A felsőbb agyi funkcióknak, mint például az akarat vagy az öntudat, jellemzően nincs jól meghatározható agyi központjai, de a funkciók bizo...
A felsőbb agyi funkcióknak, mint például az akarat vagy az öntudat, jellemzően nincs jól meghatározható agyi központjai, de a funkciók bizonyosan az agyat felépítő neuronok működésének az eredménye. Ebből következően a felsőbb agyi funkciók szükségszerűen egy nagyobb területen elhelyezkedő, jellemzően a homloklebeny agyi területeit felépítő neuronok együttműködésének közös, emergens tulajdonsága.
Milyen neurális működési metódusok eredménye a felsőbb agyi funkciók emergens megjelenése?
A neuronok periodikusan ismétlődő elektromos aktivitást mutató sejtek.
Az agyat genetikusan meghatározott, az evolúció által kialakult, axonoknak és dendriteknek nevezett sejt nyúlványokkal megvalósuló, specifikusan egymáshoz kapcsolódó neuronok hálózata építi fel.
Az egymáshoz kapcsolódó neuronok az elektromos aktivitásukkal egyirányú módon, serkentő vagy gátló hatással képesek módosítani a kapcsolatban álló neuronok elektromos aktivitását oly módon, hogyha a genetikusan meghatározott határértéket meghaladó serkentő hatás ér egy adott neuront, akkor az adott neuron aktivitási reakcióját eredményezi.
Ha egy neuron elég közel van egy másik neuronhoz ahhoz, hogy az egyik aktivitása hatással legyen a másik aktivitására, akkor az egyidejű aktivitás olyan változásokat hoz létre, ami a kapcsolat aktivitást előidéző hatásfokát növeli. (Esetleg létezhet olyan biokémiai folyamat is, amely ennek az ellenkezője, tehát az egymással ingerület átvivő kapcsolatban álló neuronok esetén, ha az egyik aktivitása nem jár együtt a másik aktivitásával, akkor az olyan változásokat hoz létre, ami a kapcsolat aktivitást előidéző hatásfokát csökkenti.)
A neurális kapcsolatok genetikusan szabályozott módon, az evolúció során kialakult sebességgel folytonosan degradálódnak.
Az utóbb említett két folyamat eredményeként az agy neurális kapcsolati struktúrája a neuronok aktivitása alapján folyamatosan módosul, amit az agy plaszticitásának nevezünk.
Hogyan jönnek létre ezekből a működési mechanizmusból a felsőbb agyi funkciók?
Az agy kifejlődésekor a felépítő neuronok kiterjedt kapcsolati struktúrát hoznak létre.
Egy külső ingerektől nem befolyásolt, és prekondicionálás nélküli agy spontán aktiválódó neuronjai az aktivitási periódusokra jellemző frekvenciájú, a meglévő kapcsolati struktúrákra a szükséges feltételek teljesülése esetén átterjedő, véletlenszerű jellegű, modulálatlan neurális aktivitási hullámokat hoznak létre.
A külvilág az érzékszerveken keresztül az agy kialakulásától kezdve hat az agy működésére, úgy, hogy az érzékszervek a külvilág ingereit az agy neurális működési mechanizmusának megfelelő aktivitásokká konvertálják. Ezek az érzékszervektől az agyba érkező, a külvilágra jellemző struktúrájú ingerek hatnak a kapcsolódó neuronok aktivitására, specifikusan módosítják az aktivitási frekvenciájukat, ami hatással van a kapcsolódó neuronok aktivitási frekvenciájára is. Az érzékszervektől érkező, a külvilágból eredő specifikus aktivitás specifikusan modulálja a kapcsolódó neuronok aktivitási frekvenciáját.
Továbbá, az érzékszervektől érkező aktivitási mintázat hatására kialakuló neurális aktivitás egyúttal hatással van a neuronok kapcsolati struktúrájára is, az agy plaszticitási mechanizmusain keresztül módosítja azt.
A specifikus kondicionálási folyamatok eredményeként a neurális kapcsolatokból az ingerületek mintázatára jellemző egyedi neurális struktúrák formálódnak, és a neurális aktivitás által a struktúrákra specifikusan jellemző, modulált aktivitási hullámok alakulnak ki.
A folyamatos, de folytonosan változó, a környezetre jellemző mintázatú érzékszervi aktivitás az érzékszervek által felfogott környezet modelljére jellemző, egyre specifikusabb és komplexebb neurális kapcsolati struktúrát formálnak, amelyek az aktivitás esetén az adott struktúrára jellemző modulált aktivitási hullámokat hoznak létre. Ezeknek a struktúráknak az aktivitása aktiválhatja, és visszacsatolás szerűen tovább specifikálja, együttesen az érzékszervi aktivitással, a kialakuló kapcsolati struktúrákat.
