Látszólag a valótlanságok korát éljük. Elértünk oda, hogy ma már szinte semmilyen, a közösségben terjedő állítás igazságában nem lehetünk b...
Látszólag a valótlanságok korát éljük. Elértünk oda, hogy ma már szinte semmilyen, a közösségben terjedő állítás igazságában nem lehetünk bizonyosak. Bármilyen publikus állítás igazságával kapcsolatban lehet kételkedni, mert bármelyik hír lehet hamis, és bármely állításról lehet mondani, és szinte biztos van, aki azt mondja, akinek az a véleménye, hogy az állítás hamis, függetlenül attól a ténytől, hogy az állítás valójában hamis vagy igaz. Elértük a közösségi információk liberalizmusának a határait.
Miért létezhet egyáltalán sokféle vélemény?
Most, ahogy mindig is, az akaratunk szabadságából eredően különböző véleménnyel lehetünk azonos dolgokról, és ugyanazt a dolgot képesek vagyunk különbözőképen magyarázni. Erre a sokféleségre a képességeink, az aktuális ismereteinek, a tapasztalataink, és a szándékaink különbözősége tesz alkalmassá minket. Minden ember képes a saját, egyedi nézőpontja szerint szemlélni a világot.
A sokféleség az emberi természet része, ami valójában hozzásegít a világ megismeréséhez. Senki sem képes önmagában megérteni a valóságot, az emberiség közös erőfeszítése teszi lehetővé számunkra, hogy megismerjük a világot, aminek a megfigyelés utáni fázisa a gondolkodáson keresztül a sokféle szemlélet, gondolat, elképzelés, magyarázat alkotása.
Azonban nyilvánvalóan a sokféle értelmezés nem lehet mind helyes, igaz, a valóságnak megfelelő. A megismerés első fázisát követnie kell a sokféleség közötti szelektálásnak, amit a kételkedés jellegű gondolkodás valósít meg. A kételkedés eredménye pedig a konklúzió, ami szerencsés esetben közelebb visz a valósághoz.
A valóság keresése során folytonosan alternatívákat állítunk fel, a kételkedés folyamatával választunk közülük, a választásunk pedig formálja a szemléletünket, amivel látjuk, és ismét megpróbáljuk már újabb alternatívákon keresztül újra értelmezni a világot. A folyamatnak pedig elkerülhetetlen része, elválaszthatatlan eleme a hamis állítás, a valótlanság is.
Ezért a kételkedés, egy állítás valóságának a megkérdőjelezése nyilvánvalóan természetes, és szükségszerű része a megismerésnek. A hasznos kételkedés ad lehetőséget arra, hogy megszabaduljunk a hibás állításoktól. A valódi kételkedésnek hasznos funkciója van. A hasznos kételkedés eddig meg nem válaszolt kérdéseket tesz fel, keresve az igaznak gondolt állítás valódiságát.
Azonban van kevésbé pozitív jellegű kételkedés is, amikor a kételkedés valóságos funkciója az igazság tagadása. A tudatlanságból származó kételkedés a már létező ismeretek hiánya miatt kételkedik, az ostoba kételkedés a már ismert igazság megkérdőjelezéséből származó módon kételkedik, a fantáziára épülő kételkedés a valóságtól független alternatívákat talál ki az ismeret megkérdőjelezésére, a rossz szándékú kételkedés pedig az ismert igazság szándékos elferdítésén, vagy tagadásán alapszik.
Az ostoba kételkedés hasznos is lehet, mert előfordulhat, hogy a már ismert igazságok bizonyulnak valótlannak és pontatlannak, a racionálisan végzett ostoba kételkedés új felismerésekre vezethet. A fantáziára épülő kételkedés is lehet hasznos, időnként a motorját jelenti az új ismeretek felismerésének. A jószándékú kételkedés, ha gyakran akadályának is tűnik a valóság alkalmazásának, hasznos tud lenni, ezért nem is felesleges.
Gyakran bolondságnak tartjuk a kételkedést, és őrültnek a kételkedőt, a kételkedés valójában az emberi természet része. A kételkedés jellemző az emberi gondolkodásra, az emberi fantáziából, az emberi fantázia korlátlanságából következik. Valójában csupán az aktuális értelem ad hasznos és haszontalan korlátokat a valósággal kapcsolatos természetes kételkedésnek.
