Mint minden technológia fejlődésnek, úgy a napjaink legfejlettebb technológiai eszközének, a mélytanuló generatív mesterséges intelligenciá...
Mint minden technológia fejlődésnek, úgy a napjaink legfejlettebb technológiai eszközének, a mélytanuló generatív mesterséges intelligenciának is számos hasznos, és számos veszélyes, vagy veszélyesnek látszó hatása lehet az emberiségre. Gyakran a technológiának a pozitív és negatív hatása egyaránt, jól felismerhető módon, azonos eredetre vezethető vissza, és valójában csupán az emberi alkalmazás formálja a technológia hasznosságát.
A mesterséges intelligencia fejlesztését eredendően az a szempont motiválja, hogy pozitív módon, segítője legyen az emberi tevékenységeknek. Ezzel kapcsolatos társadalmi hatásként azonnal megjelenik, hogy ez a fejlődés szükségszerűen emberi tevékenységeket tesz az ember által elvégzett módon feleslegessé. Már számos emberi tevékenységet el tudnak végezni a mesterséges intelligencia által irányított eszközök, és ezért ezeken a területeken az emberi munkavégzés, és ez által akár az ember önmaga is feleslegessé válhat. Ezt a folyamatot úgy is lehet szemlélni azonban, hogy az ember felszabadul azoktól a tevékenységektől, amiket a gépek - jellemzően jobban is - el tudnak végezni helyette.
Az emberiség fejlődése a kezdetektől ezt a mintát követte. A jelenlegi fejlődés abban különbözik az előzőktől, hogy a mélytanuló mesterséges intelligencia a kognitív tevékenységekben képes helyettesíteni az embert, és erre még nem volt példa az emberiség történetében.
A társadalom szerveződését koordináló kormányzás feladata a társadalom megfelelő irányítása, és egy alkalmas kormányzás képes is lehet a mesterséges intelligencia technológiájának a területén történő fejlődést a társadalom számára hasznos módon alkalmazni. Ilyen pozitív jellegű társadalmi alkalmazkodás például a társadalom tagjai számára alanyi jogon járó jövedelem biztosítása, és egyúttal a felszabaduló emberi potenciálnak az egyéni és közösségi jólétet szolgáló, és az új dolgokat létrehozó alkotó tevékenységeinek az ösztönzése.
Természetesen egy alkalmatlan kormányzás a mesterséges intelligencia által létrejövő technológia fejlődést felhasználhatja csupán az uralkodó elit hasznára, mind a saját vagyoni gyarapodására, mind az uralmának a fenntartására. Ebben az esetben nyilvánvalóan társadalmi degradacio következik be. A jelenleg alkalmazott társadalom irányítási módszerek fennmaradása esetén ez a típusú alkalmazkodás a valószínűbb.
További aggodalomként szokott felmerülni, hogy a mesterséges intelligencia önálló evolúciós fejlődés által fejlődve egyszer minden területen túlhaladja az emberi kognitív képességeket, önállóan megteremtve a mesterséges általános intelligenciát, és ez által teljes mértékben helyettesíteni fogja az embert az élet fejlődésének a komplexitás növekedésével járó területén, feleslegessé téve az emberi fajt az élet és az értelem evolúciós folyamatában.
Habár ez a lehetőség potenciálisan lehetséges, ennek a fejlődésnek számos lényegi aspektusa van, ami alapvető hatással lehet az ilyen fejlődésre.
Természetes evolúciós fejlődés, tehát a változatosságon és az adott környezetnek megfelelő alkalmasság szerinti szelekción alapuló fejlődés potenciálisan lehetséges a mesterséges intelligencia rendszerek esetében is. Sok esetben már most is evolúciós jellegű módon fejlődnek számítástechnikai rendszerek.
Fontos megjegyezni azonban, hogy a mesterséges intelligenciára vonatkozó evolúciós jellegű fejlődés jellemzően úgy valósul meg, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek egymással versenyezve fejlődnek, miközben a fejlődés alapvetően a felhalmozott tudás szervezésében és felhasználásában nyilvánul meg, az evolúciós folyamat nem az alapfunkciókat megvalósító számítástechnikai kód változásában történik. Amikor például két mesterséges intelligencia játszik egymás ellen sakkot, és rövid időn belül túlhaladják a legjobb emberi játékos képességeit is, a tanulásra épülő fejlődési folyamatban nem az adatok szervezését végző számítástechnikai kód változik, hanem a sakkjátszmákban összegyűjtött információk szervezettsége fejlődik.
