Javaslat egy társadalomba integrált csere-érték eszköz megvalósítására A pénz feltalálása az emberiség egyik legjelentősebb felfedezése, am...
Javaslat egy társadalomba integrált csere-érték eszköz megvalósítására
A pénz feltalálása az emberiség egyik legjelentősebb felfedezése, amely talán még alapvetőbb fontosságú eszköz, mint a tűz vagy a kerék használata. A pénz legfontosabb szerepe az univerzális csereeszközként történő használata a társadalom által létrehozott értékek számára. A társadalom által létrehozott minden dolognak az előállítását, tulajdonlását jelentő értékét az emberek pénzmennyiségben fejezik ki, és ez által bármilyen dolog a pénz közvetítése segítségével könnyen megszerezhetővé válik, azaz a társadalom számára egyszerűen áruvá tehető.
A pénz az értékmérő funkciójából következően érték reprezentáló, érték kifejező eszköz is. Amit nehezebb, bonyolultabb előállítani, amiből kevesebb létezik, vagy amire nagyobb szükség van, annak nagyobb az értéke, több pénzt ér. A pénz a társadalom értékmérő univerzális csereeszköze.
A pénz akkor alkalmas univerzális csereeszközként való működésre, ha könnyen hordozható, és tartós formában létezik. A könnyen hordozható, tartós, értéket reprezentáló univerzális csereeszköz egyúttal alkalmas az érték tárolására és a felhalmozására is.
A gyakorlatban azonban a pénznek az érték tároló funkciója nem működik. Az emberiség történetében az aktuálisan használt pénz folyamatosan, látszólag törvényszerűen veszít az értékéből. Mivel ez általános jelenségnek látszik, a viselkedésnek neve is van, infláció. Mintha a pénz valamiért alkalmatlan lenne az érték tárolására.
A használt pénznek ez a viselkedése több mint kellemetlen, jelentős társadalmi hatása van. A pénznek az inflációt előidéző használatából következik a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése is, amely társadalmi instabilitással jár, és szélsőséges esetben a társadalom széteséséhez vezethet. Az alapvetően hasznos eszközt, a pénzt a társadalom nagy része veszélyesnek, egyenesen gonosznak látja, gyakran az ördögként azonosítja.
A pénznek ez az ellentmondásos viselkedése nem következik természetes módon az alapvető tulajdonságaiból. Miből származik a pénznek a törvényszerűségnek látszó, ellentmondásos, és a társadalomra veszélyes értékvesztő viselkedése?
Sok közismert válasz létezik az inflációra, de a tendenciózus pénzromlás alapvető oka, hogy a pénz az emberiség találmánya, természetes módon nem létező dolog. A pénz viselkedését alapvetően az emberi használat módja határozza meg, a pénz viselkedése az ember viselkedésének a reprezentálódása. Az infláció eredetét általában gazdasági és pénzügyi törvényszerűségekkel magyarázzuk, de alapvetően az emberi kapzsiság okozza.
A pénz melyik tulajdonsága teszi lehetővé, hogy az emberi viselkedés inflációt előidéző hatású lehet a pénz viselkedésére?
Az infláció lehetőségét az teremti meg, hogy jellemzően (és szándékosan) a pénz funkcióját betöltő eszköz önmagában, generikus módon nem rendelkezik az általa reprezentált értékkel. Ha a pénz generikus és reprezentatív értéke kapcsolódna egymáshoz, az infláció nem létezhetne.
Az idők folyamán használt pénznek volt olyan időszaka, amikor közvetlenül vagy közvetett módon generikusan is képviselt értéket, például amikor a pénz értékét a hozzá valamilyen formában tartozó arany mennyisége határozta meg, vagy úgy, hogy önmaga fizikailag aranyból volt, vagy úgy, hogy a használatban lévő mennyisége fizikailag birtokolt arany mennyiségéhez kötődött. Az arany sokféle módon, de mindig is értéket képviselt az emberek számára, és ez által a pénznek generikusan értéket biztosított. A pénz arany fedezetének története jól ismert, mint forma könnyen kijátszható, és mint módszer könnyen megszüntethető volt.
