A világunk működésére jellemző, hogy miközben a világot felépítő elemek hatnak egymásra, a szabadságfokuk feladása által egyre komplexebb ...
A világunk működésére jellemző, hogy miközben a világot felépítő elemek hatnak egymásra, a szabadságfokuk feladása által egyre komplexebb szerveződések, szervezetek jönnek létre, amelyek működése során emergens módon újabb és újabb tulajdonságok alakulnak ki.
Az emberi társadalom, mint szervezet is hasonló módon működik. Az emberiség a kezdetektől úgy fejlődik, hogy miközben az egyének a létezésük szabadságfokát csökkentik, együttműködő csoportokat, társadalmat alkotnak. Ezen fejlődés során elsőrendűen a csoport együttes képessége növekszik, miközben az egyén jóléte a szervezet fejlődésében nem meghatározó módon, csupán közvetetten játszik szerepet.
Például az elektromosság lehetővé tette a világítást, ugrásszerűen növekedett a sötét időszakban az emberi aktivitás. A sötét időszakban történő aktivitás nem az egyénnek volt jó elsősorban, hanem a társadalom egészének a képességei és teljesítménye növekedett ez által.
Az emberi társadalom hosszú távon alapvetően az együttműködés irányába fejlődik, a fejlődést, a komplexitás növekedését alapvetően nem az egyéni jólét fejlődése határozza meg. Az emberi társadalom az együttműködés fejlődése során egyre inkább egységes szervezetként funkcionál. Az egységes szervezet jellemzője, hogy a szervezet minden tagja a szervezet működéshez szükséges valamilyen funkciót végez, miközben a szervezetet felépítő tagok létezése függ a szervezet egészének létezésétől.
Hasonló fejlődés zajlott le a többsejtű szervezetek kialakulása során. Habár a többsejtű szervezetek alkotóelemei eredetileg önállóan is életképesek voltak, a többsejtűség kialakulásával az önálló életképesség, az egyéni szabadságfok alapvetően csökkent, míg az együttműködés eredményeként az egységes szervezet képességei folyamatosan fejlődtek, míg a többsejtű szervezetek fejlődése elért az öntudattal rendelkező intelligens emberhez.
Az öntudattal rendelkező intelligens ember képességei emergens tulajdonságai a szervezet alkotóelemei, a szervezet sejtjei együttműködésének. Az együttműködés eredményeként az életnek egy új szintje alakul ki. Az emberi együttműködés eredménye, az egységes társadalom is az élő állapot egy új szintje.
Az emberi létezés legfejlettebb funkcióit ugyan egy specializált szerv, az agy végzi, ezért az agy megkülönböztetett szerepünek látszik az emberi szervezet működésében, de az agy is csupán alárendelt szerve a szervezet egészének. Az agy bár globális irányító funkciót lát el, csupán specializált sejtek együttese, amely életképtelen lenne a teljes szervezetet alkotó sejtek, szövetek, szervek együttműködése nélkül.
A szervezetek fejlődésének jellegzetessége, hogy miközben a fejlődésük a komplexitás növekedésének irányába zajlik, a szervezet meghatározott cél nélkül, az evolúcióra jellemző működés által, spontán fejlődik a több képesség és a nagyobb teljesítmény irányába. Az emberi társadalom fejlődése is a szervezetek fejlődésének ezen jellemzőit mutatja.
A szervezetként működő emberi csoportok például a képességek emergens fejlődésével eljutottak a barlangban lakástól a többmilliós városokban való életig, miközben az együttműködő emberi értelem képességekben és teljesítményben létrehozta mindazt, ami lehetővé tette ezt a fejlődést. Az ember számára a nagyvárosi élet alapvetően nem jobb a barlangban lakó életmódnál, de az egyre több, azonos helyen élő ember szervezetként működő kooperációja mellékesen például támogatta a hosszabb életet segítő egészségügy fejlődését is.
Az emberek összetartozó csoportjai, és egyre inkább az egész emberiség kooperációja emergens módon már eddig is számtalan új képességgel, egyre nagyobb teljesítményre tette alkalmassá az emberiséget. Ma már az emberiség együttes aktivitása a Föld éghajlatát is képes átalakítani, és a képességekben fejlődő emberiség talán alkalmas lesz az emberi társadalom összeomlása nélkül is a megváltozott éghajlathoz való alkalmazkodásra.
Milyen specifikus jellemzői vannak az emberekből álló szervezet, az emberi társadalom egységes szervezetként funkcionáló hatékony működésének?
Az emberi társadalom specifikus sajátossága, hogy a felépítő elemei öntudattal és saját akarattal rendelkező emberek. A szervezetek fejlődése során jellemző, hogy az alkotóelemek csökkentik a szabadságfokukat miközben egységes szervezetet hoznak létre, azonban az alapvető, legfejlettebb képességeiket nem adják fel, mert az a kooperáció fejlődésében alapvetően szerepet játszik. Ha a szervezetet alkotó tagok a legfejlettebb tulajdonságaikat adnák fel a szabadságfok csökkenése során, az az egységes szervezet alkotása során a szervezet egészére nézve visszalépést jelentene a fejlődésben.
