Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE

Pages

Classic Header

{fbt_classic_header}
header

A gondoskodó isten valóságos létezése az értelem létezésének a szükségszerű következménye - Isten hipotézis I.

 Tény, hogy olyan univerzumunk van, amely alkalmas az értelem hordozására, és értelem létezik is a világban. Mi, emberek, nyilvánvalóan hord...


 Tény, hogy olyan univerzumunk van, amely alkalmas az értelem hordozására, és értelem létezik is a világban. Mi, emberek, nyilvánvalóan hordozzuk az értelem képességét. Az értelemnek a valóságot kereső jellegéből adódóan az értelem létezése az univerzumunk létezésének az értelme

A valóság felismerése során az értelem, kiindulva a tényből, hogy önmaga létezik, észszerűen feltételezi, hogy más értelem is létezhet a világban. Az értelem, miközben keresi a valóság létező formáját, szükségszerűen keresi a feltételezetten létező más értelmet az univerzumban. 

Az, hogy mi, értelemmel rendelkező emberek, obszervatóriumokkal keressük más értelem nyomait, és űrhajókkal és rádióhullámokon küldött üzenetekkel jelezzük a létezésünk jelenlétét, csak a legújabb módszerei az értelmünk más értelemmel kapcsolatos törekvéseinek. Más értelem létezésének a feltételezése, és a vele való kapcsolat kialakítása az ember kialakulása óta tartó jellemzője az emberi értelemnek. Az isten, mint egy másik értelem létezésének a feltételezése is például a világról alkotott képünk kezdeteitől jelen van a gondolkodásunkban. 

Más értelem létezésének feltételezése, és a vele való kapcsolat kialakítása bizonyosan általános jellemzője a valóságot megismerni kívánó értelem létezésének. Mi, emberek, kutatjuk más értelem létezését, keressük a kapcsolatot vele, és ha létezik a világon máshol is értelem, a valóság keresése szükségszerűségéből adódóan hasonló szándékú az is. 

A világban létező értelmek szükségszerűen különböznek is egymástól. Kizárt, hogy két azonos értelem létezne. Ahhoz, hogy két értelem azonos legyen, nem csak a formájukban kellene egyformának lenniük, hanem a teljes történetüknek is meg kellene egyezni. 

Mi, emberek, akik eredetünkből származóan nagyon hasonlítunk egymásra, hasonló módon viselkedünk, hasonló módon kommunikálunk, a különbségeink miatt még mi sem értjük meg egymást sokszor. Mint bonyolult komplex rendszer, a különbözőségei miatt az értelem legnehezebb feladata egy másik értelem megértése

Az értelem a valóság megismerése során szükségszerűen folytonosan fejlődik is. Ebből következően, a különböző értelmek a tudás különböző irányaiba is fejlődhetnek, és a képességek különböző szintjein is létezhetnek. 

Az értelemmel rendelkező szervezetek az értelemnek az univerzumban betöltött szerepének felismerése alapján a fejlettségnek két, meghatározóan különböző szintjein lehetnek: a felsőbbrendű értelem és az alsóbbrendű értelem szintjein. 

Egy értelem akkor válik felsőbbrendű értelemmé, amikor felismerte az értelem szerepét a világban, felismerte, hogy az univerzum létezésének az értelme az értelem létezése, ezért tudatában van az értelem létezése fontosságának, és ez az ismeret meghatározza a cselekedeteinek az irányát. 

A felsőbbrendű értelem ebből következően szükségszerűen védi az értelem létezését, a sajátját, és azonos módon, más értelem létezését egyaránt. 

Az értelem létezése a világ létezésének értelme, ezért a felsőbbrendű értelem létezésének az értelme a létező értelem védelme. 

Az értelem védelméből következően egy felsőbbrendű értelem tudatosan harmóniában él a környezetével, beleolvad, vagy kilép belőle. A világgal való harmonikus együttélés lehetőséget ad az értelem számára a létezésének meghosszabbítására, és potenciálisan az örök élet megvalósítására. A potenciálisan korlátlan ideig tartó létezés a valóság keresése során pedig lehetővé teszi az értelem számára az ismereteinek a folytonos növelését, a növekvő ismeretek által újabb és újabb, korábban nem létező dolgok létrehozását. A felsőbbrendű értelem számára potenciálisan lehetővé válik a teremtő, korlátlan tudás birtoklása. 

Az örök élettel és a korlátlan tudással rendelkező teremtő értelem létezése az istenről alkotott képünk jellemzői, definíció szerint az isteni állapot. Az értelem felsőbbrendű szintjének isteni állapotban történő létezése az univerzumunk, mint az értelem hordozására alkalmas világ létezésének a következményszerű fejleménye. 

Elme {button_primary}  Evolúció {button_primary}  Isten {button_primary}

The evolutionary development of the mind to the state of compassionate god

Nincsenek megjegyzések