Az emberi társadalmak alapvetően hierarchikus szerveződésű rendszerek, az irányítást a vezetésre szolgáló, szintén hierarchikus felépítésű ...
Az emberi társadalmak alapvetően hierarchikus szerveződésű rendszerek, az irányítást a vezetésre szolgáló, szintén hierarchikus felépítésű csoport végzi, amely általában egy kijelölt vagy megválasztott vezető irányítása alatt működik. A hierarchia felépülése és fenntartása a társadalmi berendezkedés függvénye, egy autokratikus berendezkedésű társadalomban teljesen eltérő módon formálódik az irányítás hierarchikus felépítése mint egy demokratikus berendezkedésű társadalomban, azonban az irányítás hierarchikus felépülése általánosan jellemző az emberi közösségekre.
A társadalom vezetésével kapcsolatban a legalapvetőbb tényező azonban nincs nyilvánvalóan, egyértelműen, és objektív módon meghatározva, miszerint mi alapján lehet megítélni, hogy az irányítást végző személyi struktúra eredményesen végzi-e a munkáját. Mi az a legalapvetőbb jellemző, amivel jellemezni lehet a társadalmi vezetés munkájának az eredményességét?
Számos, a gyakorlatban is alkalmazott megközelítése van a társadalomirányítás eredményessége vizsgálatának. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi vezetés eredményességét a vezetés tevékenységének a közösségre gyakorolt hatásán keresztül lehet jellemezni. Az alapvető kérdés azonban az, hogy melyik az a jellemző, amelyik egyértelműen és objektív módon képes jelezni a vezetés működésének az eredményességét.
Általában olyan szempontok szerint szokták vizsgálni a társadalmi vezetés eredményességét, hogy mennyire hatékonyan képes megoldani a társadalmi problémákat, javítani az életminőséget, elősegíteni a társadalmi változást, a hatás pedig mérhető például a társadalmi elégedettséggel, a közösség fejlődésével, vagy a pozitívan változó társadalmi mutatókkal.
Ezek azonban vitatható, nem nyilvánvaló, nem egyértelmű, és nem is feltétlenül objektív mértékei a társadalmi vezetés eredményességének. A társadalmi problémák például ködös meghatározás, és megoldásuk legtöbbje általában szubjektív megítélésű. Az életminőség javulása sem egyértelműen kötődik a társadalmi vezetés tevékenységének a közösségre gyakorolt hatásához. A társadalmi változások irányának a megítélése pedig alapvetően érdekközpontú, ezért nem igazán alkalmas a vezetés eredményességének objektív megítélésére. A társadalmi elégedettség is inkább távoli, közvetett következménye, nem pedig egyértelmű eredménye a vezetés tevékenységének. A társadalmi mutatóknak a társadalom működésének előnyére történő változása sem feltétlenül direkt következményei a vezetés eredményességének.
Továbbá számos szakmai szempontja is van a vezetői tevékenység elemzésének, miszerint például a vezetés képes-e inspirálni, motiválni és támogatni a követőit hogy elérjék a közös célokat és javítsák a társadalmi helyzetüket, vagy hogy hogyan kezeli a kihívásokat, konfliktusokat és változásokat, amelyekkel szembe kell nézni, mennyire etikus, őszinte, felelősségteljes és hiteles a döntéshozatalban és a cselekvésben, mennyire tartja tiszteletben a társadalmi normákat és értékeket, milyen mértékben járul hozzá a társadalmi innovációhoz, a fenntartható fejlődéshez, a társadalmi igazságossághoz és a társadalmi befogadáshoz, és milyen visszajelzést és elismerést kap a követőitől, a partnereitől, a finanszírozóitól és a közösségi média használóitól.
Ezek a szempontok nyilvánvalóan valamiféle értékelésre adnak lehetőséget, azonban főleg a vezetői tevékenységet elemzik, és nem a vezetői tevékenység hatásának a nyilvánvaló, egyértelmű, és objektív meghatározására fókuszálnak.
A társadalom irányításában nem a célok, eszközök, módszerek meghatározása a lényeg, ezek a társadalomtól függő, szubjektív elemek, hanem a társadalomirányítás tevékenységének következménye, ami objektíven értékelhető és értékelendő szempont. A közösség fejlődése már alapvető meghatározója lehetne a társadalmi vezetés eredményességének, azonban a fejlődés egyáltalán nem nyilvánvaló tulajdonság, és a definíciója pontosan olyan körülírt meghatározás, mint a vezetői eredményesség meghatározása.