Egy emberi lény legfejlettebb képessége az öntudat létezése és a saját akarat szabadsága. A társadalmat felépítő ember akkor működhet hatékonyan, az egyéni képességek leghatékonyabb kihasználásával, és ebből következően közösségben egységes szervezetet alkotva a szervezet képességeinek leghatékonyabb növelésével, ha a szervezet létrehozása során az öntudat és az egyéni akarat szabadsága megmarad, továbbra is létezik az egyén számára.
Egy hatékonyan működő szervezet globális irányítása láthatólag megoldható egy erre a feladatra specializált szerv által is. A többsejtű emberi szervezet esetén az egységesen működő szervezet globális tevékenységét alapvetően egy egyedi szerv, az agy működéséből eredő szándék határozza meg. Azonban az emberi szándéknak a kialakulása sem egyetlen sejt, vagy sejtek kis csoportja működésének a következménye. A szándék emergens tulajdonsága az agy jelentős része együttműködésének. Lényeges jellemző továbbá, hogy az emberi szervezetet alkotó sejtek egyedileg eredendően nem rendelkeznek az öntudat és a saját önálló akarat tulajdonságaival, míg a társadalmat felépítő ember hordozza ezeket a fejlett tulajdonságokat.
Az ember, mint szervezet, és az emberi társadalom, mint szervezet alkotó elemeinek globális együttműködést meghatározó működése között specifikus, és a hatékony működést alapvetően meghatározó különbségek vannak. Az emberi társadalom akkor működhet a specifitásának megfelelő ideális módon, ha nem dedikált személy, esetleg személyek organizációjának eredendően korlátos képességeinek globális irányítása alatt működik, amely a társadalom tagjai számára az egyéni, önálló akarat szabadságának jelentős korlátozásával járna, hanem ha a szervezet együttes szándéka emergens tulajdonságként jelenik, és jelenhet meg a szervezetet alkotó személyek önálló szándékot megőrző együttes tevékenységében.
Az emberi társadalom alapvetően az alkotórészeinek legfejlettebb képességeinek megtartásával tud optimálisan fejlődni a képességekben és a teljesítményben, amit úgy lehet az együttműködés során megvalósítani, hogy az együttműködéssel járó egyéni szabadságfok csökkenés alapvetően ne sértse az egyéni akarat potenciális szabadságát.
Szembeötlő, hogy ez az emberi társadalom hatékony működéséhez, az újabb és újabb, emergens módon megjelenő tulajdonságok kialakulásához szükséges feltétel a működés megvalósulását akadályozó alapvető ellentmondást tartalmaz. Ahhoz, hogy az emberi társadalom optimálisan működő egységes szervezetként funkcionáljon, ennek az alapvető ellentmondásnak a leküzdésére van szükség.
Az emberiség együttműködésével kialakuló emergens tulajdonságok hatékony kifejlődésének legalapvetőbb meghatározója a társadalom irányításának a módja. Az eddig alkalmazott különböző társadalomirányítási rendszerek a közösség akaratának a képviseletét egy szűk, jó esetben lecserélhető elit által meghatározott módon valósította meg, amely alapvetően hasonló módon funkcionál az agy, mint dedikált szerv által irányított emberi szervezet működéséhez. Még a jól működő képviseleti demokrácia is mesterségesen háttérbe szorítja az emberi társadalom optimális működéséhez szükséges specifikus jellemzőt, az egyén szabadságát, amelynek a megtartásával működtethető hatékonyan az emberi társadalom.
Az egyéni szabad akarat létezése és a szervezetet alkotással járó egyéni szabadságfok feladásával járó ellentmondás feloldásának egy olyan társadalom szervező rendszer alkalmazása lehet megfelelő eszköz és módszer, amely az egyedek saját, önálló akaratának megtartása mellett alkalmas a társadalom irányítására. Ennek a formáját az emberiség még nem találta fel. A probléma elemzése, és elképzelés a probléma feloldására a gondolatok között található javaslat.
A szervezetek fejlődésének alapvető módja a felépítő elemek egyre mélyülő specializálódása és a kooperáció egyre jelentősebb kiterjedése, azaz a komplexitás növekedése. A többsejtű szervezeteknél, és az emberi társadalomnál is megfigyelhető ez a fejlődési jelleg, amely a képességeket fejlesztő és a teljesítményt növelő új, emergens tulajdonságokat hoz létre a szervezet működésében.
Milyen új, emergens képességei alakulhatnak ki a fejlődő emberi társadalomnak? Milyen szintre juthat el, milyen új emergens tulajdonságok általi képességekre tehet szert az emberi társadalom, mint egységes szervezet a fejlődése során?