A generikus értéket hordozás praktikus, az inflációt akadályozó tulajdonsága lehetne a pénznek, hiszen ebben az esetben nem csupán a társadalom által, mesterségesen hozzárendelt módon hordozna értéket, hanem fizikailag is értéket jelentene a létezése, azonban a pénz generikusan is létező értéke valójában nem ésszerű tulajdonsága a használati pénznek. Habár az infláció szempontjából hasznos volna, ha a két érték összefüggene, mégis, irracionális ezt a tulajdonságot a használt pénztől elvárni. Miért?
A pénz csereeszköz funkciójából származóan a pénznek elvileg azt a társadalom által létrehozott értéket kell reprezentálnia, szükségszerűen azt az értéket és akkora értéket kell képviselnie, amely a nem végrehajtott, még függőben lévő, nem befejezett értékcsere folyamat meghatároz. Ideális esetben a pénznek csak addig kell értéket képviselnie, akár csak léteznie, amíg a cserefolyamat lezajlik. Emiatt tehát az a célszerű, ha a pénz nem hordoz generikus értéket, hiszen a pénznek, mint csereeszköznek elvileg meg is lehetne, meg is kellene szűnnie a csere befejeződésekor.
Azonban amikor a pénznek nincs generikus értéke, az érték közvetítő, értéket hordozó funkciója a bizalomra épül. Mivel a becsületesség sem feltétlen jellemzője az emberi természetnek, a bizalmat nem feltételező kapcsolat esetén mégis szükségszerű, hogy valamilyen formában generikusan is értéket hordozzon a csereeszközként használt pénz. Ha azonban ez valóságosan is létező érték, az szükségtelenül megnöveli a társadalomban jelen lévő, a társadalom által létrehozandó és fenntartott érték mennyiségét is.
A ma használatos pénz nem hordoz közvetlen módon értéket, mint amikor a pénz aranyból volt, és nem hordoz letét jellegű értéket sem, mint amikor a használatban lévő pénz mennyisége mögött azonos értékű arany létezett. De szükségszerű, hogy valahogyan önmagában is értéket képviseljen.
A ma használatos pénznek gyakorlatilag csak virtuálisan létezik a bizalom nélküli használatához szükséges generikus értéke az állam konkrétan nehezen értelmezhető, és a valóságban nem is igazán működő, a pénz értékét kijelentő virtuális garanciája által, amit úgy hívunk, hogy fiat jellegű a használt univerzális csereeszköz.
A pénz csereeszköz funkciójából következően az ideálisan ideiglenes létezése miatt célszerű, ha nem hordoz generikusan is értéket, azonban az emberi természet miatt lehetetlen, hogy ne legyen valamilyen formában generikusan is értéke, amit gyakorlati megoldásként látszólag a pénzt kibocsátó monopóliumként funkcionáló állam virtuálisan garantál.
Azonban még ez az állam által elvileg demonstrált virtuális érték sem létezik a valóságban. Az állam csupán úgy demonstrál értéket a pénz számára, hogy mint hatalom kijelenti, törvényben rögzíti a társadalomban az értékcsere folyamatban egy bizonyos, általa kibocsátott pénz kötelező használatát. Ez nem a pénz értékének a valóságos garanciája.
A valóságban a pénzként használt eszköz értékét nem az állam garantálja, hanem a társadalom önmagában és önmagának hozza létre. A pénz valóságos értékét a társadalom számára az érték létrehozásába belefektetett erőfeszítés képviseli, amit aztán a pénz közvetítése által az emberek átadnak egymásnak. Az ember számára a pénz értékét nem az állam garantálja, hanem mint csereeszköz, a pénz megszerzésére fordított értékteremtő erőfeszítés jelenti. A pénznek valójában létezik generikusan értéke, az az erőfeszítés, amely a megszerzéséhez szükséges, és ami ráadásul megfeleltethető a reprezentatív értékének is.