A kételkedést azonban nem csak a valóság megismerésének a szándéka motiválhatja. A kételkedés, és a következményével járó új állítás az emberi nézőpontot befolyásolja, ezért alkalmas az egyén, csoport, közösség, az egész társadalom nézőpontjának a manipulálására is. A rossz szándékú kételkedés szerepe, hogy rejtett módon bizalmatlanságot teremtsen az elfogadott értelmezéssel szemben, és/vagy egy új értelmezést sugalljon valamilyen rejtett cél érdekében.
A nem a megismerésre irányuló, manipulációs célú kételkedés azért kreál tudatosan kételyeket a valóság elferdítése vagy tagadása által, hogy rejtett szándékot valósítson meg, rejtett célt érjen el, akár csak a bizalmatlanság megvalósítása által, úgy, hogy kételyeket kreál az elfogadott valósággal kapcsolatban.
Az ember különleges élőlény, mert az ember esetében a szándék nem feltétlenül determinálja a végrehajtott cselekedetet. Az emberi szándék mindig rejtve tud maradni, a szándék csak az emberi tudatban létezik. A megvalósított cselekedet, például a kijelentett szándék valódisága is csak közvetett igazolása a valódi szándéknak.
A rosszindulatú kételkedés valóságos szándéka, célja ezért rejtve tud maradni. A rosszándékú kételkedés a szándékolt célt jellemzően úgy éri el, hogy a meglévő renddel kapcsolatban bizalmatlanságot teremt, ami hozzásegít a rejtett cél megvalósításához. A rosszindulatú kételkedés, a létező valóság tudatos tagadása, a szándékosan hamis magyarázat (hamis információ) pedig a közösség manipulálásának a hatékonyan alkalmazható, mert rejtett módon, azaz rejtett szándékkal és rejtett célból működtethető, és működő eszköze.
A közösség hamis információk általi szándékos manipulálása egy rejtett cél megvalósítása érdekében mindig is létező eszköze volt, és jelenleg is gyakran alkalmazott módja a társadalom irányításának. A tudatosan terjesztett hamis hír mindig is létezett. Amiért manapság sokkal nagyobb hatású képes lenni, az az információk terjedésének nagyobb sebességéből, és az információkkal elért emberek mennyiségének a nagyságából következik.
Egyre hatékonyabb információ terjesztő eszközeink vannak. Kezdetben csak az egymásnak kimondott szóval tudtak az információk terjedni. Aztán megszülettek az információ rögzítésének a módszerei, amelyek már lehetőséget adtak az információk sokszorosítására is. Először megszületett az írás, aminek a terjesztéséhez szükséges sokszorosítás kezdetben kézi másolással, majd gépi nyomtatással valósult meg.
Aztán megszületett a lényegesen hatékonyabb, elektronikus információ rögzítés, sokszorosítás és terjesztés. A rádió és a TV már valós időben, egyszerre tömegeket is képes elérni az információkkal. Ma pedig a még hatékonyabban működő digitális információ rögzítés, sokszorosítás és terjesztés korát éljük. A teljes társadalomra kiterjedő interaktív digitális szolgáltatások, virtuális közösségi terek segítségével ma már bárki képes az általa létrehozott információkat, bármi is legyen az, gyorsan és hatékonyan, potenciálisan tömegeket elérve, és személyes érdeklődés szerint szelektálva, terjeszteni.
Manapság a szabad véleménynyilvánítással jellemezhető társadalmakban bárki bármit állíthat, és ha az találkozik az érdeklődéssel, a megosztás útján gyorsan el tud terjedni a közösségben. Mert könnyű információt gyártani, terjeszteni, és tömegeket elérni, a meme-ek korát éljük.
A meme-ek a társadalomban a gondolatok által létrejövő információk segítségével formálódó, széles körben terjedő egyéni cselekedetek, amelyek közösségi szokásokká válva a társadalom viselkedését alakítják ki. A meme-eket az emberek hozzák létre, és az emberek között az átadott információk által terjednek. A meme-ek valójában a társadalom változatosságát biztosítják, ami az emberi társadalom evolúciós alkalmazkodásának az alapja.
