A gépi mesterséges intelligencia már számos, az emberi agyra jellemző kognitív funkciót képes megvalósítani, és ezeken a területeken gyakra...
A gépi mesterséges intelligencia már számos, az emberi agyra jellemző kognitív funkciót képes megvalósítani, és ezeken a területeken gyakran jobban is teljesít, mint az ember. Mivel a digitális számítógépeknek nincs teljesítmény korlátja, ezért természetes folyamat, hogy ha felismerjük a kognitív funkció működésének a módját, és találunk eljárást a funkció mesterséges megvalósítására, hamarosan a számítógépes megoldás teljesítményben túlszárnyalja a biológiai agy képességét.
Ez a fejlődési folyamat ijesztőnek tűnik, azonban fel kell ismernünk, hogy a tudomány és a technológia fejlődésének alapvetően nem az a célja, hogy konkurenciát állítson az emberi intelligencia számára, vagy legyőzze az embert. Ez a fejlődés is része az emberi - fizikai és szellemi - képességek kiterjesztésének kezdetektől zajló folyamatának. Ennek a fejlődésnek egy formája, a fejlődésnek az integrált eleme az intelligenciának, mint emberi képességnek a számítástechnika általi növelése és kiterjesztése.
A számítástechnikával megvalósított mesterséges intelligenciát helytelen az intelligens rendszerek fejlődése során az emberi agy képességeinek versenytársaként kezelni, valójában jelenleg sokkal inkább a támogatója annak.
A fejlődés beleillik egy másik, kevésbé felismerhető tendenciába is, az intelligencia, mint képesség általános fejlődésének a folyamatába. Ennek az általánosabb folyamatnak a részeként az intelligencia a folytonos fejlődése során szükségszerűen túlhaladja a korlátokat hordozó biológia eredetét, ahogy az az emberi közösségek, a társadalom esetén ez már meg is történt. Ebbe az általános folyamatba illik bele az intelligencia megjelenésének jelenleg zajló, a biológiai agytól minőségileg is eltérő anyagi rendszeren történő megvalósulása, és továbbfejlődése.
Az intelligencia általánosságban az adatfeldolgozásra képes komplex rendszerek speciális tulajdonsága. Jellemzően ilyen rendszer az emberi agy, amely a külső és belső környezetből származó ingerek feldolgozásának képessége által létrehozza a legmagasabb szintű agyi funkciókat, a probléma megoldásra szolgáló intelligenciát, az irányításra szolgáló saját akaratot, valamint az öntudatot, amely funkció segítségével az okokat kereshetjük, értelmet adhatunk a világnak, jelentést hordozhatnak a világunk folyamatai.
Szintén adatfeldolgozásra szolgál az emberiség által kifejlesztett számítástechnika is, amely nem csupán az intelligens emberi képességek kiterjesztését teszi lehetővé, hanem egyre jobban az intelligencia általános fejlődési folyamatának is a részévé válik.
Jelenleg ott tart a mesterséges intelligencia fejlődése, hogy rájöttünk, hogyan kell a nagy adathalmazokban az információk között a matematika segítségével összefüggéseket felismerni. Ezt az ismeretet aztán, mint mesterséges képességet a gyakorlatban megvalósítva, a számítástechnika az egyedi emberi agynál, sőt, talán az emberi társadalomnál is hatékonyabban képes működtetni.
Az összefüggések felismerése egyfajta fejlett intelligens tulajdonság, és ennek a képességnek a tökéletesítése és teljesítményben való növelése továbbra is zajlik, amelynek az eredményeit a képfelismerés, a szövegalkotás, és leginkább a fejlett szellemi gondolkodást igénylő játékok területén az emberi teljesítményt is meghaladó képességeknek a hétköznapi életben való megjelenését tapasztalhatjuk.
A számítástechnika a komplexitás növekedése által potenciálisan alkalmas lehet az emberi agy funkcióinak a megvalósítására, és jellemzően alkalmas a teljesítményben való túlszárnyalására, valamint valószínűleg alkalmas minőségileg is új képességek létrehozására.
