Az " életre hangolt univerzum " megállapítás arra a megfigyelésre utal, hogy az univerzumunk létezése valahogyan specifikusan alk...
Az "életre hangolt univerzum" megállapítás arra a megfigyelésre utal, hogy az univerzumunk létezése valahogyan specifikusan alkalmas az élet hordozására. Az univerzumunk működési törvényeiben szereplő alapvető, általunk ismert más törvényekből nem következő fizikai állandók értékei éppen egy olyan szűk tartományba esnek, ami lehetővé teszi annak a specifikus komplexitásnak a kialakulását, a struktúrák és sokféleség létrejöttét, aminek következtében az élet és az értelem kialakulhat és fejlődhet az univerzumban. Ha ezek az alapvető állandók nem is sokkal eltérnének az aktuálisan képviselt értékeiktől, az univerzumban bizonyosan nem alakulhattak volna ki azok a struktúrák, amelyek lehetővé teszik az élet jelenlétét.
Erre a jelenségre a természetes magyarázatok között szerepel például
- a multiverzum elmélet, amely szerint számtalan univerzum létezhet különböző fizikai állandókkal, és a mi univerzumunk az egyik olyan, amelyik támogatja az élet és az értelem hordozását,
- az antropikus alapelv, amely nem ad javaslatot az életre hangolt univerzum okára, csupán megállapítja, hogy egyáltalán csak azért létezhet ez a kérdés, nyilvánvalóan csak egy olyan univerzumot tapasztalhatunk, amely képes az életet és értelmet hordozni, amelyre aztán rácsodálkozhat a kifejlődött értelem,
- illetve a természetesség elve, miszerint az univerzum specifikus tulajdonságai csupán természetes folyamatok általunk nem ismert szükségszerű eredményei, finomhangolás nélkül.
Jellemzően a magyarázatok nem adnak valódi ok-okozati összefüggést a specifikus állapotra, csupán a körülmények fennállására hivatkozva megállapítják az életre hangolt univerzum létezését.
Az élet nyilvánvalóan az univerzumunk tulajdonságainak következményeként jöhetett létre, tehát az antropocentrikus univerzum jellemző ilyen módon félrevezető kifejezés. Az élet és az értelem a tudományos gondolkodás által feltételezett módon nem célja az univerzumunk létezésének, hanem következménye az univerzum tulajdonságainak.
Az univerzum nyilvánvalóan elegendően komplex ahhoz, hogy hordozhassa az életet és az értelmet, és elegendően hosszú ideje létezik már, hogy az élet és az értelem kialakulhatott benne. Az univerzum fizikai állandói együttesen lehetővé teszik az általunk ismert élet hordozására az univerzumot. Az életre alkalmas univerzum vizsgálatakor azonban érdemes az élő állapotot az általunk ismert módon megvalósuló szén alapú vegyületek komplex kémiájánál általánosabb módon meghatározni.
Az élő állapotra különböző definíciók léteznek. Mi alapvetően egyféle élő állapotot ismerünk, a szén alapú molekulákból felépülő biológiai rendszereket. Az univerzumunkban természetes módon bizonyára kialakulhat szénvegyületekre épülő életforma, de logikailag nem zárható ki más jellegű struktúrákra épülő élet sem, mint ahogy ugyan mesterségesen, de mi emberek is igyekszünk az élő állapotot, valamint az értelmet is például számítástechnikai eszközök felhasználásával megvalósítani.
A gondolatokban az élő állapotnak egy általánosabb szemlélete került megfogalmazásra, amely szerint az élő állapot olyan nem egyensúlyban lévő anyagi rendszer, amelynek a struktúrája a működése következtében a környezet változásainak ellenére képes fennmaradni. Ebből a meghatározásból már levonható néhány általánosabb jellemző, amelynek szükségszerűen jelen kell lennie az univerzumban, hogy az alkalmas legyen az élet hordozására.