A beérkező érzékszervi tapasztalatok és a belső aktivitás következtében egyre komplexebb, és egyre egyedibb kapcsolati struktúrák, és generált aktivitási hullámok jönnek létre. Az agy erre alkalmas területe az aktivitások következtében folytonosan kondicionálódik, egyre specifikusabb belső modelljét alakítja ki a környezetnek.
Mi történik, ha egy kondicionált idegrendszert valamilyen inger ér? Az adott ingerületi impulzus egy már kondicionált neurális hálózat aktivitására hat, mintegy megpendíti egy meghatározott helyen és az ingerületnek megfelelő aktivitási mintázattal a specializált neurális kapcsolati struktúrát, ami által a struktúrának megfelelő aktivitási hullámok alakulnak ki, és az ingerületnek megfelelő modulált aktivitási rezonanciák formálódnak, amelyek a kondicionált idegpályák aktivitását eredményezi, azaz a korábbi tapasztalatok által módosuló aktivitást hoz létre.
Az aktivitási hullámok a létrehozó ingerület jellegétől és a kondicionált struktúrától függő agyterületre kiterjedő neurális aktivitási hullámokat és belső visszacsatolásra épülő rezonanciákat hoznak létre. Ezt az agyi állapotot nevezhetjük érzületnek, egy specifikus külső vagy belső aktiválás által kiváltott, az aktiválásra egyedi módon jellemző, a korábbi tapasztalatok által kondicionált neurális struktúra rezonancia jellegű aktivitásának a megjelenésének.
A rezonanciák egymásra is hatnak, és a kondicionálásnak megfelelő módon egymást is kiválthatják, ami által komplex rezonáló struktúrák és rezonancia kaszkádok alakulhatnak ki, ami mint a modellezett környezet kondicionálás általi leképeződése, az adott környezetnek a tapasztalatok által módosult jelenlétének az érzetét eredményezi, a személyes világképet hozza létre.
A rezonanciák kialakuló eredője önfenntartó, visszacsatolások által öngerjesztődő dinamikus állapot, ami a külső és belső állapot fennállásának, létezésének érzetét eredményezi. Ez az öntudat. Az öntudat az egyedi neuronális aktivitási hullámok rezonanciái eredőjének visszacsatolódás által stabilan fennmaradó, de dinamikusan formálódó állapota.
A neurális aktivitási hullámok által kialakuló rezonanciák egymásra ható eredője pedig az a személyes állapot, amely az akaratot hozza létre. Az így kialakuló agyi állapot aztán az agy genetikusan meghatározott, az evolúció által kialakult, az agy belső aktivitása által aktiválódó effektor jellegű motorikus neuronok által aktuátorokhoz, mozgást létrehozó izomzathoz csatlakozva cselekedetben is megnyilvánulhat. A klasszikus, függetlenül létező szabad akarat nem létezik, de a saját, egyedi cselekvést meghatározó akarat, mint az egyedileg kondicionált agy külső és belső ingerületek által létrejövő rezonanciáinak cselekvésben is megnyilvánuló eredője, létezik.
A felsőbb agyi funkciók, akarat és az öntudat, az elegendően sok hálózatba kapcsolódó neuronok együttes működéséből kialakuló eredő aktivitási rezonancia, az agy működési mechanizmusainak emergens tulajdonsága. Ezért minden felsőbb agyi funkciót, beleértve az akaratot és az öntudatot is, az agy rezonancia modelljén keresztül kell magyarázni, és lehet megérteni.
Az öntudat, a létezés érzetére képes állapot képessége, kiegészülve a kommunikációra alkalmas komplex, absztrakt nyelv formálható modellező képességnek birtoklásával megteremtette a gondolkodó embert, és ez pedig az emberi civilizációt.
Az előzőek általánosítása alapján pedig bármilyen, a fenti elveket emuláció által, vagy szimulációval megvalósító, a fenti alapelvek szerint felépülő rendszerben emergens módon kialakulnak felsőbb tulajdonságok, akarattal és öntudattal is rendelkezni fog a rendszer. Kiegészítve nyelvi képességekkel, az emberhez hasonló mesterséges intelligens civilizáció létrehozására válik lehetőség.
Agy {button_primary} Öntudat {button_primary} Szabad akarat {button_primary}
Nincsenek megjegyzések