A gondolatok szabadságát lehetővé tevő, sokféle meme-et hordozó társadalom a meme-ek változatosságot biztosító működésén keresztül alkalmazkodóképesebb a környezeti változásokkal szemben, mint egy cenzúrát alkalmazó, az információkat korlátozó társadalom, ugyanakkor érzékenyebben és gyorsabban reagál a számos különböző külső és belső állapotra. Az információ liberalizmusa sem szabadít fel, a szabad véleménynyilvánítás sem teszi lehetetlenné, sőt kedvez és hozzájárul a társadalom hamis információk általi manipulálásához, ami egyébként a cenzúrát alkalmazó társadalmaknak is a jellemző tulajdonsága.
A cenzúra, és az információk teljesen szabadság is akadálya lehet a valóság érvényesülésének. A liberális társadalmak változásokra történő érzékenysége teszi látszólag instabilabbá ezeket a társadalmakat az információk cenzúráját alkalmazó társadalmakkal szemben, azonban ha az információk liberalizmusa a valóság ismerete felé tendál a társadalomban, az érzékenységgel járó instabilitást gyorsan képes követni egy, a megelőző állapotnál is stabilabb állapot, azaz a látszólagos instabilitás valójában ezeknek a társadalmaknak a változásokkal szembeni rugalmasságának a velejárója.
Az információk cenzúráját alkalmazó társadalmakra egyáltalán nem jellemző a rugalmasság, és bár stabilabbnak tűnnek, a változásokkal szemben sokkal kevésbé ellenállók, különösen akkor, ha az információk cenzúrája nem a valóság megismerésének irányába tendál, ami egyébként általánosan jellemző is ezekre a társadalmakra.
A gondolatokat szándékoltan korlátozó, és a teljesen szabadjára engedő társadalmakban egyaránt, lehet a valóságtól független, sőt akár annak ellentmondó, szándékosan manipulatív, a társadalom széles körére kiterjedő meme-eket generálni. És érdemes is meme-eket gyártani. A meme-ek egyrészt befolyást, hatalmat, elsősorban politikai hatalmat képesek generálni a társadalomban, másrészt a jelenleg megvalósult közösségi információs rendszer profit orientált sajátossága által, a széles körben terjedő, nagy tömegeket elérő információkhoz kapcsolódó, arra rárakódó egyéb információk terjesztése és terjedése pénzügyi jövedelmet biztosít.
A hatalom és/vagy a vagyon növelése céljából meme-eket, megfelelő tartalommal rendelkező és jól terjedő információkat kell létrehozni a társadalomban. A valóság pedig nem kritériuma a információk létezésének és terjedésének, sőt, a valóság gyakran akadálya, korlátja a cél elérésének, az érdekes, figyelemfelkeltő, tehát jól terjedő információknak.
Miért kötődik az emberi gondolkodás csak lazán a valósághoz? Miért lehet elfogadható a - gyakran akár nyilvánvaló - valótlanság?
Az ember kitalál és feltalál dolgokat, így működik az emberi elme. Ez a képességünk is hozzájárult ahhoz, hogy az emberi faj uralkodóvá váljon az élővilágban.
Az emberi gondolkodás összefüggéseket keres, leír, és magyaráz, ez által ismertük és ismerjük meg a valóságot. A belső kényszer, hogy megértsük és megmagyarázzuk a világot segít, azonban nem garantálja a megismerésnek a valódiságát.
A belső kényszerünk a megismerésre a valóság pozitív visszacsatolása nélkül téves következtetésekre is vezethet. A valóság pozitív visszacsatolása azonban nem szükségszerű kritériuma a megismerés kényszerének. Bármit képesek vagyunk elfogadni magyarázatnak, ha az beleillik a kialakult világképünkbe, megfelel a sokféle formájú különböző előítéleteinknek.
Az ismeretek és előitéletek formálta vélemény-buboréknak nevezett jelenségnek, az információk elfogult szelektálásán alapuló viselkedésnek evolúciós előnyei vannak, például a csoporthoz tartozást erősítő viselkedési forma, azonban a valóság megismerésének nehezen leküzdhető korlátját is létrehozza.
Az emberre jellemző gondolkodás, a belső kényszerünk a megismerésre mindenhol ok-okozati összefüggést keres (pattern). A megértés folyamata pedig mielőtt felismeri a természetesen létező ok-okozati kapcsolatokat, sőt, gyakran még akkor is - különösen, ha a meglévő előítélet (korábbi tapasztalatok extrapolációja) is azt támogatja -, a muszáj-magyarázatot-találni-az-események-között attitűd a természetesen fennálló ok-okozati összefüggés megértése helyett jellemzően a megtörtént eseményekkel kapcsolatban tudatosan létező szándékot feltételez (agent).