Az univerzum nem lehet teljes egészében egyensúlyi állapotban, valamint alkalmasnak kell lennie változatos struktúrák kialakulására és hordozására, amelynek feltétele a komplexitás, a sokféleség, a sokféle különböző jellemzőjű anyagi rendszerek jelenléte. Egy ilyen univerzum potenciálisan alkalmas lehet az élet hordozására, amely idővel ki is fejlődhet benne. A mi univerzumunk ilyen.
Az univerzumunkban a fizikai törvényekben szereplő állandók értékei együttesen egy szűk tartományba esnek, amelyek éppen lehetővé teszik, hogy komplex struktúrák formálódhassanak, amelyek lehetővé teszik az élet feltételeinek létezését, amelyekből aztán az idők folyamán kialakulhat az élet is. Az életre hangolt univerzum problémájával kapcsolatos alapvető kérdés tehát megfogalmazható úgy is, hogy létezhet-e összefüggés a komplexitásra képes univerzum, és az univerzum létezésének hossza között, mert ha található lenne kapcsolat a két tulajdonság között, az természetes magyarázatot tudna adni az életre hangolt univerzum problémájára is.
Ha belátható lenne, hogy az univerzumunk egy olyan rendszer, amelynek a nem egyensúlyi állapotban eltöltött létezése az önmaga komplexitásával és a struktúra alkotás képességével van relációban, akkor az univerzumunk természetes módon kielégítené az életre hangolt univerzumtól elvárt követelményeket.
Egy korábbi gondolatban megfontolásra került, hogy az univerzum grid modellje alkalmas magyarázatot adhat az univerzumunk létezésének számunkra fennálló legnagyobb problémájára, az univerzum speciális, alacsony entrópiájú kiinduló állapotára. A grid modellben ugyanakkor értelmezhetővé válhat a kapcsolat a komplex struktúrák létezése és az univerzum fennállásának hossza között is, azaz a grid modell természetes magyarázatot kínálhat az élet kialakulását támogató speciális fizikai állandókkal rendelkező univerzum létezésére is.
A grid modellnek megfelelő univerzumot rácsszerű elrendezésben elhelyezkedő, önmagukban vibráló mozgást végző, azonos részecskék építenek fel, amelyek egymásra hatásával szinkronizált rezonanciák által alkotott struktúrák alakulhatnak ki. Ennek a rendszernek a teljes rendszerre kiterjedő rezonanciája az (alacsony entrópiát képviselő) instabil egyensúlyi állapota, amelynek elérésére törekszik a rendszer.
Egy ilyen rendszerben a globális, általános rezonanciának a kialakulását azonban lokálisan létrejövő egyedi rezonanciák késleltethetik, annál inkább, minél több és komplexebb helyi rezonanciák alakulnak ki a rendszerben. Végső soron az egyensúlyra törekvés következményeként kialakul a rendszerben a globális rezonancia, azonban annál később, minél hosszabban képesek a lokális rezonanciák létezni, fennmaradni.
Egy grid modellnek megfelelő univerzumot a globális rezonancia instabil egyensúlyi állapota felé törekvő, ciklikusan ismétlődő disszonancia jellemzi, amely ciklus annál tovább képes fennmaradni, minél alkalmasabb a rendszer a lokális rezonanciák kialakulása és létezése által a globális rezonancia kialakulását késleltetni.
Ez a hipotetikus folyamat nem mond ellent a zárt rendszerekre érvényes entrópia növekedésére vonatkozó törvénynek. A rendszert stabilizáló lokális rezonanciák a környezetük rendezetlenségének a növekedése árán jöhetnek létre. Ezek a lokális rezonanciák azonban az entrópia növekedésének megfelelően végső soron önmaguktól megszűnnek a disszonancia alapvetően kedvezőbb entrópikus állapotának engedve, ezzel megteremtve a körülményeket a globális rezonancia által létrejövő egyensúlyi állapot kialakulására.
