Felsőbbrendű akarat, vagy természetes következmény? Ezt a kérdést tesszük fel a világgal kapcsolatban maguknak számtalanszor mióta megnyílt...
Felsőbbrendű akarat, vagy természetes következmény? Ezt a kérdést tesszük fel a világgal kapcsolatban maguknak számtalanszor mióta megnyílt az értelem számunkra, és ennek a kérdésnek a megválaszolása motivál minket, embereket a valóság keresése közben is a világ egyre alaposabb megismerése felé. A kérdés létezik, ahogy talán mindig is létezni fog, azonban a tartalma az idők folyamán alapjaiban megváltozott.
Eredetileg úgy tartottuk, hogy amit nem értünk, azt bizonyára az emberi értelem feletti akarat működteti. Ezért volt akkoriban nagyon sok, a világban történő esemény isteni irányítás alatt, aminek jellemző példái a bolygók mozgása, vagy a villám jelensége.
Aztán az ismereteink bővülése során egyre jobban megértettük a világot, a világ működését, egyre jobban beleláttunk a világot működtető mechanizmusokba, és egyre kevesebb hely maradt a világban a felsőbbrendű szándék számára.
A világunk megismerésének folyamatát extrapolálva egyre inkább eljutunk arra az álláspontra is, hogy valójában lehet, hogy nincs is szükség egy emberi értelem feletti akarat létezésére a világunk működéséhez. Jelenleg ebben a fázisban vagyunk a világ megismerése során. Láthatóan egyre kevesebb szerep marad a felsőbbrendű számára a világunk működtetésében. A kérdés viszont egyúttal új jelentést is nyer.
Miközben egyre inkább értjük a világunkat és egyre inkább kiszorítjuk a világunkból a felsőbbrendű értelem szükségét, ugyanakkor mi magunk teremtjük meg magunk számára ugyanezt a pozíciót. A világ megismerése során szerzett ismeretek által nem csak egyre inkább értjük a világot, de az értelmünk a megszerzett ismeretek által egyre jelentősebb teremtővé is tesz a világunkban.
Az intelligens tervezettséget, amit a megismerésünk által egyre jobban kiszorítunk a világunk működéséből, egyre inkább mi valósítjuk meg. Nem csak új dolgokat tudunk létrehozni, amelyek csak és kizárólag általunk léteznek, hanem lassan eljutunk arra a pontra is, hogy feltehetjük a kérdést, mi az egyáltalán, ami létezhet e világunkban, de amit mi nem lennénk képesek megteremteni?
Egyre kevésbé látszik a határ. Egyre több ismerettel rendelkezve egyre többre vagyunk képesek a teremtésben is. Láthatóan három terület van, aminek a létezését jelenleg nem értjük, és ezért amelyek teremtésére -még- nem látszunk képesnek: a világ létezése maga, az élet, és az értelem. Bár ezeken a területeken is gyűlnek az ismereteink, és vannak felállított hipotéziseink, a felsőbbrendű tervezettség még tarthatja magát.
Azonban ezeken a területeken is egyre többre vagyunk képesek. Világokat kezdünk teremteni a saját szabályainak szerint, amelyeket mostanában metaverzumnak hívunk, az élet tulajdonságait hordozó algoritmusok létrehozására is képesek vagyunk számítástechnikai környezetben, amiket például vírusoknak is nevezünk, és a valóságosan is létező mesterséges értelem létezésének eldöntésére felállított Turing teszten is egyre könnyebben mennek át az erre a feladatra teremtett rendszereink. Az öntudat talán az egyetlen terület, amelynek a valóságát jelenleg a legkevésbé értjük, és legkevésbé vagyunk képesek még magunk megteremteni.
Közbevetett gondolatként érdekes belegondolni a számunkra természetesen létező világ, és az általunk teremtett világok különbözőségébe. Az általunk teremtett világ, élet, értelem egy számítástechnikai rendszerben, információk manipulációja által valósul meg. Ezen teremtett rendszerek létezését, a virtuális valóságot, egy, a létezésüktől teljesen eltérő fizikai valóság különböző állapotai hozzák létre. Ez alapot jelent annak a feltételezésnek is, hogy esetleg a mi világunk valóságát is egy teljesen eltérő fizikai valóság hozza létre. Érdekes kérdés, hogy lehetséges-e felismerni a létrejövő valóságban létező számára a valóságának az eredetét. És az is érdekes, hogy vajon hány szintje lehet az így létrejövő világoknak, és ezeknek a szintjei esetleg kört alkothatnak-e.