Az emergens tulajdonságokra jellemző, hogy alapvetően előre megjósolhatatlan funkciókat eredményeznek. Az öntudat és az akarat sem előre belátható tulajdonságai az emberi lény létezésének, nem nyilvánvaló következménye a szervezet sejtjei, alapvetően az agy neuronjai együttműködésének. Bizonyára az emberi társadalom, mint szervezet emergens tulajdonságai is hasonlóan előre megjósolhatatlanok. Azonban a legfejlettebb funkciókat létrehozó emergens tulajdonságok eredete, kifejlődésének forrása, és ez által a fejlődés motiválásának a legfontosabb területe talán megjósolható.
A többsejtű szervezetek eljutottak az öntudat és a saját akarat képességeihez. Ezeket a képességeket az információ feldolgozására specializált szerv, az agy fejlődése hozta létre. Az emberi társadalom esetében is mindezidáig a legfejlettebb tulajdonságokat az információ feldolgozást lehetővé tevő funkciók határozták meg, és bizonyára továbbra is ezek fogják meghatározni. Az emberi társadalom fejlődését alapvetően az ismeretek felhalmozása és ezek hatékony feldolgozása, a tudomány és technológia működteti.
A többsejtű szervezetek specifikus információ feldolgozó szerve az agy. Az emberi társadalom esetén is funkcionál az információ feldolgozás működése, de az emberi szervezettől eltérően, sokkal inkább az egész társadalomban elosztott és beépült formában, ami bizonyára az összes alkotó rész, az emberek egyedileg is létező értelmi képességeinek jelenlétéből származik.
Potenciálisan minden ember egyedileg képes a fejlett információ feldolgozásra, bárki képes lehet tudósként funkcionálva új információt, új ismeretet alkotni, illetve szakértőként funkcionálva meglévő ismeretet felhasználni. Együtt azonban még többre vagyunk képesek, és az egyéni képességek korlátait átlépve szükségszerű is az együttműködés.
Az emberi társadalom esetén nem egy specializált szerv működése, hanem sokkal inkább az információ feldolgozást lehetővé tevő összekötő információs csatornák fejlődése, és az összegyűlt információk hatékony feldolgozását és felhasználását lehetővé tévő eszközök és módszerek fejlődése határozza meg a komplexitás fejlődését. Az iskolák, a fejlesztő műhelyek a szükségszerű meghatározói a komplexitás fejlődésének, amelyek között az információ megosztást és feldolgozást lehetővé tevő egyre fejlettebb eszközeink vannak. Ezeknek a csúcsterülete jelenleg az internet alkalmazásának fejlődésében, és a mesterséges intelligencia megjelenésében, mint az irányított evolúció működésében nyilvánul meg.
A mesterséges intelligencia az információ feldolgozásban különleges eszközt képvisel, mert a fejlődése alkalmassá teheti a legfejlettebb emberi kognitív funkciók hordozására is, és működése potenciálisan az ember emberi társadalomban betöltött szerepének az átértékeléséhez is vezethet.
A mesterséges intelligencia azonban, az agyhoz hasonlóan, még öntudatra ébredve is bizonyosan hosszú ideig, a szervezetek működésére jellemző módon, szimbiózisban létezve, egységes szervezetet alkotva az emberi társadalommal funkcionál. A mesterséges intelligencia az emberiség egyre fejlettebb eszköze az információ feldolgozásban, de önállóan, a teljes szervezet nélkül, még ha egyszer el is ér az egyéni életképesség szintjére, önállóan életképtelen, ahogy az agy is életképtelen önállóan, csak a teljes szervezettel összhangban tud létezni.
A mesterséges intelligencia, mint része az emberi társadalom szervezetének, annak a legfejlettebb információ feldolgozó szervét valósíthatja meg, de akkor is csak az emberi társadalom, mint egységes szervezet részeként működve vesz részt a társadalom emergens tulajdonságainak kialakulásában. Az öntudatra ébredt, vagy akár csak a saját akarat nélküli mesterséges intelligencia és az ember szimbiózisa egyelőre beláthatatlan társadalmi szerveződést alakíthat ki.
Milyen emergens tulajdonságok jöhetnek létre az emberi társadalom komplexitásának fejlődésével? Előre megjósolhatatlan. Egy sajátos öntudat megjelenése? Egy felsőbbrendű akarat megjelenése? Egy örökké létező életforma lehetősége? Talán egyfajta isteni állapot, ami egy intelligens, öntudattal és akarattal rendelkező felépítő elemekből álló szervezet élő állapota? Amely talán alkalmassá teheti az emberi társadalmat az értelemmel rendelkező társadalmak közötti tagságra? Talán egyszer kiderül, ha elegendő ideig képesek leszünk megőrizni a komplexitásban növekvő társadalmunkat.
Ember {button_primary} Evolúció {button_primary} Jövő {button_primary} Társadalom {button_primary}
Organizations forming higher structure - the future of the human society
Nincsenek megjegyzések