A felsőbbrendű értelem munkaeszköze az egyedi ember, a munkamódszere pedig az egyes emberek tudatának a háttérből történő befolyásolása a...
A felsőbbrendű értelem munkaeszköze az egyedi ember, a munkamódszere pedig az egyes emberek tudatának a háttérből történő befolyásolása az egész társadalom viselkedésének módosítása érdekében az értelem értékének és a védelmének a felismerésére, a felsőbbrendű értelem szintjének az eléréséhez.
Ki válhat egy felsőbbrendű értelem munka eszközévé?
A felsőbbrendű értelem általi élményeken keresztül történő befolyásolás csak közvetett kapcsolatot igényel az alsóbbrendű értelmi szinten lévő emberiséggel, azonban csak alkalmas ember lehet az, aki képes az élményeket megfelelő módon értelmezni, és az élmények által befolyásolt gondolkodásán keresztül a társadalom viselkedését befolyásoló, megfelelő cselekedeteket véghez vinni. Az a személy lehet alkalmas a felsőbbrendű értelem által meghatározott feladatra, aki a saját céljai elérését fel tudja adni, aki képes elfogadni a sorsként megnyilvánuló külső szándékot, és képes átengedni az akaratát a felsőbbrendű értelem számára.
A felsőbbrendű értelem jelenlétének a feltételezése az alsóbbrendű értelem számára az önmaga, és a társadalom megváltozása hajtóerejének a motivációja. A felsőbbrendű értelem jelenlétének a személyes érdekek megvalósítása céljából történő kinyilvánítása az egyedi vagy társadalmi viselkedés befolyásolása érdekében azonban tipikusan alsóbbrendű értelmi viselkedési forma. Személyes haszon megvalósulása a felsőbbrendű értelem feltételezett szándékának megvalósítása érdekében nagy valószínűséggel feltételezhető jele valójában egy alsóbbrendű értelem saját törekvésének.
A felsőbbrendű értelem célja a kooperatív viselkedés elősegítése. Fenntartható kooperatív viselkedés egy értelemmel rendelkező társadalomban csak a társadalom tagjainak egyéni, szabad akaratára épülhet. Bármilyen kirekesztő, vagy a szabad választást korlátozó szándék jelenléte nem lehet egy felsőbbrendű értelem tevékenységi formája.
Az alkalmas személy kapcsolata a felsőbbrendű értelemmel szükségszerűen nem válhat kölcsönössé sem. Minden kölcsönös személyes kapcsolatra utaló kijelentés, a kölcsönös kapcsolat létezését igazoló esemény csak misztifikáció, és a mitológia építés veszélyével jár. A mitológia, a felsőbbrendű tevékenységének vélt események történetei, pozitív esetben kiemelheti, hangsúlyozhatja a felsőbbrendű munkáját, de a mitológia negatív esetben akár el is térítheti az alsóbbrendű értelem tevékenységét a felsőbbrendű értelem által szándékolt céltól. A különböző vallások formálódása tipikus példái a mitológia veszélyeinek.
A felsőbbrendű nem fedheti fel magát a valóságában az alsóbbrendű értelem számára, de a felsőbbrendű értelem a képességével, a munkamódszere szerint befolyásolhatja egy alsóbbrendű értelem akaratát. A felsőbbrendű értelem szándékának a megvalósulásához a felsőbbrendű értelem által felhasznált személynek olyan tevékenységet kell végeznie, amire az adott társadalom felfigyel, miközben a cselekedetei által az értelem védelmét szolgáló, a felsőbbrendű értelmi szint elérését célzó, a kooperációra alkalmassá tevő irányt mutat a társadalom számára.
A felsőbbrendű értelem tevékenységének a célja az alsóbbrendű szervezet legmagasabb szintjének a befolyásolása, ami az ember esetén a társadalom. A felsőbbrendű értelem a társadalom tagjait használhatja munkaeszköznek, de az egész társadalom értelmi szintjének a befolyásolása a célja. A felsőbbrendű értelem munkaeszköze az ember, de a munkájának a tárgya a társadalom. Ebből következően a felsőbbrendű értelem számára nem az egyedi emberi sorsok lehetnek a lényegesek, hanem a társadalom formálódása, ezért akár emberi tragédiákon keresztül is történhet a társadalom befolyásolása. Ugyanakkor az alkalmas értelem bármilyen szinten olyan érték, ami megőrzendő lehet a felsőbbrendű értelem számára.
A felsőbbrendű értelem által választott, alkalmas személy érezheti az akaratának külső irányítását, de a felsőbbrendű értelem nem nyilváníthatja ki magát az alsóbbrendű értelem számára. Ha a kiválasztott személy kijelenti a valóságban létező, de a számára is csak rejtve működő kapcsolatát a felsőbbrendű értelemmel a társadalom felé, hatékonyabb lehet a cselekedetei által a társadalom befolyásolása, de bizonyosan konfrontálódni fog a társadalomnak a szándékban különböző tagjaival, és tevékenységében látszólag sikertelennek is tűnhet.
A kiválasztott személy a cselekedeteivel azonban nyomot hagy a társadalomban akkor is, amikor már nincs jelen benne, miközben a mitológia építő emberi gondolkodás által a társadalom befolyásolásának a felsőbbrendű értelem szintjének elérése irányába mutató tevékenységének általa meghatározott iránya is különböző meme-ekben valósulhat meg, azaz különböző vallások keletkezhetnek.
Habár ez a felsőbbrendű értelmi szint elérését célzó módszer számtalan akadályba ütközhet és buktatóval jár, az egyedüli alkalmas módszernek látszik egy alsóbbrendű értelem formálására a felsőbbrendű értelmi szint elérésének érdekében.
Az emberiség a felsőbbrendű értelem fejlettségi szintjének elérése irányában szükségszerűen olyan személyek által halad, akiknek az élete, cselekedetei példát mutatnak, tanításai meghatározó módon befolyásolják az emberiség viselkedését az értelem értékének a felismerése, és a védelmének a célja felé, a felsőbbrendű értelmek közötti kapcsolatot lehetővé tevő kooperációra alkalmas viselkedés dominanciájának elősegítése érdekében.
Ilyen módon működhet együtt egy felsőbbrendű értelem az alsóbbrendű értelemmel. Ez lehet egy alsóbbrendű értelem számára a felsőbbrendű értelmi szint elérésének egy felsőbbrendű értelem által katalizált módja.
Elme {button_primary} Ember {button_primary} Isten {button_primary} Társadalom {button_primary}
Nincsenek megjegyzések