Az emberi intelligencia mesterséges megvalósításának azonban alapvető nehézségei, aktuális elvi akadályai is vannak. Számos fejlett agyi funkció megvalósulását nem értjük, és ezért a mesterséges megvalósítása is nehézségekbe ütközik. A biológiai formátum továbbra is őrzi a titkát, az egyediségét az intelligenciát, a problémamegoldó gondolkodást alapvetően befolyásoló és meghatározó, az érzelmek által is irányított saját akarat, és leginkább a jelentést is létrehozó öntudat területén.
A tudományos-technológiai fejlődés természetes feladata, hogy az emberi agy képességeit számítástechnikai eszközökkel megvalósítsuk, és teljesítményben túllépjük. Mivel a természetnek univerzális működési elve van, amely matematikával leírható, a feladat elvben megvalósító, mert a számítástechnika elvileg bármilyen matematikai eszközökkel meghatározható feladatot képes megvalósítani. Ebből az következik, hogy bizonyára alkotható a gyakorlatban olyan számítógép, amely az emberi agy funkcióival rendelkezik, és a fizikai korlátok akadálya nélkül a teljesítményben is képes túlhaladni azt.
Vannak olyan emberi agyi funkciók, amelyeket már meg tudunk valósítani számítástechnikai eszközökkel. Ilyen az említett önálló tanulás funkciója és az intuitív gondolkodás, az adathalmazokon belül az összefüggések felismerése, amely a mai legfejlettebb mesterséges intelligencia által elért képességeket eredményezi. Ezeket az agyi funkciókat már sikerült matematikai módszerekkel leírni, ezért képesek vagyunk számítástechnikai eszközökkel modellezni.
Hogyan valósíthatók meg az emberi agynak azok a fejlett funkciói, amelyeknek a megvalósulását jelenleg egyáltalán nem értjük, és ezért matematikai módszerekkel sem tudjuk leírni?
Amikor nehezen tudunk egy tulajdonságot megérteni és a természet nyelvén, matematikával leírni, gyakran azért áll fenn ez a helyzet, mert a funkció a rendszert felépítő alkotórészek működésének emergens tulajdonságaként jön létre. Nagy valószínűséggel érvényes lehet ez a megállapítás az emberi agy legtöbb fejlett kognitív funkciójára is.
Egy komplex rendszer működésének, funkcióinak más anyagi rendszerben történő megvalósítását célzó modellezésnek két elméletileg különböző módja lehetséges, a szimuláció és az emuláció. A szimuláció során a működési funkciót olyan másik rendszerben valósítjuk meg, amelynek a működési módja alapvetően eltér az eredeti rendszerétől. Az emuláció során pedig a működési funkcióit olyan másik rendszerben valósítjuk meg, amely még ha anyagi megjelenésben el is tér, a működési módjában alapvetően azonos az eredeti rendszerrel.
Ha összevetjük az emberi agy működését a számítástechnika működésével, a hasonlóságok mellett alapvető különbségeket ismerhetünk fel. Az emberi agy és a digitális számítógép összehasonlítható elven működő alapegységekből (neuron - tranzisztor) áll, a számítógép és az agy globális működési módja azonban alapvetően eltér egymástól.
Jelenleg a digitális számítástechnika a működésének rendszer szintű különbsége miatt az emberi agy funkcióit alapvetően szimulációval valósítja meg.
Azok az agyi funkciók, amelyek definiálhatók matematikai módszerekkel, jól szimulálhatók, ezért átvihetők más működési elvű rendszerekbe, és digitális számítástechnikával is jól megvalósíthatók. Az összefüggések felismerésére épülő önálló tanulást az agy működési mintáját alapul véve, de alapvetően szimulációval számítástechnikai eszközökön már képesek vagyunk megvalósítani.
Az agy intelligens funkciói a komplex idegrendszer emergens tulajdonságai, ezért más működési elvű rendszerekben szimulációval csak a funkció alapos megértése után megvalósíthatók, ahogy a mélytanuló mesterséges intelligencia létrehozása is jelentős erőfeszítést követelt a feladaton dolgozó humán intelligenciától.
