Az emberi társadalmak irányításában jelenleg alapvetően a képviseleti társadalomirányítás gyakorlata működik, miszerint a vezetői szerepre ...
Az emberi társadalmak irányításában jelenleg alapvetően a képviseleti társadalomirányítás gyakorlata működik, miszerint a vezetői szerepre jelentkezők közül a közösség valamilyen, többé-kevésbé demokratikus eljárás keretében kiválaszt és megbíz személyeket, hogy a közösség tagjainak az érdekeit és szándékait képviselve befolyásolják a társadalom működését.
A módszer elvileg alkalmas lehetne a társadalom megfelelő irányítására, a gyakorlatban azonban - alapvetően az emberi természet tipikus jellemzői miatt - általában nem képes a hatékony működésre. Mindaddig, amíg nem fejlődik ki egy fundamentálisan alkalmasabb módszer a társadalom irányítására, a már alkalmazott képviseleti társadalomirányítást kell minél inkább megfelelővé tenni az alkalmas működésre.
Habár a választóknak gyakorlatilag csupán epizód szerepük van a képviseleti társadalomirányítás működésében, a rendszer formálódására a választói magatartás is jelentősen hat. A képviseleti társadalomirányítás során a választók jellemzően a vezetők kiválasztása alkalmával tudnak kontrollt gyakorolni a társadalomirányítás működésére, és akkor is közvetetten, oly módon, hogy a lejáró mandátum esetén lehetőség nyílik esetleg egy új, alkalmasabbnak látszó képviselőt kiválasztani a vezetői szerepre. Ebből következően választói szempontból a kiválasztás módját szükséges a leginkább alkalmassá tenni arra, hogy a társadalom számára potenciálisan a legalkalmasabb képviselők kerülhessenek az irányítási pozíciókba.
A rendszer aktuális sajátossága, hogy az alkalmazott választási folyamat gyakorlata során jellemzően nem a vezetői szerepben történő megfelelő célok képviseletének igazolása érvényesül a jelöltek választásában, ( link ) hanem a feladatra jelentkező, általában önjelölt személyek közül választhat a közösség, akik jellemzően egymás legyőzésére fókuszálva próbálják aktív módon befolyásolni a választókat, manipulatív módon meggyőzni őket, hogy a saját személyük a legalkalmasabb a társadalom irányítására, a hatalom képviseletére.
Ez a jelenlegi gyakorlatban működő eljárás nyilvánvalóan nem garantálja a társadalom hasznát szolgáló alkalmas személy kiválasztását a vezetői pozícióra. A kiválasztási folyamat során megjelenő, a választók irányába történő manipulatív befolyásolás hatásainak csökkentésében, az alkalmasabb vezető kiválasztásában azonban alapvető szerepe lehet egy megfelelően alkalmas választói magatartásnak is. Milyen választói magatartás tenné lehetővé, hogy a jelenleg alkalmazott választási módszereket alkalmazva is a társadalmi igényeknek leginkább megfelelni látszó személyek kerüljenek kiválasztásra a közösség vezetői pozícióira?
A feladatra alkalmas optimális választói magatartásnak az látszik, ha minden választó kizárólag csupán a saját, valós, aktuális problémáinak a megoldását leginkább célul tűző, és arra konkrét, reálisan kivitelezhetőnek látszó programot javasló és vállaló jelöltre szavaz a vezetésre jelentkezők közül. Ha a választó nem talál olyan jelöltet amelyik ebben a feladatban számára megfelelő lenne, ne menjen el szavazni, vagy ha kötelező a részvétel, érvénytelenül szavazzon.
A jelenleg általánosan hangoztatott álláspont, miszerint a választás polgári kötelesség, és aki lemond erről a jogról az nem nyilváníthat kritikát sem a vezetéssel kapcsolatban hamis érvelés, mert ilyen módon a választó akkor is szavaz, ha számára nincs alkalmas jelölt a legkevésbé alkalmatlan jelöltet választva. A választó ennek következtében a szavazatával egy számára nem megfelelő vezető választási győzelmét legitimálja. A szándékos nem választás éppen úgy legitim formája a választói akarat kifejezésének, mint a jelöltekre történő szavazás.