Ha egy kő repül a levegőben, és nem találok a mozgására valamilyen természetes magyarázatot, úgy magyarázom, hogy valaki szándékosan eldobta azt a követ, hogy valamilyen feltételezett célt érjen el. Ez a magyarázat kényszeréből következik, ahol a véletlent, mint okot igyekszünk kizárni a valóságból.
Aztán, ha továbbra is kételkedünk hogy magyarázatot találjunk és tovább keressük az okot, vagy megtaláljuk és elfogadjuk a természetes okát a változásnak (pattern), vagy megtaláljuk a létező szándékot a változás mögött (agent), vagy, ha a rendelkezésre álló, és elfogadható információk továbbra sem adnak bizonyosan magyarázatot, különösen ha az események közvetlenül hatnak is ránk, a véletlen helyett gyakran továbbra is inkább egy rejtetten létező szándékot valószínűsítünk.
A valóság gyakran bonyolult lehet, a valóságot gyakran nehéz megérteni, különösen, ha nincs is elegendő információnk hozzá. A világ változásait okozó összefüggések bonyolultak, de a belső késztetésünkből származóan mégis, még akkor is muszáj valamilyen magyarázatot alkotnunk.
Ha repül egy kő a levegőben, annak lehet az az oka, hogy egy vulkán dobta ki magából valahol, természetesen az is lehet, hogy a hegyoldalról véletlenül éppen most indult el, és esik le az a kő, de ha az a repülő kő majdnem eltalált, akkor magyarázatként leginkább azt valószínűsítem, hogy valaki szándékosan dobta el, hogy eltaláljon vele. Aztán ha keresem az okot, lehet, hogy megtalálom a kő mozgásának a természetes eredetét, de ha keresem és nem találom, vagy nem is keresem, mert keresni nehéz, marad a szándékra épülő magyarázat, még akkor is, ha arra nincs bizonyíték, mert magyarázatnak kell lenni, a véletlen elfogadása pedig valójában nem elfogadható magyarázat a jelenségre.
Ez az attitűd vezette az embert a világ megismerésére, és egyúttal okozza a valótlanság létezését is, ami ha nem másban, egy külső szándék feltételezésében nyilvánul meg. A valótlanság létezése természetes következménye a magyarázat kényszerének, az ismeretek hiányában pedig egy külső szándék feltételezése mindig alkalmas módja a magyarázatnak. Isten is ezért létezik a számunkra.
Egy külső, ismeretlen szándék azonban a valóságban is létezhet. Lehet, hogy azt a követ, ami eltalált, valóban valaki szándékosan dobta felém, mert korábban is történt már ilyen, és én is csináltam már ilyet másokkal titokban. Különösen társadalmi események okai mögött könnyen feltételezhető ismeretlen szándék, hiszen azokat eleve emberi cselekedetek okozzák, és ha a véletlen nem elfogadható, és az okot, ami emergens viselkedés is lehet bonyolult megérteni, a szándék a szükségszerű magyarázat. Amikor pedig a szándék nem közismert, vagy nehezen ismerhető fel, egy eltitkolt szándék létezése a leginkább valószínűsített magyarázat.
Ilyen titkos szándékon alapuló okok lehetnek a nagy társadalmi eseményekkel kapcsolatos összeesküvés elméletek. Összeesküvések, egymással koordináltan tevékenykedő csoportok eltitkolt szándékai a valóságban is léteztek, és ezért létezhetnek is, és az ismeretlen, vagy nem értett társadalmi jelenségekre az összeesküvés mindig feltételezhető, egyszerűen megérthető, még ha nem is valóságos magyarázat tud lenni.
Amikor a valóság oka nem nyilvánvaló, nem ismert, és nehezen magyarázható, különösen ha a valóság eseményei hatnak is ránk, a természetes szükségszerűség magyarázó elfogadását tagadva, a valóság keretei által nem korlátozottan, a népszerűség célját szolgáló, politikai és anyagi hasznot hozó, fantáziára vagy szándékolt hamis információkra épülő összeesküvés elméleteket, feltételezett háttérhatalom által szándékolt eseményeket lehet, érdemes, és könnyű gyártani. Ebben az esetben lehet, és politikailag és anyagilag is hasznos háttérben és rejtetten működő akaratot feltételezni, titkosnak titulált, magyarázatként is szolgálható információt terjeszteni, még akkor is, ha semmi köze a valósághoz.