Azonban létezik ilyen, a társadalomirányítás tevékenységéhez egyértelműen köthető, alapvetően a társadalomirányítás tevékenysége által formálható és formálódó társadalmi jellemző: a társadalmi kohézió mértéke.
A társadalmi kohézió azon mérhető tulajdonsága a társadalomnak, ami megmutatja, hogy a társadalom tagjai mennyire képesek egységes közösségként viselkedni. A társadalmi kohézió azt jelenti, hogy milyen erős és sűrű, azaz milyen szoros a kapcsolat a közösség tagjai között. A kohézió akkor lehet magas, ha az emberek osztoznak közös értékeken, célokon, identitáson, és egyenlő esélyekkel vesznek részt a közösség életben.
A társadalmi kohézió nem közvetlenül függ a társadalmi vezetés tevékenységétől, ezért kevésbé manipulálható módon, objektíven, és fundamentálisan képes jellemezni a vezetés működését. A társadalmi kohézió nyilvánvaló, egyértelmű, és objektív értékelő mutatója a társadalmi vezetés tevékenységének.
A kohézió mértéke nem csupán kulturális szempont, hanem alapvető társadalmi mutató, amely alapján értékelni lehet a társadalmi vezetés eredményességét. A társadalmi vezetés tevékenysége nem csökkentheti a társadalmi kohézió mértékét, a jó társadalmi vezetés tevékenységének következményként pedig egyértelműen növekszik a társadalmi kohézió mértéke.
A társadalmi kohéziót nem egyszerű mérni, mert több dimenziót és változót is magában foglal, de egy közösen elfogadott és rögzített szakmai metodológia meghatározása után objektív értékelésre ad lehetőséget. A társadalmi kohéziót meghatározó néhány lehetséges mutató például, hogy az emberek mennyire érzik magukat kirekesztve, elszigetelve vagy hátrányos helyzetűnek a közösségben, mennyire tartanak a társadalmi konfliktusoktól, a szegénységtől, a munkanélküliségtől, a bevándorlástól vagy a kisebbségektől, mennyire bíznak egymásban, a szomszédaikban, a barátaikban, a kollégáikban, vagy az idegenekben, mennyire vesznek részt a polgári szerepvállalásban, a politikai tevékenységekben, a közösségi szervezetekben vagy a jótékonysági akciókban, mennyire érzik magukat kötődve a helyi lakosokhoz, a régiójukhoz vagy az országukhoz, és milyen gyakran tartanak kapcsolatot a családjukkal, a barátaikkal vagy a rokonaikkal.
Ezeket a mutatókat különböző módszerekkel lehet mérni, például kérdőívekkel, interjúkkal, fókuszcsoportokkal, statisztikai adatokkal vagy indexekkel, de a legfontosabb, hogy a mérés eredménye egyértelmű és objektív eredményt képes demonstrálni a társadalmi kohézió mértékéről.
A társadalmi kohézió növelése az abszolút vezetői cél, és a társadalmi vezetés tevékenységének a mércéje. A politika legfontosabb, ha nem egyetlen nyilvánvaló, egyértelmű, és objektív, azaz valós vezetői minőséget elemző mércéje a társadalmi kohézió mértéke. Ha a társadalom kohéziója nem növekszik a társadalmi vezetés tevékenysége alatt, a vezetés nem jó vezetője a társadalomnak, ha a társadalmi kohézió csökken, a társadalmi vezetés alkalmatlan a feladatára.
Érdekes megfigyelni, hogy Isten feltételezett vezetésére épülő csoportépítő vallások működése is a csoportok kohézióját meghatározónak tartják, ahogy a vallások a társadalmi kohézió növelésének is az eszközei. A politika gyakran eszközként is használja a vallásokat a társadalmi kohézió növelésére, azonban ha a vallás és a vallásokat felhasználó politika értékei eltérőek, a vallások társadalomirányítási eszközként történő alkalmazása hosszabb távon kontraproduktív eredményre vezet.
A vallások társadalmi kohéziót növelő szerepe azonban figyelemreméltó jellemző, mert a vallás alkalmas eszköz az emberi társadalom egységes szervezetté formálására. A társadalmi kohézió nem csupán a társadalmi vezetés tevékenysége eredményességének mérhető mutatója, hanem egy lehetséges magasabb rendű cél elérésének eszköze, amely végeredményben lehetővé teszi, hogy az emberi társadalom egységes szervezetként legyen képes funkcionálni, és ezzel a létezés egy minőségileg magasabb szintjét elérni.
The most fundamental benchmark to evaluate social governance
Nincsenek megjegyzések