Bizonyára valamilyen módon minden ember hívő, abban az értelemben , hogy a hit a nem látott dolgokban való bizonyosság (a valóság igazolása...
Bizonyára valamilyen módon minden ember hívő, abban az értelemben, hogy a hit a nem látott dolgokban való bizonyosság (a valóság igazolása nélküli meggyőződés).
A hitre elképzelt világok tudnak épülni, dolgokkal és törvényekkel, amit vallásnak hívunk. Bizonyára az ember az egyedüli földi élőlény, amely képes a vallásra, és az ember ezt a képességét magas szinten tudja gyakorolni is, amelynek a legfejlettebb változata az istenhitre épülő vallások létezése.
A hitnek a definíciójából származó alapvető jellemzője, hogy szükségtelennek tartja az okok eredetét vizsgálni, ahogy például az istenhitre épülő vallások elfogadják egy szándék létezését a szándékhoz kapcsolódó okok felismerésének szükségessége nélkül is. Tehát az istenhitre épülő vallások működése nem az isten valóságának a keresésére épül, hanem isten törvényeinek a feltételezésén alapszik.
A vallás a gondolkodás diktatúrája. Az istenhitre épülő vallások paradoxona, hogy miközben feltételeznek egy értelem létezését, közben elutasítanak egy létező értelmet, az emberi gondolkodást.
Isten valóságát nem a hitre épülő vallások képesek megtalálni számunkra, Istent felismerni csak a valóságra épülő racionális gondolkodás, a tudomány alkalmas. Az objektivitásra törekvő tudomány képes felismerni és megadni nekünk a létező Istent, azt, akit csak magunkban érezhetünk. Ez egy még nagyobb paradoxona az istenhitnek.
Nincsenek megjegyzések