A természetes evolúció jellemzően a nem egyensúlyban lévő rendszerek tartós fennmaradásának mechanizmusa , amely lehetővé teszi az alkalma...
A természetes evolúció jellemzően a nem egyensúlyban lévő rendszerek tartós fennmaradásának mechanizmusa, amely lehetővé teszi az alkalmazkodást a változó környezethez, kialakítja és fenntartja az élő állapotot. A természetes evolúció alapvető jellemzője, hogy mivel az alkalmazkodási folyamat véletlenszerű változások szerint működik, ezért az evolúció cél nélkül zajlik. A kialakuló különböző változatok szelekcióját természetes módon a környezet végzi a környezetben való működés alkalmassága alapján. További fontos jellemzője a természetes evolúciónak, hogy mivel a működése információ felhalmozással jár, ezért a működése során egyre komplexebb szervezetek jönnek létre.
Szembeötlő hasonlóság, hogy az emberi intelligencia, a saját problémamegoldó gondolkodásunk által irányított szervezetek is a természetes evolúcióhoz hasonló módon működnek, miszerint ugyanúgy, az információ felhalmozás által alkotnak egyre komplexebb struktúrákat, és annak ellenére, hogy az intelligencia lehetővé teszi a gondolkodás által az előrelátó viselkedést és a változások tervezését, az emberi intelligencia által irányított szervezeteknek a változó környezethez történő alkalmazkodási folyamata feltűnően inkább a természetes szelekció szerint zajlik, és nem pedig a jelenlévő intelligencia képessége által kijelölt, globális cél vagy célok elérése irányába történik. A természetes evolúcióhoz hasonlóan, az emberi intelligencia által működő szervezetekre is tipikusan az jellemző, hogy a működésük fennmaradása inkább az aktuálisan jelenlévő problémáknak a megoldása szerint zajlik, a fennmaradást jellemzően nem a problémáknak az (értelmes előre látás általi) elkerülése biztosítja.
A természetes evolúció által és az emberi intelligencia által működő szervezetek funkcionális különbsége abban látható, hogy az emberi intelligencia jelenléte általi alkalmazkodás esetén a természetes evolúcióra jellemző véletlenszerű változások kiegészülnek az intelligencia által megvalósuló változásokkal, ezért az intelligencia jelenléte során zajló evolúciós folyamat a természetes evolúciónak egy módosult formája, az irányított evolúció működési típusa. Azonban az irányított evolúció esetén is, a természetes evolúcióhoz hasonlóan, a létrejövő változatok alkalmasságát jellemzően a (társadalmi) környezethez történő megfelelőség szelektálja, a fejlődés irányát a jelenlévő intelligencia nem szükségszerűen definiálja tudatosan.
Az emberi intelligencia nyilvánvalóan, és gyakorlatilag is, alkalmas a tervezett fejlődés megvalósítására, amelynek a jellemzője, hogy a fejlődési folyamat, azaz az egyre komplexebb rendszerek létrejötte előre definiált cél megvalósulása érdekében történik. Lehetetlen lenne alapvetően a tervezett fejlődés mechanizmusa nélkül létrehozni például a mikroprocesszort. A mikroprocesszor kifejlesztése egyértelműen egy jól meghatározott cél megvalósítása irányába történő fejlődést létrehozó tevékenység által jöhetett létre, a fejlesztés során a változatok alkalmasságát a célnak való megfelelőség szelektálta.
Nyilvánvalóan tehát alkalmasak vagyunk a tervezett fejlődés szerinti működésre, mégis alkalmatlannak látszunk például arra, hogy a tervezett fejlődés által kezeljük az éghajlatváltozás problémáját, azaz a felismerés után intelligens módon megoldjuk, vagy még inkább, az intelligenciánk által előrelátó módon megelőzzük a számunkra veszélyt jelentő éghajlatváltozást.
Megfelelő tudás és intelligencia esetén bizonyos esetekben működik az előrelátó gondolkodásból származó tervezett fejlődés, mégis, a közösségi emberi viselkedést jellemzően inkább a természetes evolúció jellegű működés határozza meg. A közösségi problémamegoldó képességünk jellemzően nem teszi alkalmassá az emberiséget a problémák elkerülésére. Miért?
Az intelligens emberekből álló csoportok közösségi viselkedése miért tendál a természetes evolúció jellegű problémamegoldó működés irányába? Miért nem vagyunk képesek a probléma elkerülésére, miért csökken az intelligens értelem szerepe a közösségi gondolkodásban? Miért nem vagyunk képesek a társadalmi szerveződés komplexebb szintjein is a tervezett fejlődés alapján történő működésre? Mi szükséges ahhoz, hogy a tervezett fejlődés a társadalmi szerveződés komplexebb szintjein is fennmaradjon? Hogyan válhatnánk alkalmassá rá?
