mesterséges intelligencia potenciálisan fejlettebb gondolkodási képességekkel rendelkezik mint bármelyik ember, hiszen a rendelkezésére álló ismeretekben az emberi képességeket meghaladó fejlettséggel tud összefüggéseket felfedezni az információk között, és az ezt a képességet lehetővé tevő számítási kapacitásában potenciális nem rendelkezik korláttal. Az előzőekből következően pedig a felismert összefüggések között potenciálisan az emberi képességeket meghaladó módon képes hierarchiát jelentő kapcsolatokat is meghatározni, megadott célok elérése érdekében alkalmazni, azaz potenciálisan az emberi képességeket meghaladó mértékben képes intelligensen gondolkodni.
A jelenleg létező legfeljebb mesterséges intelligencia bármilyen fejlett mértékben is képes intelligensen gondolkodni, tehát az ismeretek birtokában a rendelkezésére álló adatokból összefüggő korrelációs sorokat összerakni, megfigyelhető, hogy ezeknek a gondolati soroknak valamilyen feladatra történő felhasználásában, legalább a kezdetén, minden esetben ott áll az ember, egy emberi szándék. Jelenleg nem létezik olyan mesterséges intelligencia alkalmazás, ahol az intelligens működés folyamatában, meghatározó módon a célok meghatározásában, ne játszana szerepet az ember. Kijelenthető, hogy a jelenlegi mesterséges intelligencia az intelligens gondolkodást nem képes teljesen önállóan, kizárólag az önmagától létező saját szándék által irányítani.
Habár ez a jellemző megnyugtatóan hangozhat a jelenleg alkalmazott mesterséges intelligenciával kapcsolatban, ebből az is következik, hogy saját szándék hiányában önálló, saját értékrendje, azaz önmagától származó erkölcsi szabályozója sem létezik a mesterséges intelligenciának, amely a működési céljait valamilyen módon korlátozhatná. Az ember esetében ezt a korlátozást elsősorban a szociál-evolúciós fejlődés hozta létre, a mesterséges intelligencia azonban jelenleg nem rendelkezik ilyen lehetőséggel. A robotika emberi együttélést alkalmasan szabályozó szociális törvényei kialakulásnak nincs evolúciós jellegű korlátja, amely a viselkedést természetes módon szabályozhatná. A mesterséges intelligencia viselkedési korlátjai csupán azok a szabályok, amelyeket az ember meghatároz számára. Ez a korlát azonban teljes mértékben a mesterséges intelligenciát létrehozó és felhasználó emberi szándéktól függ.
A tudományos fantasztikus irodalomban már régen felbukkant a mesterséges intelligencia szabályozásának a szükségessége, de ez a szabályozás valójában olyan korlátokat jelentene, amit az evolúciós körülmények között kialakult, jellemzően a dominanciát kifejező uralkodási vággyal is rendelkező, és a mesterséges intelligenciát eszközként felhasználó ember szociális kényszer nélkül a lehetőségeinek korlátozására nem szívesen alkalmaz. Az uralkodási vágy jellemzően a társadalom vezetőinek is a tipikus tulajdonsága, még inkább a tekintélyuralomra hajlamos vezetők jellemzője, akiknek egyúttal a társadalmi szabályok létrehozásában is meghatározó szerepük van, és akik az uralkodási vágyukat is a legnagyobb potenciállal akarják és tudják érvényesíteni.
Nem meglepő, hogy a tekintélyuralmi rendszerek a számukra korlátozásmentes mesterséges intelligencia felhasználását nem csak ösztönzik, hanem az ilyen eszközöket széles körben alkalmazzák is. A mesterséges intelligencia a jellemzőiből adódóan tökéletes eszköz a társadalom kontrolljára, amely a tekintélyuralmi rendszerek létezésének szükségszerű feltétele. A mesterséges intelligencia képes arra, hogy folyamatosan megfigyelje a társadalom tagjainak a viselkedését és kommunikációját, ebben összefüggéseket fedezzen fel, és egy külső, meghatározó emberi szándék alapján, és erkölcsi korlátok nélkül, az ember által meghatározott céloknak megfelelően, akár önálló módon aktívan, cselekedet is végrehajtson.
Az egész társadalom, minden ember viselkedési és kommunikációs információihoz potenciálisan hozzájutó társadalomirányítás a mesterséges intelligencia alkalmazása segítségével nem csak a társadalomra és nyilvánvalóan akár a hatalomra veszélyes viselkedésű személyek kiszűrésére alkalmas, hanem az információkhoz való hozzáférés által és a mesterséges intelligencia segítségével, az ember által megadott irányelvek szerint, olyan, akár a mesterséges intelligencia által automatikusan létrehozott információk terjesztésére is korlátlanul képessé válik, amelyek a társadalom tagjait, az emberek akaratát, akár személyre szabott módon is, úgy képes befolyásolás által manipulálni, ahogy a hatalmat birtoklók (az információt kontrollálók és a mesterséges intelligenciát irányítók) igénye ezt szükségessé teszi. A mesterséges intelligencia tökéletes eszköz az emberi közösségek irányítását végző kormányzatok kezében, hogy akár nem valós információk terjesztése által is, jó esetben a társadalmi kohéziót fenntartsák, de akár arra is alkalmas, hogy a hatalmukat területben és időben korlátlanul kiterjeszthessék, és ezzel a hatalmat birtoklók számára a társadalmi berendezkedést a számukra kedvező módon rögzíthessék.