Miért népszerűek az emberek számára a nem közismerten elfogadott, és titkosnak titulált információk?
Tudni valamit, amit mások nem tudnak, különösen ha az különleges, titkos információnak tűnik, privilegizált státuszt jelent a közösségben. Fontosnak, különlegesnek érezhetem magam, ha valamilyen nem közismerten elfogadott információval rendelkezem. Titkoltnak jelölt információ birtokosának lenni különleges helyzet, ezért a titkosnak jelölt információ valódiságát kevésbé érdemes kétségbe vonni, mert a valótlanságával a titkosság értéke, a tudásának előnye is megszűnik. Érdemes valótlanságot, illetve részigazságot, manipulált információt a titkosság módszereivel terjeszteni, mert akkor az információra fogékony csoportban gyorsabban, és kevésbé ellenőrizve képes terjedni.
Általánosságban milyen társadalmi csoport fogékony a nem közismerten elfogadott információkra, ami kétségbe vonja az elfogadott valóságot?
Létezik olyan társadalmi réteg, amely annak ellenére hogy nem alkot összetartozó (közös érdekek alapján formálódó) csoportot, különösen jellemző rá, hogy a tagjai számára a hivatalosan elfogadott, közismert álláspont igazsága gyanús, és kétséges.
Az ember evolúciós okokból eredően a környezetének kiszolgáltatott állapotában kezdi megismerni a világot és szocializálódik a társadalomba. Ebben a kiszolgáltatott, a saját akaratát nem, vagy a szándékához mérten erősen korlátozottan érvényesíthető életkori szakaszban az életet külső akarat, szülők, rokonok, közeli közösség akarata határozza meg. Ha ebben a fejlődési szakaszban, amely nem feltétlenül csak a gyermekkorra korlátozódik, agresszív, bizalomhiányos környezetben szocializálódik a személy, az imprinting hatására a külső hatalommal szemben előítélet és bizalmatlanság alakul ki, amely végigkíséri a személyt a teljes élete során.
Ezt a kialakult állapotot megváltoztatni nehezebb lehet, mint a kialakulását megelőzni. Az ilyen módon szocializálódott emberek attitűdje, viselkedési formája olyan, hogy azok, akik általában kijelentenek, állítanak dolgokat, amiket el kell fogadni, azaz a hatalom állításai, amit én nem tudok kétségbe vonni mert nem rendelkezek elegendő információval vagy mert nem érthető számomra a kijelentés oka, az gyanús, sőt valószínű, hogy hazug, manipulatív szándékú, ami akár veszélyes is lehet rám nézve.
Ez a társadalmi csoport, amely a közösség jellemző működésétől függően nagy és kicsi is lehet, fogékony elutasítani a hivatalosan elfogadott, közismert álláspontot, ezért a számukra érthető és hasznosnak látszó információkkal, még ha az nem is kínál valóságos alternatívát, könnyen manipulálhatók, és megfelelő módszerekkel a fennálló rendszer, vagy a rendszert képviselő hatalom, azaz a hatalmat képviselő személyek ellen könnyen mobilizálhatók.
Hogyan lehet a hamis információt hatalmi eszközként használni?
Úgy lehet a hatalmi struktúrát kikezdeni, hogy hihetőnek látszó, titkoltnak titulált információk terjesztésével kétségbe vonjuk a fennálló rendszer hitelességét, mert a fogékony csoport számára, különösen azok számára, akiket a fennálló rendszer tevékenysége akár csak szubjektív módon is hátrányosan érint, az ilyen információkra érzékeny, ezekkel az információkkal szemben elfogultan elfogadó, és számunkra a fennálló rendszert képviselő hatalom állításai előítélet által feltételezetten valótlan. Ezen társadalmi kör számára az ilyen jellegű információ, és az ilyen jellegű információt terjesztő hírforrás az egyéni elfogultság alapján hitelesebbnek tűnhet.
Ezek, az elérendő cél szerint szándékosan manipulált információkból kialakuló közös meme-ek a viselkedést meghatározó funkciójából adódóan az eredetileg akár össze nem tartozó csoportból is érdekközösséget formálhat. A csoport formálódását a jellemzően hordozott előítélet, a kialakuló közös szokások, és az emberi természetnek a szociális csoporthoz való tartozásának az igénye alakítja ki.