A számítástechnikában alkalmaznak a vezérlő kódra vonatkozó evolúciós mechanizmusokat is, de az ilyen jellegű fejlődés a mesterséges intelligencia esetén hatékonysági korlátokba ütközik.
Ezen túlmenően jelenleg a legfejlettebb generatív mélytanuló mesterséges intelligencia sem rendelkezik számos, az emberre jellemző kognitív funkcióval, amelyeket még csak nem is ismerjük, hogy pontosan milyen mechanizmusok szerint jönnek létre az emberi agyban. Ilyen kognitív funkciók a jelentés kialakulása, a szándék, az önálló akarat, és az öntudat formálódása. Ezeknek a funkcióknak a megvalósulása bizonyára nem csupán az összegyűjtött környezeti információk szerveződésének az eredménye, hanem a vezérlő kód működésének következménye is. Ebben az értelemben a mesterséges intelligencia természetes evolúciós fejlődése nem hatékony módja a képességek fejlődésének, az irányított evolúciós fejlődés pedig az emberi tudás által behatárolt elméleti akadályokba ütközik.
Az emberi és gépi értelem kapcsolatában a legvalószínűbb scenario a szimbiotikus együttélés megvalósulása a jövőben. Az embert egyre inkább helyettesíti, vagy helyesebben szemlélve, egyre inkább segíti és kiegészíti a a fejlődő mesterséges intelligencia, miközben a szimbiotikus együttélés következménye a képességekben és teljesítményben mérhető közös potenciál növekedése. Az emberi és a mesterséges intelligencia együttes létezése során a kooperáció a kölcsönösen leghasznosabb, ezért legvalószínűbb létforma.
És ennek, a már elkezdődött együttélés hatásának egy jelenleg kevésbé felismert területe, az emberi tudás fenntartásának a mesterséges intelligencia által megvalósuló biztosítása.
Kezdetekben az emberiség tudását akár egyetlen ember is képes volt birtokolni. Aztán, ahogy az összegyűjtött tudás növekedett, egyre több ember vált szükségessé a tudás birtoklására, használatára és továbbadására, miközben a birtokolt személyes tudás egyre inkább specializálódott. Az írás megjelenése lehetővé tette a tudásnak a tudást hordozó emberi létezést nem igénylő megőrzését, a könyvtárak kialakulása pedig a tudás felhalmozását tette lehetővé az egyedi emberi kapacitásokon túlmenően is. Ma már senki nem tudhat mindent, sőt egyre specifikusabb ismeretek, és az alkalmazásuk módja egyre kevesebb és különböző emberek birtokában van.
Ennek a fejlődésnek alapvető kockázatai vannak. Egy általunk előidézett, vagy külső hatásra bekövetkező esemény, amely eltörölné a specifikus tudás birtokában lévő emberek létezését, az adott tudás aktív módon könnyen elveszhet, és az egész emberiség könnyen vissza kerülhet, és akár hosszabb ideig is megrekedhet a fejlődésének egy lényegesen korábbi időszakába. Az emberiség a fejlődése során egyre érzékenyebbé válik az ilyen kockázatokra.
Ennek a kockázatnak a legyőzésében lehet fontos szerepe a generatív mélytanuló mesterséges intelligenciának, mert az ilyen típusú mesterséges intelligencia nem csupán a felhalmozott tudást képes raktározni és szervezni, hanem az összegyűjtött tudást felhasználható formában képes vissza is tükrözni. A tudást elérhető formában képes számunkra fenntartani. A mesterséges intelligencia fenntarthatóvá teszi az emberiséget a kataklizmákkal szemben az emberi tudás fenntartása által.
A mesterséges intelligencia nem csupán veszély lehet az emberiség számára, hanem megmentője is lehet az emberiségnek, többek között például az emberi tudás fenntartása által.
Mesterséges Intelligencia {button_primary} Társadalom {button_primary}
Nincsenek megjegyzések