A társadalomban csereeszközként jelenlévő összes pénz reprezentatív értéke önszabályozó módon, a megszerzésével járó értéket képviselő emberi erőfeszítés által a gyakorlatban generikusan, természetes módon megegyezhetne az összes folyamatban lévő, nem befejezett cserefolyamat értéket képviselő nagyságával. A társadalomban természetes módon funkcionáló pénz elvileg külső beavatkozás és manipuláció nélkül, konkrét, fizikailag is létező generikus érték hiányában is önszabályozó módon képes lenne funkcionálni.
A pénz, mint eszköz alkalmas az érték tárolására, és az érték felhalmozására is. A természetes önszabályozó formában létező pénznek elvileg ez a funkciója sem növelhetné meg a társadalomban lévő pénz be nem fejezett cserefolyamat által szükségszerűen jelen lévő mennyiségét. Bárki tehet úgy, hogy több értéket hoz létre és ad át másnak, mint amennyi mások által előállított értéket felhasznál, és így az érték különbözetet pénz formájában felhalmozza. Azonban ez a felhalmozott pénz is csak a nem kiegyenlített értékcserét képviseli. A természetes módon működő pénznek az érték tárolását és felhalmozását szolgáló funkciója sem növeli meg értékcsere fedezet nélkül a pénznek a társadalomban lévő mennyiségét.
Azonban a pénzt, mint létező csereeszközt valahogy létre is kell hozni. Ez a feladat a történelmi hagyományokra épülve központosított módon valósul meg, és a pénz kibocsátást a hatalmát felhasználva az állam sajátítja ki. Az állam a hatalmát kihasználva és általa kontrollálva a társadalomban a pénzt a csereeszköz funkcióján kívül számos más, "kreatív" gazdasági és pénzügy-technológiai funkcióra is felhasználja. A pénz természetes önszabályozó működési folyamatát mesterségesen manipulálja az állam.
A pénzt kibocsátó állami monopólium által a társadalomban jelen lévő, fizikailag értéket nem hordozó pénz mennyisége mesterségesen könnyen befolyásolható, a valóságosan szükségszerűen jelenlévő mennyisége mesterségesen egyszerűen megnövelhető. A pénz kibocsátását kezelő állam a valóságban nem garantálja, hanem manipulálja a pénz értékét.
Mivel előnyös, ha a pénz nem hordoz közvetlenül generikus értéket, a használati pénz fizikailag létező értéke ideális esetben zéró, az állam ezt kihasználva a monopol helyzete segítségével folyamatosan létrehoz és kibocsát be nem fejezett cserefolyamat által nem fedezett pénzt. A forgalomban lévő pénz mennyiségének meghatározását szolgáló állami monopólium gyakorlati működése a használt pénz folyamatos értékvesztését eredményezi.
A forgalomban lévő pénz mennyiségét általában egy politikától független intézmény, a jegybank szabályozza, amelynek az elsődleges felelőssége a pénz értékének fenntartása. Elvileg nem lehetne több pénz a társadalomban, mint a be nem fejezett csereügyletek értéke. A gyakorlatban azonban ez másképp van. Az elvileg a társadalom megfelelő működését szolgáló állam, felhasználva a társadalom bizalmát, az általa felügyelt pénz mennyiségét mesterségesen manipulálja.
A társadalomban a generikusan értéket nem hordozó pénznek a cserefolyamatokkal egyensúlyban lévő mennyiségének mesterséges változtatásának lehet pozitív és negatív szándéka és hatása is.
Negatív jellemzők
- A pénznek az értéket reprezentáló jellege miatt az értékközpontú társadalomban (minden emberi társadalom ilyen) a pénz hatalmat is jelent. Akiknek több pénze van, annak számára potenciálisan több érték megszerezhető, és ezért nagyobb befolyása lehet a társadalomban. A hatalom központú társadalomvezetés esetén a pénz a hatalom, a politika célja és eszköze. Bár az ilyen társadalom nem képes effektív módon funkcionálni, ezért elmarad a nem hatalom szemléletű vezetés által irányított társadalmaktól, a hatalom megtartását és növelését célnak tartó politikusok számára azonban mégis a hatalmuk fenntartását teszi lehetővé. A hatalomközpontú társadalomvezetés számára a pénz saját célokra szánt növelése még akkor is előnyös, ha az a forgalomban lévő pénz egységnyi értékének a csökkenésével, a társadalom veszteségével jár.
