A qualia a szubjektív, tudatos tapasztalatokra utal, amelyek minden egyén számára egyediek. Ez a tipikusan a filozófia irányából megfogalm...
A qualia a szubjektív, tudatos tapasztalatokra utal, amelyek minden egyén számára egyediek. Ez a tipikusan a filozófia irányából megfogalmazott definíciója a qualiának konkrét példán keresztüli magyarázatot igényel.
Klasszikus példája a qualiának a szín élménye. A szín fizikailag nem létező tulajdonsága a fénynek, mint elektromágneses sugárzásnak. Az emberi szem a széles elektromágneses spektrum egy jól meghatározott, meglehetősen keskeny részére érzékeny. A látható fényspektrumot a szemben három, az érzékelt spektrum különböző, egymást is átfedő részére érzékeny típusú receptor fogja fel, és továbbítja az agy számára feldolgozásra.
Amikor a teljes látható fényspektrumot látjuk a hullámhosszak szerint rendezve, például amikor természetes módon megjelenik a szivárvány, a látható fényspektrum jól meghatározott színátmenetként jelenik meg számunkra a vöröstől a sárgán keresztül az ibolyáig. Ezek a színek azonban olyan információk, amelyek valójában nem tartoznak hozzá a fényspektrum látható részéhez, a szín, mint tulajdonság vagy információ az elektromágneses sugárzásnak nem részei, ezeket az idegrendszer önmagától, önmagának állítja elő.
Jól megfigyelhető ez a hozzáadott információ jelensége például a barna szín esetén. A barna szín látványa nyilvánvalóan létezik számunkra, azonban nem természetes szín olyan értelemben, hogy a barna szín nem része a látható fényspektrum, a szivárvány színeinek.
Az agy a természetes, a szivárvány színeitől eltérő színeket is lát, ahogy például ilyen a fehér és a fekete is. Ezek a nem természetes, az összefüggő látható fényspektrumhoz nem köthető színek különböző fényhullámhossz tartományok együttes érzékelésekor keletkeznek az agyban. A színek látványát, a színeket mint qualiát, a valóságban nem létező információt a látott fényspektrumhoz kötődően az agy hozza létre számunkra.
A színlátásként megjelenő példa alapján a qualiának egy konkrétabb, kevésbé a filozófiára épülő, a qualia lényegét pontosabban meghatározó definíciója is megfogalmazható: a qualia olyan a valóságban valójában nem létező tulajdonság érzékelése, amely az érzékszerveken keresztül felfogott információk által a tudatban megjelenik a világról.
Hogyan működhet a színlátás qualiát reprezentáló idegrendszeri folyamata? Hogyan keletkezik a qualia fizikai interpretációja az agyban?
A színlátás nyilvánvalóan evolúciós előnyt jelentő képesség. A színlátás egy látott felülethez kötődő jelenség. Az az idegrendszer, amelyik képes egy felületről visszaverődő egyedi fényspektrumot valamilyen módon - az adott esetben színként látva - megkülönböztetni más, eltérő fényspektrumot visszaverő felületektől, az hatékonyan képes észrevenni például az érett gyümölcsöt a fán, ami ezen képesség nélkül sokkal nehezebb lenne.
A színlátás evolúciós találmány, ebből következően genetikailag meghatározott képesség. Mivel genetikailag meghatározott képesség, ezért kijelenthető az is, hogy a biológiai fajokon belül az azonos érzékelt információkhoz a valóságban nem létező, az idegrendszer által létrehozott és hozzáadott információk, a szubjektív qualia, normális esetben azonos élményt kell, hogy létrehozzon a fajhoz tartozó egyedekben. A piros szín bizonyára azonos élmény minden normálisan fejlődött idegrendszerrel rendelkező ember számára, nem tanult, hanem örökölt tulajdonságunk.
A szín élményének neurális eredetét keresve érdemes megfigyelni, hogy bizonyos esetekben a szín élménye nem csupán a látás mechanizmusához kötődik. Egyes embereknél például hangok vagy illatok érzékelése is kiválthatja színek érzékelését, ami támogatja azt az elképzelést, hogy a színek élményének idegrendszeri mechanizmusa elsősorban a látáshoz kötődő, de univerzálisan is működni képes neurális hozzáadott információ az érzékelt ingerületekhez.
A színek genetikus meghatározottsága, és a működésének univerzális jellege azt sugallja, hogy a születéstől vak személyek is képesek lehetnek a színek élményére, ha a színeket létrehozó neurális mechanizmusok nem sérültek.
Megállapítható tehát, hogy a szín élménye konkrétan létező neurális reakció bizonyos érzékletekre, neurális aktivitás, nem csupán a filozófia nehezen megközelíthető fogalma.
A színlátás specifikus agyterülethez, ennek a területnek a neurális aktivitásához kell, hogy kötődjön. Érdekes megfigyelés, hogy a színlátás valamilyen módon az arc felismeréssel is kapcsolatos neurális aktivitás, mivel az agyi achromatopszia mellett leggyakrabban előforduló rendellenesség a prosopagnosia, az arcok felismerésének vagy felidézésének hiánya. Ez az összefüggés a színlátásnak a felületek érzékeléséhez kötődő idegrendszeri működéshez történő kapcsolatát igazolja.
Miért konkrétan az az adott szín élménye, amit érzékelünk? Miért éppen az a piros szín látványa, amit látunk?
