Emergens tulajdonságról akkor beszélünk, amikor a komplex rendszerekben a komponensek kollektív kölcsönhatásaiból, olyan új struktúrák, m...
Emergens tulajdonságról akkor beszélünk, amikor a komplex rendszerekben a komponensek kollektív kölcsönhatásaiból, olyan új struktúrák, minták, viselkedések vagy tulajdonságok keletkeznek, amelyeket a komplex rendszerek egyedi összetevői önmagukban nem hordozzák.
Az emegens tulajdonságok lehetővé teszik, hogy a világunk különböző szinteken egymástól függetlenül is működhessen és értelmezhető legyen. A kémiai reakciókhoz szükségtelen a magerőket figyelembe venni, ahogy a társadalmi mozgások is jól értelmezhetők az agyi neuronok együttműködésének figyelembevétele nélkül. Az emegens tulajdonságok teszik lehetővé a világunkban a mértékről történő leválást.
Ebből következően, nem lehet megismerni a világot csupán az alkotórészeinek működése által, a világ működésének megértéséhez szükséges az adott szinten komplex rendszerként működő struktúra egységes vizsgálata is. A felsőbb szintet létrehozó alsóbb szintek törvényszerűségei jellemzően nem érvényesülnek a felsőbb szinten, ahol újabb törvényszerűségek alakulnak ki. A jelenség legalább részben visszavezethető az alsóbb szinteken érvényes kölcsönhatások kialakuló egyensúlyára, és a csoportos együttműködésből eredő hatások azonos irányba történő akkumulációjából származó új tulajdonságok kialakulására.
Az emergens tulajdonságok között két alapvetően eltérő csoportot különböztetünk meg, a gyenge és az erős emergens tulajdonságot.
Erős emergencia az a jelenség, amikor egy rendszer magasabb szintű tulajdonságai a részei kölcsönhatásaiból olyan módon származnak, hogy azok nem magyarázhatók meg a kölcsönhatásban lévő részek vizsgálatával. A definíció szerint erős emergens tulajdonságok elvileg sem vezethetők le a rendszer összetevőit szabályozó alacsonyabb szintű törvényekből és kölcsönhatásokból. Az erős emergens tulajdonságok alapvetően újak, és semmilyen módon nem redukálhatók a rendszer alkotóelemeire. A gyenge emergens tulajdonságnak ennek megfelelően szükségszerűen egyértelmű definíciója van.
Azonban a definíciónak megfelelő formában erős emergens tulajdonság nem létezhet. Az a tulajdonság, amit a komplex rendszerek alkotórészeinek együttes kölcsönhatása hoz létre, de nem vezethető vissza valamilyen formában az alkotórészek kölcsönhatásaira, nem magyarázható valamilyen módon a rendszert felépítő elemek kölcsönhatásaival, a világunk működéséről tartott szemléletnek nem felelhet meg. A definíciónak megfelelő erős emergencia létezése lényegében megsértené a világunk működését általunk belátható módon alapvetően meghatározó ok-okozati elvet. Az erős emergencia fenti meghatározása alapján erős emergens tulajdonság a világunkban érvényes okság megsértése miatt nem létezhet.
Ebből következően tehát, amit erős emergens tulajdonságnak tartunk, az valójában az aktuális tudásunk, illetve tudatlanságunk következménye amennyiben még nem értjük az adott komplex rendszerben a jelenség kialakulásának az okát. Lényegében tehát ilyen értelemben csupán gyenge emergens tulajdonság, vagy egyszerűen csak emergens tulajdonság létezik.
(Az emergenciát vizsgáló korábbi gondolatban van javaslat a gyenge és erős emergencia kategorizálására egy új definíció alapján.)
Komplex rendszereknek létezhet nem emergens, nem a komplex kölcsönhatásokból származó új tulajdonsága is, amely például határérték potenciálként jelenhet meg. Például egyetlen foton esetében nehezen értelmezhető a sárga szín látványa, vagy egyetlen nátrium és klorid ion esetén a sós íz érzete, de elegendően sok meghatározott hullámhosszú foton, vagy elegendően sok nátrium és klorid ion jelenléte esetén a tulajdonságok egyértelműen jelen vannak. A sárga szín látványa vagy a sós íz érzete nem klasszikus emergens tulajdonság, az eredete egy, a rendszerre jellemző határértékhez kapcsolódik, nem pedig a komplex rendszer kölcsönhatásaiból származó új, korábban nem létező tulajdonság jön létre.
Továbbá létezhet olyan tulajdonság is, amely egy rendszerben emergens módon, egy másik rendszerben nem emergens módon jön létre. A szivárvány látványa létrejöhet természetes emergens módon, vagy alkalmas festékek megfelelő használatával direkt módon is.
Érdemesnek tűnik azonban az emergens tulajdonságokat két csoportra osztani, figyelembe véve az emergens viselkedések új definícióit, amelyek a komplex rendszerekben való előfordulásuk alapján határozhatunk meg. Az új definíció alapján az emergencia új osztálya határozható meg, amikor egy bizonyos emergens tulajdonság az alkotó kölcsönhatások eredményeként fizikailag teljesen különböző komplex rendszerekben is megjelenhet, és ehhez hasonlóan egy másik kategóriaként, amely szerint csak egy adott fizikai rendszerben fordulhat elő.
Ha elfogadjuk az új definíciót, akkor feltehetjük a kérdést, hogyan osztályozhatjuk a tudatot az új definíció szerint. Az öntudatot jellemzően az eredeti értelemben erős emergens tulajdonságnak tartjuk, miszerint nem magyarázható meg az öntudat jelensége csupán a neuronok együttműködése által. A feltételezés bizonyára hibás, a tudatlanságunk következménye, hiszen például egyetlen szem altató neuronokra gyakorolt biokémiai hatása képes az öntudatot teljes egészében kikapcsolni.
Ezen új javasolt definíció szerint sokkal érdekesebb lehet - más emergens tulajdonságok mellett - az öntudatot vizsgálni. Az emergens tulajdonságok új kategorizációja szerint az öntudat melyik csoportba tartozik, azaz az öntudat kialakulhat-e emergens módon, nem csupán az idegsejtek komplex együttműködése által is? Létezhet például számítástechnika alapú, nem direkt módon generált, hanem emegens módon létrejövő öntudat? Az élet, mint emergens tulajdonság megjelenhet nem biokémiai rendszerekben?
Általánosításként azt is megkérdezhetjük, hogy az emergencia ezen új felfogása szerint lehetséges-e egy komplex rendszernek egy általánosan érvényes, szükségszerűen létező tulajdonságát meghatározni, mint az emergencia ezen új osztályozás szerinti formájának előfeltételét?
Anyag {button_primary} Természet {button_primary} Univerzum {button_primary}
Nincsenek megjegyzések