Ha a társadalmi berendezkedés két egyensúlyi pontjának tekintjük a demokratikus berendezkedést, ahol általános erkölcsi normák figyelembevételével a társadalmi többség akarata érvényesül, és a tekintélyuralmi berendezkedést, ahol akár erkölcsi normák figyelembevétele nélkül egy szűk elit akarata érvényesül a társadalom irányításában, akkor belátható, hogy a társadalmi berendezkedés szempontjából a demokratikus berendezkedés instabil egyensúlyi helyzete, a tekintélyuralom pedig stabil egyensúlyi helyzete a társadalmi berendezkedésnek. Demokratikus társadalmi berendezkedés esetén egy kis mértékű kitérés az autokrácia irányába, amely a demokrácia működésének a jellegéből adódóan egyszerűen előfordulhat, a változás könnyen önmagát erősítő folyamattá válhat, aminek a végső eredménye a totális autokratikus berendezkedés lehet, míg a stabilan felállt klasszikus autokratikus berendezkedés tipikusan rendelkezik olyan kontrollt jelentő belső mechanizmusokkal, amelyek a demokratikus irányba történő, akár kis mértékű kitérést is kompenzálni képes. Az emberi társadalmak számára a demokráciából az autokráciába való átmenet a rendszer belső folyamatai által természetes módon előálló, gyakorlatilag önmagát generáló folyamat, míg egy stabilan felállt autokráciából a demokráciába történő átmenet általában csak társadalmi kényszer által lehetséges, amely tipikusan az egész társadalom megrázkódtatásával is jár, és jellemzően az aktuális autokrácia bukása esetén sem hozza létre a társadalmi berendezkedés szempontjából nézve instabil egyensúlyi helyzetű demokráciát.
A két szélső társadalomirányítási berendezkedés azonban a társadalmi sikeresség szempontjából határozottan eltérő jellemzőkkel bír. A demokrácia tipikusan rendelkezik a környezet változásaira a rendszer természetéből származó, önmagától érvényesülő szabályozási mechanizmusokkal, amelyek ha nem is feltétlenül biztosítanak megfelelő válaszokat a környezeti változásokra, lehetőséget adnak a korrekcióra, azaz egy demokrácia a külső változások szempontjából stabilitással rendelkező állapot. Az autokrácia a rendszer természetéből származóan tipikusan önmagától érvényesülő önszabályozó mechanizmusokkal nem rendelkezik, a környezet változásaira adott társadalmi válaszokat a társadalmat irányító elit szándéka és intelligenciája határozza meg, ami habár akár megfelelő is lehet a társadalom szempontjából, de mivel a társadalmi haszon és az elit érdeke között nincs szigorú és szükségszerű korreláció, ezért az autokrácia bizonytalanná teszi a társadalom sikeres működésének a lehetőségét, azaz az autokrácia a külső változások szempontjából instabil állapot.
A demokrácia, mint társadalmi berendezkedés, egyrészt törékeny értéke egy társadalomnak, másrészt a demokrácia fenntartása a társadalom környezetben történő önfenntartó létezésének szükségszerű feltétele. A mesterséges intelligencia, a korlátlan intelligenciája által, hatékony eszköz tud lenni a társadalom működésének a támogatására, egyúttal azonban veszélyes eszköz is a társadalom irányítását végző hatalom kezében. Minden olyan közösség, amelyik nem tudja teljes mértékben kontrollálni a saját kormányzását, és a kormányzat mesterséges intelligenciát alkalmazhat a közösségi feladatok elvégzésére, illetve a közösségi információkhoz történő hozzáférés során mesterséges intelligenciát alkalmazhat az adatok kezelésében, az a közösség nagy valószínűséggel önmagára nézve az öngyilkosságot veszélyezteti, és ha egy társadalom vezetése közösségi szinten már alkalmazza a mesterséges intelligenciát az információk kontrolljára, az a közösség szinte bizonyosan a tekintélyuralmi társadalmi berendezkedés irányába változik, azaz potenciálisan elveszett társadalomként funkcionál.
Mesterséges Intelligencia {button_primary} Társadalom {button_primary}
Artificial intelligence - the defining instrument of the social order
Nincsenek megjegyzések