A felelős választói magatartás tehát az, ha a választó csupán a konkrétan személyesen rá vonatkozó jelölti ígéreteket mérlegeli, nem vesz figyelembe más kijelentéseket, ahogy például a versenytársak egymás lejáratását célzó kijelentéseit sem. A felelős választói magatartás ezeket figyelmen kívül hagyja, mint irreleváns információk a képviselők kiválasztásának mérlegelésében, és csupán azokat az információkat veszi figyelembe, amelyek az ígéretek között valamilyen módon konkrétan rá vonatkoznak, számára megfelelőek, és ésszerűen megvalósítható javaslatot tartalmaznak. Ha pedig nem talál ezek alapján megfelelő jelöltet a választó, nem járul hozzá a szavazatával egy számára alkalmatlan jelölt hatalomba juttatásához és legitimációjához.
A módszert alkalmazva a populista politikusi magatartás, az általános, hangzatos célokat kitűző, ezért népszerű, de a valós problémákra nem konkrét, a gyakorlatban is ésszerű és reális megoldásokat kínáló programokkal jelentkező politikusi viselkedés is visszaszorítható, mert a felelős választói magatartás esetén a jelöltnek a leginkább jelenlévő problémákra kell valóságosnak látszó megoldásokat felmutatnia, ami a választó számára is aktuális és konkrét, ahhoz, hogy a személye kiválasztásra kerüljön.
Ez a választói magatartás a közösség szintjén emergens módon biztosíthatja, hogy a vezetéssel megbízott személyeknek a megoldási módokat is tartalmazó ígéretekben demonstrált szándéka leginkább illeszkedjen a társadalmi igényekhez.
A felelős választói magatartás működőképességének és eredményességének a szükséges feltételei a választási eljárással kapcsolatban a következők:
- bárki választható legyen,
- a választáson indulók szabadon kommunikálhassanak,
- az eredményes választás érvényes szavazati minimumhoz kötődjön.
Ezek a feltételek minden demokratikusan működő választási mechanizmusban bizonyos szinten többé-kevésbé rendelkezésre állnak, tehát a kitűzött célnak megfelelő, és általánosan érvényesülő választói magatartás a jelenlegi képviseleti társadalomirányítás alatt is képes lehet jelentősen befolyásolni egy alkalmasabb vezetői réteg politikai hatalomhoz jutását.
A feltételek teljesülése esetén a felelős választói magatartás eredménytelen és megismételt választásokat is eredményezhet, de ez valójában nem a választási rendszer hibája, hanem a rendszer hatékony működésének biztosítását lehetővé tevő jellemzője. Az eredménytelen választás az aktuális jelöltek társadalmi megfelelőségének alkalmatlanságát demonstrálja. Az eredménytelen és megismételt választások egyúttal hozzá járulhatnak a választási kampányok jellegének és társadalmi hasznosságának fejlődéséhez is.
A javasolt felelős választói magatartás elvileg nyilvánvalóan elvárható és triviálisan szükségszerű viselkedés a választókkal kapcsolatban, azonban ennek gyakorlati megvalósulása a közösség tagjaitól tudatosan felismert, szándékosan kontrollált, személyesen fejlesztendő választói viselkedést igényel.
Nyilvánvalóan a képviseleti gyakorlat szerint működő demokráciák alapvető problémája - miszerint a társadalmi akarat nem közvetlenül érvényesül, csupán a megválasztott vezetők akarataként valósul meg - ezzel a választói magatartással sem tűnik el, de ezzel a választói magatartással legalább a valós társadalmi akarat tud megjelenni a kiválasztott vezetők által. A felelős választói magatartást gyakorolva a jelöltek is motiváltabbak lehetnek, hogy az általuk képviselt társadalmi céloknak a megvalósítása szerint kampányoljanak, valamint ez által a jelöltek közül az választható ki az aktuális vezetői szerepre, akik konkrét demonstrált szándéka leginkább megfelelő ennek a társadalmi igénynek, csökkentve a populizmust, az egymás legyőzésére fókuszáló jelölti küzdelem jelentőségét, és feltételezhetően csökkentve a tekintélyuralmi rendszerek kialakulásának a valószínűségét.
A javasolt választói magatartás széles körben alkalmazva a társadalomban jelentősen javíthatja az egyébként nem optimális képviseleti társadalomirányítás működését.
Nincsenek megjegyzések