Miután kiformálódik a közös meme-ek alapján összetartozó csoport, a szociális csoport kohéziója, az összetartozás, az egymáshoz tartozás érzése növekszik a közös meme-ekkel, amelyek akár csupán a közös elutasításra is épülhet, egységesen elfogadott pozitív cél nélkül. Ebben a csoportban a csoport tagjai számára a csoportban terjedő információk a hitelesek, elfogultan (az állítás valóságát vizsgálat nélkül elfogadva) igazak.
A hamis hírekre kifejezetten fogékonyak a társadalomnak a vélt, vagy valósan hátrányos megkülönböztetést átélő tagjai. Egy vélt vagy valós hatalommal rendelkező, vagy akár még csak nem is létező csoport által valóságosan vagy akár csak feltételezetten elnyomott, kirekesztett, háttérbe szorított csoport különösen fogékony a titkosnak látszó, rejtett akaratot feltételező “alternatív” igazságokra. Számukra igény van az igazság alternatíváira, és számukra kiemelten jelentős a fontosság, a különlegesség érzése, a csoporthoz tartozás igénye, az összetartozás erejének érzése.
A hamis híreket érzékenyen elfogadó, ezen hírek által manipulálható társadalom jól definiálható jellemzőkkell bír. Az ilyen társadalom kialakulását és fennmaradását, még ha az ilyen társadalom nem is alkalmas a hatékony működésre, fejlődésképtelen, és hosszabb távon életképtelen, a hamis információk hasznát felhasználó, hatalmat igénylő csoport tudatosan, vagy akár csak ösztönösen képes generálni. Jellemzően a diktatúrák, illetve a diktatúrába hajló tekintélyuralmi rezsimek alkalmazott módszere ez a viselkedési forma.
Hogyan lehet harcolni a valótlanság ellen?
Valótlanság tudatos állítása mindig volt, és mindig is lesz, mert a valótlanság hasznot képes generálni. A valótlanság eszközként történő felhasználása ellen leghatékonyabban a társadalmi bizalom megteremtése által lehet, ha és amikor a hatalom transzparens módon tevékenykedik.
Egy transzparens módon működő hatalom társadalmi bizalomvesztés nélkül megteheti azt is, hogy cenzúrázza az információkat, a feltételezetten hamis információk terjedését hatalmi eszközökkel korlátozza. Az információk hatalmi eszközökkel történő korlátozása azonban kockázatos eszköz, csak akkor lenne veszélyek nélkül alkalmazható, ha totális társadalmi kontroll lenne lehetséges a hatalom felett, ami a gyakorlatban több, mint idealista elképzelés. A hatalomba vetett társadalmi bizalom megvalósulása bár kívánatos igény, de nem reális cél.
A cenzúramentes információszabadság sem lehet alkalmas módja a hamis információk terjedésének. Az információk hitelessége egyáltalán nem kritériuma az információk terjedésének, az információszabadság az alapja a valótlanságnak is.
A hamis információk terjedése elleni a közösségi csatornákon megjelenő információk megbízható hitelesítése, az állításoknak a közösség által elfogadott tényekkel történő valós idejű összevetése adhat megoldást.
A közösségi információ-szolgáltatások hitelesség jellegű felülvizsgálata már elkezdődött, amit számos ország törvények által is megpróbál kikényszeríteni. Az információ szolgáltatások ilyen, cenzúra jellegű korlátozása ellenállást szül a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva, azonban a tiltakozás valós indoka inkább az üzleti és politikai érdekek érvényesülésének a biztosítása.
Amennyiben a cenzúra transzparens, és a társadalom felügyelete alatt működik, elfogadható és kívánatos is az alkalmazása. Ennek az eljárásnak egy alkalmas eszköze került újonnan a kezünkbe, a nyelvi alapú generatív pretrained (GPT) mesterséges intelligencia megalkotása.
A GPT alapú mesterséges intelligencia nyelv formájú információk statisztikus valószínűség szerinti elemzésének elvén működik, ami potenciálisan alkalmas, objektív alapokon működő módszer a közösség által általánosan elfogadott igazságok felismerésére, és bármilyen információ ilyen szempontú elemzésére.
A cenzúrát létrehozó GPT alapú mesterséges intelligencia transzparens és objektív működési elven funkcionál, és az általa alkotott elemzés lehet megbízható, ha a nyelvi modul, amelynek alapján a statisztikus valószínűségi elemzést végrehajtja alkalmasan strukturált, és kizárólag a közösség által általánosan elfogadott információkat tartalmazza.