- Az állam által kibocsátott pénz mennyiségének a növelése alkalmas eszköz az állam pénzbeli adóssága (igazából minden adósság) értékben kifejezett mértékének a csökkentésére. Ez a társadalom számára káros, mert a valóságos érték mesterségesen generált csökkenését, inflációt eredményez, és a létező, értéket képviselő pénz értékének csökkenését okozza. Az adósságot felhalmozó politika számára azonban rövid távú előnnyel jár, mert az adósság törvény által nem üldözött értékvesztését eredményezi, ami azonban a társadalom számára káros, a valóságban legális lopást jelent.
Pozitív jellemzők
A társadalom értékeket létrehozó működését gazdaságnak hívjuk. A gazdaságban lévő pénz a társadalom, mint élő rendszer számára energiát biztosító eszköz. A pénznek az értéket hordozó tulajdonsága miatt közvetve, de alapvetően a társadalom értékteremtő tevekénységét képes befolyásolni.
- Az értékteremtő folyamat, az érték létrehozására szolgáló tevékenység energia befektetést, a társadalmi gyakorlatban pénzt igényel. Az értékteremtő folyamat kezdeti szakaszában a folyamatot nem támogatja a létrehozott érték cseréjéből származó pénz. A pénzre azonban már ebben a fázisban is szükség van, amihez megelőlegezett formában, hitelként jut hozzá az értékteremtő folyamat. Ez a lépés szükségszerű, de a gyakorlatban ezt a lépést nem fedezi létező megkezdett és nem befejezett cseréből származó pénz. Ez a pénz intézményes módon megelőlegezve jellemzően csupán létrejön. Elvileg ezt a pénzt is a későbbiekben, ha az értékteremtő folyamat eredményes, valódi érték, aktuális értékcsere fogja fedezni, azonban az aktuális gyakorlatban a pénzt megelőlegező, a hitelt biztosító rendszer szofisztikáltan bonyolult, átláthatatlan, különösen korrupt társadalmakban inflációt gerjesztő hatású tud lenni.
A hitelt intézményes módon létrehozó, gyakorlatilag a semmiből történő pénzteremtési folyamatnak a pénzügyi szektorban jól kidolgozott mechanizmusai vannak, de mivel csupán virtuálisan létező pénzről van szó, amit fizikailag létező önszabályozó folyamatok jellemzően nem támogatnak, a mesterségesen létrehozott mechanizmusok akaratlanul, vagy haszonszerzésből szándékosan, esetleg tudatlanság miatt rendszeresen pénzügyi és gazdasági válságokhoz vezetnek. A hitelnek a "teremtett" pénzzel történő megvalósítása kézenfekvő, a gyakorlatban valóságosan is megvalósuló eszköze, de igazából veszélyes, és ezért elkerülendő módja. - A gazdaságban lévő pénz mennyiségét mesterségesen változtatva szabályozni lehet a gazdaság működésének a sebességét. Mesterségesen pénzt pumpálva a gazdaságba fokozni lehet a teljesítményt, csökkentve a pénz mennyiségét lassítani lehet a gazdaságot. A pénz mennyiségének a meghatározása a jegybankok feladata, amelynek a célja a pénz értékének a fenntartása. Valójában a jegybankok a kormányzással együttműködve a pénz segítségével gazdaságszabályozó tevékenységet is ellátnak.
- A jegybankok a pénz mennyiségének az automatikus növekedését, és ebből következően egy bizonyos szintű értékvesztést szükségszerűnek tartanak, és hasznosnak állítanak be. Az ellenőrzött és korlátozott pénzromlást támogató érvelés azonban nem korrekt, mert ugyan, mint módszer valóban egyszerűen megvalósítható, azonban a gazdasági haszna más módon is megvalósítható lenne, és hosszabb távon a hatása több kárt okoz, mint amennyi előnye van.