Egy ilyen rendszer életciklusának kezdetén, amikor az egyensúlyi állapot instabilitása miatt a globális rezonancia spontán módon megszűnik, a rezonanciában álló grid részecskék megszűnés pillanatában fennálló állapota határozhatja meg a teljes rendszer alapvető beállítottságát, a létrejövő disszonancia állapotának alapvető fizikai jellemzőit. Amennyiben, és amennyire ezek a jellemzők lehetővé teszik, támogatják a lokális egyedi rezonanciák létrejöttét, a rendszer ciklusban eltöltött életideje meghosszabbodik, miközben változatos komplex struktúrák alakulnak ki a rendszerben, amelynek megvalósuló formája az élő állapot is lehet.
A grid modellnek megfelelő ciklikus univerzum esetén csak olyan világ létezhet az egyes ciklusokban elegendően hosszú ideig hogy az élet és az értelem kialakuljon benne, amely alkalmasan komplex akár az élet és az értelem kialakulásához is.
A grid modellben a komplex struktúrák létezése stabilizálja a nem egyensúlyi állapot fennmaradását, és az univerzum nem egyensúlyi állapotát fenntartva lehetővé teszi a komplexitásra épülő struktúrák kialakulását, így megteremti az élet kialakulásának lehetőségét. Az univerzum grid modellje nem csupán az univerzum speciális, alacsony entrópiájú állapotára adhat tehát természetes magyarázatot, hanem természetes megoldást kínál az életre hangolt univerzum létezésére is, összefüggést kínálva a komplexitásra képes univerzum, és az ennek megfelelő jellemzőkkel bíró univerzum létezésének hossza között.
Ha a grid modell megfeleltethető az univerzumunk fizikai valóságának, az univerzumnak nem csupán a speciális antropocentrikus beállítottsága válhat magyarázhatóvá, de egy ilyen univerzum létezésének sajátos következményei is vannak. Egy ilyen univerzumban egy elegendően fejlett értelem kifejlődése az alkalmas szándéka esetén és a felhalmozott tudása felhasználásával akár képes lehetne fenntartani, időben kiterjeszteni a lokális struktúrák fennmaradását, és ezzel megakadályozni a globális rezonancia kialakulását - ami az instabilitása révén nem csak az univerzum életfolyamatának egy új ciklusát indítaná el, hanem a globális rezonancia egyformasága miatt egyúttal minden korábban létező struktúrát, így az értelemmel rendelkező életformákat is eltörölné az univerzum történetéből.
Az antropocentrikus univerzumban a létrejövő értelem által az aktuálisan létező univerzum élete, és ez által az alkalmas élet is potenciálisan meghosszabbítható, fenntartható lehet. Ebből pedig az is következik, hogy egy grid modellként működő univerzum életciklusai mindaddig folytatódnak, ameddig egy olyan értelem nem fejlődik ki benne, amely fenntartja az adott univerzum nem egyensúlyi állapotát, megakadályozza a globális rezonancia kialakulását. A grid modell szerint működő univerzumnak egy alkalmas értelem kifejlődése lehetne az intelligencia által létrejövő, tartósan fenntartható végállapota. Ilyen értelemben tehát az életből létrejövő alkalmas értelem mégis lehet a következmény jellegű célja az univerzum létezésének. Ha az univerzum a grid modellnek megfelelő rendszer, lehetne az emberiség ennek a célnak, az univerzum fennmaradásának az eszköze?
És ha ezt a grid struktúrát egy külső értelem hozta létre, vajon ez az értelem azt figyeli, hogy mikor áll meg az univerzum ciklusainak folytatólagossága, amely egyértelmű bizonyossága lehetne, hogy a rendszerben fejlett intelligencia alakult ki?
És ebben az esetben mi lenne a következő értelmes lépés? Talán a kapcsolatfelvétel? Az út az univerzum létrehozójához, a teremtőhöz? A grid modell az értelem számára nem csak lehetséges magyarázatokat adhat a létezésre, de potenciális lehetőségeket is kínálhat az életre hangolt univerzum életére.
Nincsenek megjegyzések