A személyes istenhit legalapvetőbb sarokköve az isteni gondviselés kérdése. Ha létezhet személyes kapcsolatom egy olyan személlyel, aki ist...
A személyes istenhit legalapvetőbb sarokköve az isteni gondviselés kérdése. Ha létezhet személyes kapcsolatom egy olyan személlyel, aki isteni hatalommal rendelkezik felettem, akkor miért történhetnek rossz dolgok is az életemben?
Nyilvánvaló tény, hogy a rossz dolgok, amiket nem szeretnénk, hogy legyenek, részei az életnek. Erre a jelenségre az Isten létezését nem feltételező gondolkodás azt a választ adja, hogy a világban nem egy felsőbbrendű szándék szerint történnek a dolgok, és ezért nem is lehet egy felsőbbrendű értelem által elrendelt célt feltételezni az eseményekben. Minden, ami történik, rossz, vagy akár jó, természetes következményei a fennálló körülményeknek.
Az isten létezését nélkülöző magyarázat érthető és logikus, de az Isten - racionálisan nem kizárható - létezését feltételező gondolkodás más utat kényszerül követni. Isten létezését feltételező gondolkodás Isten felsőbbrendűségét Isten teremtő gondviselésében látja megvalósulni. Eszerint a felsőbbrendű Isten teremtő cselekedete által jött létre az ember, ezért a teremtés eredménye tökéletes kell, hogy legyen.
Azonban az emberi élet nem látszik tökéletesnek, sem szubjektív szempontból, hiszen a szenvedés az emberi létezés része, sem objektív szempontból, miszerint a világ egyáltalán nem tűnik az emberi létezés tökéletes helyszínének.
Az, hogy ha létezik a teremtő, miért ilyen módra teremtette az embert, illetve az, hogy az ember számára tökéletlen a világ, meghatározó érvek az Isten létezését tagadó világnézet számára.
Természetesen az Isten létezését feltételező gondolkodás számára is megmagyarázandó tények a világ ilyetén létezése, és a különböző vallások, a vallásos gondolkodás erre különféle magyarázatokat is adnak. Ezek a magyarázatok alapvetően fenntartják a teremtés tökéletességét, a rossz eredetét pedig a teremtett világban létező szabad akarat cselekedetei következményeinek tartják.
Ez a magyarázat a rossz dolgok létezésének jelentős részét képes megmagyarázni, de mivel nem mindenki képes ilyen módon megmagyarázni a vele történő rossz dolgok, ez mindig ad okot a kételkedésre, a gondviselő teremtő létezésének személyes elvetésére.
És tény, valóban tökéletlennek látszik az isteni gondviselés. Az emberi kreativitás nagyon sok rosszat képes megmagyarázni a hibás emberi cselekedet eredőjeként, de például milyen gondviselő Isten az, amelynek a világában megtörténhet, hogy egy gyermek halva szülessen, mert születés közben a nyakára tekeredik a köldökzsinór? De még ha erre is képes az emberi fantázia olyan okot találni, amelynek az eredete valamilyen módon a teremtett szabad akarat rossz szándéka, a magyarázatok elsősorban az emberi gondolkodás kreativitásán múlnak, amelynek megdönthetetlen végső érve az isteni akarat szabadságának a biztosítása, miszerint Isten útjai kiszámíthatatlanok, amely érv azonban az emberi megértő gondolkodás számára nem lehet elfogadható magyarázat.
Lehetséges azonban, hogy a teremtő Isten létezését feltételező gondolkodás csak eltéveszti az isteni gondoskodás tárgyát. Talán az isteni gondoskodás tárgya nem az egyén, hanem az emberi társadalom. Ha Isten gondoskodásának a tárgya az emberi társadalom, az a nehezen megmagyarázható rossz létezésére is magyarázatot adhat.
Például ilyen módon a számtalan emberi áldozattal járó földrengések sem az isteni gondoskodás létezésének a cáfolata. A földrengéseket okozó tektonika az élet hordozásának, és ezért végeredményben az emberi társadalom létezésének is a szükséges a feltétele. Ha Isten tevékenységére szükség volt a Föld formálódásához, amelyen az emberi társadalom létezhet, akkor Istennek a földrengéseket okozó lemeztektonikát is bele kellett terveznie a Föld működésébe.
Ilyen módon a számtalan emberi áldozattal járó betegségek létezése sem az isteni gondoskodás hiánya, és ezért Isten létezésének cáfolata. A betegségeket okozó biológiai formák a bioszféra sokféleségének szükséges velejárói, amely biológiai sokféleség végeredménye lehetővé teszi az emberi társadalom létezését is.
Ezek a dolgok nyilvánvalóan az isteni közreműködés szükségessége nélkül is létezhetnek, de most arra a kérdésre szeretnénk választ találni, hogy ha Isten teremtése az oka a világ létezésének, miért lehetnek benne az egyedi ember létezésére káros dolgok. Talán azért, mert az Isten nem az egyén szintjén, hanem a társadalom szintjén gondoskodik az emberiség sorsáról.
Természetesen az emberi civilizáció sorsát az egyéni emberi sorsok formálják, de ilyen módon az egyéni emberi sorsok nem célja, hanem eszköze az isteni gondviselésnek. Egyes embereknek az Isten által vezérelt, akár tragédiához vezető sorsa is lehet az isteni gondviselés tevékeny szerepe a társadalom számára.
A mérhetetlen szenvedést okozó háborúk létezésének ilyen módon már egyszerű az isteni gondoskodást is befoglaló magyarázata. A háborúk mögött minden esetben felismerhető az emberi szándék. A háborúk esetében, ha Isten létezik, nem a személyes sorsokon át, hanem a társadalom szintjén tölti be a gondviselő szerepét. Ha Isten létezik, nyilvánvalóan nem lehet a szándéka az emberek pusztulásával járó háborúk létezése, azonban jól láthatóan a háborúk jellemzően olyan módon fejeződnek be, ami hozzájárul az emberiség fejlődéséhez.
Az emberiség már számtalan viszontagságon ment át, de az emberi civilizáció létezik. Ez a tény egyáltalán nem látszik szükségszerűnek, hiszen számos más, értelemmel bíró emberfaj megszűnt létezni az idők folyamán, és a mi fajunk is járt már a megszűnéséhez közeli állapotban. És mégis létezünk, és fejlődünk az egyre nagyobb képességek irányába. Ha Isten létezik, az isteni gondviselés tárgya nem az egyedi ember, hanem az emberi civilizációnk lehet.
Ha Isten teremtményei vagyunk, a valóságos küldetésünk tehát emberiségként betölteni a lehetséges Istennel kapcsolatos funkciónkat. Azok, akik hisznek Istenben, az ilyen szemlélet talán magyarázatot adhat a szenvedést is tartalmazó gondviselésre. Az egyéni szenvedés pedig része, és talán egyik eszköze is az emberiség közeledéséhez Istenhez, hogy fejlődhessünk, és egyszer valóban elérhessük Istent. Ha létezik.
Nincsenek megjegyzések