A pénznek valóban van gazdaság befolyásoló hatása, azonban a pénz mennyiségének az önszabályozáson kívüli bármilyen mesterséges módosítása a pénz értékének változását is okozza. A gazdaság szabályozásának a gyakorlatban kézenfekvő eszköze, de valójában veszélyes, és ezért elkerülendő módja a pénz mennyiségének mesterséges manipulálása. A pénz mennyiségének mesterséges manipulálásának pozitív aspektusai is valójában negatív következményekkel járnak.
A pénznek a nem természetes önszabályozás általi működése, a függőben lévő cserefolyamaton felül létező pénz jelenléte a társadalom által előállított értékek tulajdonosi polarizálódását hozza létre, a társadalmi különbségek induktív növekedését okozza, a vagyoni különbségeket mesterségesen gerjeszti. A pénz azonban nem oka, hanem eszköze a társadalmi különbségek növekedésének.
A pénz a megfelelő használat esetén az emberiség egyik legjelentősebb találmánya, a helytelen használata viszont a társadalom széteséséhez vezet. Azonban a kooperációban fejlődő emberi társadalom a feltétele, teszi lehetővé az ember számára a tartósan fenntartható jövőt. A pénz működése az emberiség jövőjének az egyik meghatározó eszköze. A pénz működése a kooperációt támogatva vagy akadályozva az emberiség sorsát is befolyásolni képes eszköz.
Létezhet az univerzális csereeszköznek olyan formája, amely működését nem az emberi viselkedés határozza meg? Létezhet olyan pénz, ami mesterségesen nem manipulálható, amelynek működése nem indukálja a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését?
Az utóbbi időben érdekes kísérlet zajlik a pénz működésének a megreformálására a kriptovaluták létrehozásával. A kriptovaluta koncepciója a mesterségesen manipulálható pénzhez kapcsolódó problémák kezelése okán született meg.
A kriptovaluták jelenlegi működéséből levonható a következtetés, hogy ezek az eszközök képesek megvalósítani a pénz államtól független kibocsátását és a bizalommentes könyvelést, tehát egy harmadik fél közreműködése nélküli, cenzúramentes használatát, de generikus értéket még kevésbé hordoz, mint a klasszikus pénz, mert a kibocsátása és a megszerzése nem szükségszerűen igényel valóságos, a társadalom számára hasznos érték teremtő folyamatot, és az értékét központi felügyelet sem igyekszik garantálni.
A kriptovaluták értéke mindaddig, amíg nem általános a használata tisztán szentimentális eredetű, ami alkalmatlanná teszi a stabilitásra, és a valós értékteremtő háttér nélkül az emberi kapzsiság spekulatívvá teszi a létezését, ami egyben akadálya is az általános használatának.
A kriptovaluták működése megszünteti a negatív, de a pozitív oldalát is a pénz értéke mesterséges szabályozásának, azt látszólag a társadalom ítéletére bízza, de valójában szintén csak befolyásos, de ugyanúgy kapzsi emberek kezébe adja. A kriptovaluták által reprezentált csereeszköz használatát éppen úgy az emberi viselkedés vezérli, ahogy a hagyományos pénz esetében is. A kriptovaluták megoldanak problémákat, de nem adnak megoldást a pénz alapvető problémájára.
Az ideális pénznek az előállításával kapcsolatos generikus értéke zéró, a létezése nem igényel központi felügyeletet, miközben bizalom nélküli módon, közvetlen emberi közreműködés nélkül, önszabályozás által, tehát generikus módon képes gyakorlatilag is létező, valóságos értéket hordozni. Ezt az ellentmondásos követelményt kell teljesítenie egy ideálisan funkcionáló univerzális csereeszköznek.
Létezhet ilyen? Létezhet a pénznek, az ember által létrehozott univerzális csereeszköznek olyan formája, amelynek a működését nem képes az emberi szándék mesterségesen manipulálni? Amelyik fizikailag nem hordoz értéket, de mégis a valóságban létező értéket képes önszabályozó módon képviselni? A megoldást egy társadalomba integrált csereeszköz jelentheti.
Gazdaság {button_primary} Társadalom {button_primary}
The reform of money - the must solve problem of universal medium of exchange
Nincsenek megjegyzések