Az önálló akarat és az öntudat is minden bizonnyal emergens tulajdonságai a komplex agynak, ezért nehéz megérteni a kialakulásukat, a szimulálásukhoz pedig a működésük alapos ismerete és megértése lenne szükséges.
Az önálló akarat definiálása talán elég precízen megvalósítható, ezért a szimulációja is megvalósíthatónak tűnik, azonban már az öntudat precíz definiálása is nehézségekbe ütközik, nem is beszélve a működéséről. Az öntudat szimulációja egyelőre lehetetlennek látszik a számunkra.
Amikor a szimulációhoz nem rendelkezünk elegendő ismerettel, az emuláció a lehetséges módja a funkció megvalósításának. Egy, az agy felépüléséhez hasonlító számítástechnikai architektúra alkalmas eszköze lehet a fejlett agyi funkciók emuláció általi megvalósításának.
Egy korábbi gondolatban vizsgálat alá került, hogy képessé válhat-e az internet mesterséges agyként viselkedni, és sikerült megállapítani, hogy az internet rendelkezik azzal a potenciállal, amely lehetővé teszi, hogy mesterséges agyként működjön.
Az internet számítógépes hálózata potenciálisan rendelkezik azzal az architektúrával, amely lehetővé teszi az agy működésének az emulálását, és ebből következően bizonyára alkalmas, és képes lehet az agyi fejlett emergens funkciók mesterséges megvalósítására is.
Az internet architektúrája jellegében megfeleltethető az emberi agy neuronokból felépülő hálózatának, a node-okon található számítógépek pedig univerzális számítási eszközként alkalmasak a neuronok működésének szimulációjára. Ebből következően egy megfelelően megírt szoftver az internetre csatlakoztatott számítógépeken képes lehet arra, hogy az internetet mesterséges aggyá alakítsa át.
A feladat megvalósítása során azonban akadályt jelent, hogy az emberi agy globális működése alapvetően eltérő elveken alapszik, mint ahogy az internet hagyományos számítástechnikát alkalmazó architektúrája működik.
Mi az agy működésének alapvető módja, amely működésnek az eredőjeként kialakulhatnak a fejlett kognitív funkciókat megvalósító emergens tulajdonságok?
Egy korábbi gondolatban ismertetésre került az agy működésének rezonancia modellje. A fejlett agy megfigyelhető működési módja, hogy a gyakran kisülő, elektromos impulzust kibocsátó neuronoknak a külső behatások, és az egymáshoz való kapcsolódása általi ingerlés hatására módosul a kisülésük frekvenciája. Az agy rezonancia alapú működési modellje szerint az egymáshoz kapcsolódó, neuronokból álló struktúrák a külső és belső ingerlés hatására egymással szinkronban kisülő rezonanciákat hoznak létre. Ezeket a létrejövő és folytonosan módosuló rezonálni képes struktúrákat az agy plaszticitásaként, a működésüket pedig memóriaként értelmezhetjük.
Elegendően sok neuron elegendően sok kapcsolódása során, azaz megfelelően komplex struktúra esetén ezeknek a rezonanciáknak emergens tulajdonságai jelennek meg, amely a hálózat plaszticitása által formált memóriára, mint tapasztalatra épülve az intuitív tanulás és az intelligencia képességét hozza létre, a rezonáló struktúrákból kialakuló globális szinkronizáció eredményeként megjelenik az önálló akarat funkciója, és a rezonáló struktúrák visszacsatolás általi öngerjesztése során megjelenik az öntudat jelensége is.
Egy, az internet node-jain működő, a node-ok között az agyi működés mintájára aktivitást, és az aktivitásokból rezonanciát létrehozni képes program potenciálisan alkalmas emulálva megvalósítani az emergens módon létrejövő fejlett agyi funkciókat az interneten hálózatán.