Az ismereteink fejlődése közben már ma is inkább csak teoretikus kérdés, hogy vajon az emberi értelem egyáltalán képes-e megérteni a világot, amiben létezik. Az emberi értelmet már ma sem, ahogy szinte sohasem az egyedi agy képességei korlátozták. Szinte mindig, és egyre inkább az emberi képességet a kollektív, és ezért elméletileg határtalan értelem határozza meg, amit segédeszközként a mesterséges intelligencia elméletileg korlátlan információ tárolási és feldolgozási kapacitása is már támogat. Az értelmünk komplexitásának csak a létező világ a határa. Igen, minden bizonnyal képesek vagyunk megérteni a világot, és képesek vagyunk felismerni a világunk legalapvetőbb működési mechanizmusait is.
A számunkra létező világ megismerése során felmerülő intelligens tervezettség vagy természetes evolúció kérdésében pedig lassan elérkezünk egy újabb szintre, amikor végre arra a kérdésre kereshetjük a választ, hogy vajon a mi létezésünkben van-e, lehet-e olyan állapot, amit nem a természetes evolúció hozott létre, mert a természetes evolúció által nem jöhetett létre?
A kérdés azért releváns, mert az intelligens tervezettség a valóságban létezik, az emberi tevékenység maga a példa rá. A kérdés jelentősége az, hogyha képesek lennénk elméletileg igazolni, hogy van olyan a létezésünket meghatározó állapot vagy folyamat, ami a természetes evolúcióval nem jöhet létre, akkor ezzel igazolhatjuk az intelligens tervezettség, és egy felsőbbrendű értelem létezését is.
A kérdést általában induktív módon próbáljuk megválaszolni, a működési folyamat részleteinek ismeretéből következtetve a létrejövő eredményre. Az induktív válaszhoz azonban teljes részletességgel ismernünk kell a folyamat, adott esetben az evolúció működését. Bár ismerjük a természetes evolúciót létrehozó biokémia molekuláris alapjait, még mindig sok mindent nem értünk, hogy ebben a működési folyamatban hogyan jöhettek létre a tapasztalt állapotok.
Hogyan jöhetnek létre mindent vagy semmit jellegű összetett kémiai molekuláris mechanizmusok véletlen alapú, cél nélküli, fokozatosan kialakuló, természetes evolúciós módon? Hogyan jöhetnek létre összetett, bonyolult fehérjék, amelyek szintéziséhez több száz nukleotid pontos sorrendje szükséges, és amelyek reprodukálásához éppen ezeknek az összetett fehérjéknek a létezése is szükséges? Milyen természetes, a véletlenre épülő evolúciós folyamatok hozzák létre az időnként robbanásszerű evolúciós ugrásokat a fajok fejlődésében, amelynek az eredménye, többek között, az intelligens öntudat is?
Ezekre a kérdésekre jelenleg nem ismerjük a pontos természetes evolúcióra épülő induktív választ. Lehetséges az is, hogy ezek a változások a természetes evolúcióval nem jöhetnek létre, és akkor a mi világunkban is létezik az intelligens tervezettség. De lehet, hogy csak az ismereteink nem elégségesek a kérdéseknek az általunk ismert evolúciós mechanizmusra épülő induktív megválaszolására.
Talán nem ismerjük a természetes evolúció biokémiai folyamatát elég alaposan, vagy valóban a lehetetlen véletlen, esetleg intelligens közreműködés kellhetett bizonyos fejlődési lépések megtételéhez. A valóságot jól leíró induktív válasz egyelőre lehetetlennek látszik.
Az intelligens tervezettség vagy természetes evolúció keresését azonban megpróbálhatjuk deduktív módon is, az eredmény oldaláról szemlélve a valóságot megválaszolni. Lehet jellegzetes különbség az intelligens tervezettség és a természetes evolúció működésének eredményében. Milyen megkülönböztethetőség lehetséges az intelligens tervezettség és a természetes evolúció között, ha csak az eredményt vizsgáljuk?