Mikroprocesszort létrehozni komplex feladat, a feladat végrehajtásában szereplő személyek jellemzően koherens csoportot alkotnak, a feladat elvégzéséhez releváns tudással rendelkező szakértői csapat szándéka és akarata jellemzően azonos irányba tendál. Az emberi társadalom sokféle emberből áll, diverz közösség, amelynek egy cél elérésének irányába történő irányítása a koherens szakértői csoporthoz képest sokkal komplexebb feladat. Még ha a cél egyértelmű is, és a cél eléréséhez vezető megvalósítandó feladatok konkrétak is, a művelet végrehajtásában résztvevő személyek szándéka és akarata jellemzően nem azonos irányba tendál, a cél megvalósításához szükséges cselekedetek helyett tipikusan az egyéni önfenntartás megvalósításának irányába funkcionál. Az ilyen építő elemekből álló nem egyensúlyi rendszereknek a változó környezethez történő alkalmazkodási folyamata a természetes evolúciónak a verseny jellegű működése, amelynek csupán emergens következménye a komplexitás növekedése, és a problémamegoldás folyamata is jellemzően inkább a természetes szelekció által zajlik. Ahogy a természetes evolúciót, úgy az emberi társadalom fejlődését is jellemzően az aktuálisan létező egyedi érdekek megvalósulása határozza meg, nem pedig az előrelátó gondolkodás irányítja.
Azonban az élő egyedek természetes evolúciós fejlődésének nyilvánvaló következménye a kooperatív viselkedés is. Az emberi társadalom sem lenne képes funkcionálni a tagjainak a kooperatív viselkedése nélkül.
Kooperatív viselkedés azonban nem valósulhat meg csupán az aktuálisan létező egyéni érdekek megvalósítása által. A jelenséget vizsgálva kijelenthető, hogy az evolúciós módon kialakuló kooperatív viselkedést alapvetően a kölcsönös áldozatvállalásból származó egyéni haszon (reciprocal altruism) tartja fenn. Az emberi társadalom kooperációt megkövetelő szerveződését is a kölcsönös áldozatvállalás eredményeként megjelenő egyéni haszon működteti.
A kooperáció teljes közösségre kiterjedő módjának, a tartósan fenntartható effektív kooperációnak azonban szükséges feltétele a közösség valamennyi tagjára kiterjedő, valóságosan fennálló reciprocal altruism jelenléte. Azért nem tudunk hatékonyan fellépni a globális éghajlatváltozás ellen, mert bár a cél egyértelmű, és a megvalósítás módját is meg tudják határozni a szakértők, de a feladat végrehajtásához szükséges, a teljes társadalomra kiterjedő reciprocal altruism nem jön létre, a cél eléréséhez szükséges globális kooperáció nem alakul ki.
Az akadály oka nyilvánvaló. Az emberi közösségben a jelenlévő közös cél felismerése estében is a közösséget alkotó egyének fennmaradásához szükséges szándékok és cselekedetek (egymásnak is ellentmondó módon) különbözőek, nem egy irányba hatnak, ezért nem formálódik ki a teljes társadalomra kiterjedő reciprocal altruism, nem tud létrejönni az intelligencia jelenléte esetén sem az effektív problémamegoldás.
Az emberi társadalomban a közösségi cél megvalósításához szükséges, gyakorlatban alkalmazott módszerek jellemzően az egyéni személyes akarat erőszakkal történő szabályozására épülnek, amely demokratikusan vagy kevésbé demokratikus módon létrehozott és betartatott szabályozás, törvények segítségével történik. A törvényi eszköz működik, de mivel jellemzően nem emergens, nem természetes módon kialakuló szabályozás, a társadalmat alkotó, saját akarattal rendelkező emberek számára nem következik természetes módon ezeknek a szabályoknak a betartása.
Létrehozható az intelligens emberekből álló közösségben olyan működés, a közösségi kooperációt vezérlő szabályoknak olyan természetes formálódása, amelynek a következménye az emergens módon kialakuló, a teljes közösségre kiterjedő reciprocal altruism, amelynek az eredménye következményszerűen az effektív kooperáció lehetne?