Természetesen az sem nyilvánvaló, hogy mi a közösség által általánosan elfogadott álláspont. A közös álláspont is viták, cáfolatok, kétségek közötti egyeztetések alapján alakul ki. Azonban már erre is van általánosan alkalmazott és elfogadott eszköz az emberiség kezében, a közösség által létrehozott és fenntartott Wikipédia jellegű ismeretek tára, a nyitott, bárki által szerkeszthető, és nyilvános, bárki számára elérhető enciklopédia.
A Wikipédiát, mint nyelvi modult alkalmazó GPT alapú mesterséges intelligenciára épülő, a közösségi információkat a megjelenésükkel azonos időben elemző szolgáltatás megbízható korlátja lehet a hamis információk valóságosként történő terjesztésének.
Amikor a publikált információ tényt közöl, a Wikipédiára épülő GPT alapú hitelesítő szolgáltatás össze tudja vetni a publikált információt a nyelvi moduljában lévő információkkal, és valós időben képes elemezni a publikált információ tartalmát, és összevetni a Wikipédián található információkkal. Ezek szerint a publikálandó információt különböző megjelöléssel lehetne publikálni:
- megfelel, nem mond ellent az elfogadott tényeknek
- részigazság, azaz egyes állítások megfelelnek, más állítások ellentmondanak az elfogadott tényeknek, vagy spekulációk
- spekuláció, azaz nincs elfogadott tény a témával kapcsolatban
- ellentmond az elfogadott tényeknek.
A hírszolgáltató kötelezettsége és felelőssége kell legyen, hogy a közösség által publikusan üzemeltetett hitelesítő szolgáltatást az információ megjelenítésekor alkalmazza. Azok a hírforrások, amelyek nem esnek át az ilyen hitelesítésen automatikusan megbízhatatlan hírforrásnak minősülhetnek.
Természetesen a megbízhatatlan hírforrások állíthatják azt, hogy a hitelesítés manipulálható, ezért megbízhatatlan, míg a saját hírforrás a hitelesítés által nem manipulált, és ezért megbízhatóbb, ami az információ tartalmával kapcsolatban elfogult emberek számára hiteles érvelés lehet. Nyilvánvalóan vannak olyan információk is, amelyről az adott időben például nem lehet bizonyosan eldönteni a valóságosságot, a spekuláció kategóriájába esik. A spekulációként értékelt információk ettől még valóságosak is lehetnek.
A gyakran hamis híreket terjesztő hírforrások érvelése ez, ami a racionalitásra építkező, ezért elfogadható érvelés. Azonban a szándékosan hamis híreket közlő hírforrások ebben az esetben is hatékonyan megjelölhetők, hiszen az állításaik valóságtartalma csekély, amit ha az adott időben nem is lehet feltétlenül eldönteni, ezért hivatkozhatnak arra, hogy az állítás igaz, az állításaik utólagos elemzése nyilvánvalóvá teszi a hiteltelenséget, és egy, a múltban hiteltelen hírszolgáltató aktuális hírei is megbízhatatlanok.
Az információ hitelesítő szolgáltatás elemezni tudja a hírszolgáltatók korábbi állításait, amelyekről már bizonyosan, spekuláció nélkül eldönthető a hírek valóságtartalma. Amennyiben a hírszolgáltató által korábban, már spekuláció nélkül hitelesithetoen publikált információi gyakran a hamis hírek kategóriájába esnek, ha a hírszolgáltató kritizálja is az aktuálisan publikált információk hitelesítésének a kategóriáját, a korábban megjelent hírek minősítése alapján már megbízhatóan minősíthető a hírszolgáltató, még ha vitatható is az aktuálisan megjelenő információk minősítésének a jellege.
A hamis információk az emberi természet elválaszthatatlan részei, a társadalmi élet velejárója. Mindig lesz ember, aki hamis hírt csinál, és mindig lesz, aki elhiszi azt. A hamis információk hatása azonban csökkenthető, amire a mai fejlettségnek megfelelő információs korszakban is lehetnek, és léteznek potenciális eszközök, csupán társadalmi elhatározottság szükséges az alkalmazásukhoz.
Ember {button_primary} Társadalom {button_primary}
Fake news - a socio-psychological analysis of falsehoods - overview, and proposal
Nincsenek megjegyzések