Nyilvánvalóan intelligens tervezettség és nem a természetes evolúció teremtette meg például az autó, mint közlekedési eszköz létezését. Miért jött létre az autó? Hogy az intelligens értelem célját, a gyorsabb mozgás lehetőségét, az intelligens tervező képességeinek a mesterséges kiterjesztését megvalósítsa. Az intelligens tervezettségnek mindig jól meghatározott, bár kívülről nem feltétlenül könnyen felismerhető célja van. Az intelligens tervezettségnek ez a lényege. A természetes evolúciónak ezzel szemben egyetlen, jól meghatározott szerepe van, a környezethez történő alkalmazkodás megvalósítása. Ez az, amit a természetes evolúciónak nevezünk.
A fejlődés mindkét módszerre jellemző. Az intelligens tervezettség sem hoz létre feltétlenül azonnal tökéletes formát. Az intelligens tervezettséggel létrejövő autó struktúrája is folyamatosan változik, azonban lényeges különbség, hogy az autó intelligens tervezettség általi változásainak alapvetően nem a környezethez történő alkalmazkodás a szerepe, hanem az intelligens tervező céljának történő megfelelés. Igaz, hogy az autók a fejlődésük során egyre áramvonalasabbak lettek, de ezt a változást nem a környezethez történő alkalmazkodás, a hosszabb túlélés miatt jött létre, hanem az intelligens tervező céljának elérése, hogy egyre hatékonyabb legyen a tervező számára az eszköz.
Általános deduktív szabályként tehát kijelenthetjük, hogyha felismerjük, hogy egy rendszer változása a környezethez történő alkalmazkodást szolgálja, az bármilyen bonyolult, és nehezen érthető folyamat, a változást minden bizonnyal természetes evolúciós mechanizmusok működtetik. Ha tehát nem tudjuk valamiről hogyan jöhetett létre, de látjuk a környezethez történő alkalmazkodást a formálódásban, akkor szinte bizonyos, hogy a természetes evolúció a működésének az alapja. Ezzel szemben, ha egy rendszer formálódása nem kizárólag a környezethez történő alkalmazkodást szolgálja, az az intelligens tervezettségre utal. Ha a formálódás során nem a környezethez történő alkalmazást tapasztaljuk, akkor az intelligens tervezettség a célszerű feltételezés.
Ennek alapján megvizsgálhatjuk a világunkban a változások jellegét. A világunkban az élet és az értelem fejlődése mindent bizonnyal természetes evolúciós folyamat, ahogy láthatóan a természetes világunk változásai is ilyenek, hiszen felismerhető, hogy a változások a környezethez történő alkalmazkodást szolgálják, még akkor is, ha nem mindig értjük, hogy a változás milyen folyamatok eredménye.
Ez a megállapítás továbbra sem zárja ki az intelligens tervezettséget, de meghatározza a helyét számára. Ha valamilyen változás nem a környezethez történő alkalmazkodást szolgálja, ott feltételezhetjük az intelligens tervező létezését, és kereshetjük az intelligens tervezettség célját. Mert az intelligens tervezettség célt jelent, ami talán számunkra is jelenthet valamit.
Az élet és az emberi értelem is a környezethez történő alkalmazkodást szolgálja, a kialakulása és fejlődése minden bizonnyal legalább túlnyomó részt természetes evolúciós folyamat eredménye. Egyelőre elvi akadályai is vannak, hogy ugyanezt belássuk a világ létrejöttére, ezen a területen az intelligens tervezettség még deduktív alapon sem eldönthető kérdés.
A deduktív felismerésre épülő módszer azonban általánosítható eszköz az intelligens tervezettség felismerésére, és ez által az értelem általános keresésére. Az intelligens tervezettséget soha nem leszünk képesek bizonyosan kizárni, de a deduktív módszer legalább segít a valóság felismerésében.
Evolúció {button_primary} Intelligencia {button_primary} Természet {button_primary}
Intelligent design vs. natural evolution: arguments, counterarguments, and the possible reality
Nincsenek megjegyzések