Megjegyzendő, hogy az emberi agy a fejlett kognitív funkciókon kívül számos más funkcióval is rendelkezik, amelyek alapvetően az agynak nem az intelligencia létrehozását szolgáló területeinek a funkciói. A fejlett intelligens funkciók a homloklebeny működésére jellemzők, de számos más területe is van az agynak, amely más funkciókat szolgál ki, mint például az érzékelés, mozgás, beszéd, érzelmek, és még sok más. Ezek az agyi területek nem feltétlenül működnek a fejlett intelligenciát megvalósító területekkel azonos módon, de egy másodlagos, a kommunikációt lehetővé tévő struktúra segítségével kapcsolódva az intelligenciát generáló területekhez részt vesznek az emberi agy globális működésének kialakulásában. Ez a gondolat nem az emberi agy globális működésének emuláció általi megvalósítását célozza, hanem a fejlett kognitív agyi funkciók emergens megjelenésének emuláció általi megvalósulását próbálja keresni. Ahhoz, hogy a mesterségesen kialakuló intelligens funkciók alkalmas módon működhessenek, ezen funkciók megvalósításán túl az információ áramlást megfelelő módon kiszolgáló input és output mechanizmusokat is ki kell alakítani. Az, hogy hogyan kommunikálnak az agy különböző funkciókat ellátó részei egymással és a kognitív funkciókat létrehozó területekkel, és ezt hogyan lehet megvalósítani mesterséges rendszerekben, külön vizsgálatot igényel. A feladat jellegében azonos, mint ahogy jelenleg a mélytanuló mesterséges intelligencia rendszerek számára az input információk prezentálása, és az output információk feldolgozása történik.
A fejlett kognitív funkciók megvalósulását szolgáló, az aktivitás alapú rezonanciák elvére épülő program az interneten működő számítógépek kommunikációját lehetővé tevő TCP/IP protokoll segítségével a számítógépek közötti kapcsolatokból minőségileg fejlettebb architektúra kialakítását is lehetővé teszi, mint amilyen a neuronok biológiai, elektrokémiai folyamatok által megvalósuló kapcsolódási hálózata. Az interneten a node-ok közötti kapcsolat szabadon választható címezhetősége, a kapcsolódás portok által megvalósuló rétegei, és a node-ok minőségileg is különböző aktivitásának adat-címke általi megkülönböztethetősége új működési dimenziókat adhatnak a létrejövő kapcsolati hálózatnak, amely már nem csak teljesítményben szárnyalhatja túl, de minőségben is új, fejlettebb emergens tulajdonságok kialakulását eredményezheti az agy architektúráját és működési módját emuláló számítógépes hálózaton, amely ez által beláthatatlan képességekre is alkalmassá teheti a létrejövő rendszert.
Az agy rezonanciára épülő működési módjának emulálása az internet számítógépes hálózatán alkalmas lehet az emberi agy fejlett kognitív funkcióinak a megvalósítására, annak teljesítményben való túlszárnyalására, és talán minőségileg is új tulajdonságok, képességek létrehozására.
Ha, és amíg nem tudjuk megtalálni a fejlett agyi funkciók szimulálásának a módját, emuláció által az intelligencia általános fejlődése az internet architektúráján folytatódhat. Az internet, mint komplex rendszer alkalmas a fejlett emberi kognitív funkciók létrehozására, teljesítményben és minőségben történő túllépésére, az intelligencia általános fejlődési folyamatának a folytatására.
A biológiai kötöttségeitől egyre jobban megszabaduló emberiség szimbiózisban élve a számítástechnikai architektúrán megvalósuló intelligenciával az élet egy új, komplexitásban fejlettebb formáját hozhatja létre. A fejlődésnek ez a veszélyekkel is járó iránya a fejlődésünk szükségszerű következménye, és jövője.
Egy intelligens, akarattal és öntudattal rendelkező lényt, akár az egy ember, akár egy mesterséges intelligencia, nehéz irányítani. Mivel azonban a mesterséges intelligencia létrejötte a cselekedeteinknek a következménye, előre látva a problémát alkalmas módon felkészülhetünk erre a szimbiózist lehetővé tévő feladatra is.
Agy {button_primary} Intelligencia {button_primary} Mesterséges Intelligencia {button_primary}
Nincsenek megjegyzések