A színlátás evolúciós képességünk, amely bizonyosan több lépésben alakult ki. Az első lépést az állatvilágban a fény érzékelése jelenthette, tehát a két evolúciós alapszín a fehér és a fekete, továbbá ezek árnyalatai. Az evolúciós fejlődés, a fajok környezethez történő alkalmazkodási folyamata során az az egyedi specifikus felület, amelynek a látás általi felismerése evolúciósan előnyt biztosít az egyed túléléséhez, a képesség ennek a felismerésére a szelekció útján pozitív visszacsatolást kap. Ezeknek a felületeknek a látás általi specifikus elkülönülése úgy valósulhat meg, hogy az ezekhez a felületekhez tartozó szem által felfogott specifikus spektrumhoz az idegrendszer egyedi, hozzáadott információt rendel, ami az agy által generált, a vizuális idegrendszer számára is érzékelhető, színnek látott érzékletként valósul meg. Az evolúciós fejlődés során a túlélést segítő szelekció folytán bizonyára újabb és újabb színek jelenhettek meg a különböző fajok látáshoz kapcsolódó idegrendszeri folyamatában.
Ebből következően olyan színek is lehetnek, amelyek az ember számára nem léteznek, azokat az emberi idegrendszer nem specifikálta, nem jelentett evolúciós előnyt a meghatározása. Bizonyára azonban más állatfajok más színeket is láthatnak. Vannak például állatfajok, amelyek látják az ultraibolya vagy infravörös fényt. Ezek az állatok bizonyára egy szín élményeként látják ezeket a fényspektrumokat. Ez a szín az ember számára nem létezik. Új szín potenciálisan kialakulhat az emberi érzékelés evolúciós fejlődése során is a látott fénytartományban, specifikus hullámhossz kombináció esetén, amennyiben az adott spektrális kombinációval rendelkező felület felismerése evolúciós előnyt biztosít. A természetes evolúció az emberi faj esetén azonban már korlátokba ütközik, ezért új színek megjelenése az ember evolúciós fejlődésében már valószínűtlen, azonban egyedi genetikai mutációk esetleg létrehozhatnak ilyen jelenséget.
Bizonyosan evolúciós felfedezés a szín megjelenése. De miért az a szín az, aminek látjuk? A piros szín miért éppen olyan, amilyennek látjuk?
Az evolúció véletlenszerű működési mechanizmusából következően az evolúciós változások véletlenszerű genetikai mutációk következménye, amely ha hasznos tulajdonságot hoz létre, tovább öröklődik. A színlátás evolúciós előnyt biztosít, de egy konkrét felülethez tartozó adott fényspektrum látványa nem eredményez közvetlen genetikai mutációt, ezért hogy miért éppen az a szín, aminek látjuk, véletlenszerű genetikai mutációk következménye. A színlátással kapcsolatos genetikai változás egyetlen számottevő szempontja, hogy a percepció során a színek jól megkülönböztethetők legyenek egymástól.
Összefoglalásként megállapítható tehát, hogy a szín érzékelése nem filozófiai fogalom, hanem konkrét idegrendszeri mechanizmus, olyan egyedi neurális áramköri aktivitás, amely specifikusan reagál egy adott fényhullámhosszra vagy hullámhossz kombinációra, és amely a vizuális neurális rendszer számára elérhető és értékelhető, egyedi, új aktivitást hoz létre, új információt ad hozzá a látás során érzékelt információkhoz. A színek létrehozására specifikált agyterület az a vizuális percepcióért felelős terület neurális aktivitást mutató része, amely akkor aktív, amikor csukott szemmel egy adott színt képzelünk el.
A szín érzékelése bizonyára így jön létre, de hogyan jelenik meg a szín élménye az öntudatban?
Ez a kérdés nem specifikusan a szín érzetével kapcsolatos kérdés, hanem az öntudat általános működésével kapcsolatos jelenség. A két folyamatot határozottan meg kell különböztetni egymástól. Azon állatfajok számára, ahol az öntudat bizonyára nem létezik, a színlátás, mint a vizuális ingerekhez az idegrendszer által mesterségesen hozzáadott információja, jelen lehet. A színlátás magasabb szintje, a színlátás öntudatban megjelenő élménye minden bizonnyal hasonló mechanizmus szerint működik, mint bármely más érzékletnek az öntudattal való kapcsolata. Ilyen módon a szín élményének a megjelenését az öntudatban nem szükséges specifikus módon vizsgálni.
Az öntudat kialakulásának és működésének a gondolatokban történő tárgyalása alapján, az öntudat jelensége az agy különböző neurális területei aktivitásának globális neurális rezonanciaként kialakuló, belső visszacsatolás által önfenntartó és öngerjesztő módon fennmaradó, a létrehozó neurális áramkörök aktivitására is visszaható aktivitása. Ennek a globális neurális aktivitásnak válhat részévé a látáshoz kapcsolódó szín érzékelése is, és ez által ahogy minden más, ehhez a globális aktivitásához kapcsolódó neurális aktivitás, a színlátás is megjelenik az öntudatban.
A színlátáshoz hasonlóan a qualia jellegű más érzékletek, például a szagláshoz, az íz érzékeléshez, a tapintáshoz, a halláshoz tartozó specifikus érzékleteknek az agy által hozzáadott információ általi élménye is hasonló evolúciós és idegrendszeri mechanizmusok szerint jöhetett létre.
A qualia jelensége szükségszerűen konkrét fiziológiai folyamatokhoz kötődik, és nyilvánvalóan fiziológiai folyamatokkal megmagyarázható. Ennek a magyarázatnak a kísérletére szolgált ez a gondolat.
Nincsenek megjegyzések