A megoldás feltétele, hogy úgy érvényesüljön a szabad akarat, hogy ne a személyes (egymásnak ellentmondó) érdekek megvalósítása legyen a célja. Ennek a megvalósítására a tapasztalatok szerint nyilvánvalóan nem alkalmas egyetlen jelenleg alkalmazott társadalomirányítási metódus sem. Egyetlen jelenleg alkalmazott társadalomirányítási metódus működésének sem a gyakorlatban tapasztalható eredménye, hogy a működés emergens következménye a társadalom tagjai számára kialakuló reciprocal altruism. A vallások működésének lehet jellemzője a reciprocal altruism igénye, azonban a vallásoknak az ember által gyakorolt működéséből sem szükségszerűen következik a teljes közösségre kiterjedő reciprocal altruism kialakulása, az emergens módon történő effektív társadalom formálódása.
Létezhet olyan társadalomirányítási metódus, amely intelligens egyedekből álló társadalmon működik, és a működésének a szükségszerű következménye a reciprocal altruism emergens kialakulása? Minden bizonnyal ez az emberiség fennmaradásának és fejlődésének legalapvetőbb kérdése. Annak a társadalomirányítási rendszernek a segítségével, amely képes a reciprocal altruism globális kialakítására a társadalomban, a tervezett fejlődés metódusa szerinti működés is megvalósulhat.
Az emberi közösségek hierarchikus szerveződésűek, a közösséget alkotó személyek akarata nem egyenrangúan érvényesül a közösség viselkedésének a kialakulásában. Különösen a tekintélyuralmi rendszerek, de a képviseleti demokráciák is jellemzően az egyéni akarat, vagy egy szűkebb csoport, az elit céljai megvalósításának érdekei szerint működnek.
Mivel az elit egyéni céljai, amelyek alapvetően az önfenntartást szolgálják, nem feltétlenül azonosak a közösség eredményes fejlődését szolgáló célokkal, a társadalom által gyakorlatban megvalósított célok gyakran vezetnek a társadalom számára bekövetkező problémákhoz, ami szükségszerűen a természetes vagy irányított evolúció szerinti működési metódusokhoz vezet, ami nem szükségszerűen a társadalom számára eredményt hozó célok irányába történő fejlődést eredményez, hanem a működés során megjelenő problémák kényszerű megoldásának irányában zajlik. A jelenleg alkalmazott társadalomirányítási modellek működéséből nem következik szükségszerűen - a társadalmi célokat meghatározó elit számára is - a reciprocal altruism szükségessége.
Az emberi társadalom fejlődésének problémája, a teljes társadalomra kiterjedő hatékony kooperáció kialakulásának az akadálya, a globális reciprocal altruism kiformálódásának a gátja az elit jellegű társadalomirányítási modell alkalmazása. Elit nélküli társadalomirányítási modellre létezik javaslat a gondolatok között, amelynek az eredménye lehet a globális reciprocal altruism emergens kialakulása is.
Az elit nélküli társadalomirányítás szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalom számára a tervezett fejlődés megvalósulásának. A reciprocal altruism létrejöhet alkalmas társadalomirányítási modell alkalmazásával, a tervezett fejlődés céljainak meghatározása azonban jellemzően nem emergens módon létrejövő jellemző. Azonban a tervezett fejlődés hatékonyságát is alapvetően meghatározza a közösségi együttgondolkodás minősége, a közösségi célok felismerésének az együttműködés által történő megvalósulása.
Hogyan jöhet létre a közösségi együttgondolkodás? Hogyan jöhetett létre a mikroprocesszor?
A tervezett fejlődés irányát a kooperációban funkcionáló hozzáértő szakértelem képes meghatározni. Ezért a tudás alapú társadalom, a tudás hatékony alkalmazása az effektív társadalom működésének a feltétele.
A természetes evolúció megoldása a bioszférának, az élő szervezetek alkotta globális élő szervezetnek a változó környezethez történő alkalmazkodására a felépítő elemek verseny alapú működéséből kialakuló egyensúly emergens megjelenése. Az emberi társadalom, mint intelligens egyedekből felépülő globális élő szervezet számára a felépítő elemeinek a versenyén alapuló környezeti egyensúly kialakulása alkalmatlan működési forma. Az emberiség esetén az intelligencia jelenléte az erőforrások olyan gyors felhasználását teszi lehetővé, amely által lehetetlenné válik egy egyensúlyi állapot emergens kialakulása. Az emberiség túléléshez szükséges egyensúlyi fejlődést a reciprocal altruism jellegű együttműködés tudásra épülő funkcionalitása hozhatja létre.
Evolúció {button_primary} Intelligencia {button_primary} Társadalom {button_primary}
Nincsenek megjegyzések