Az evolúció az élő rendszereknek a változó környezethez történő alkalmazkodásának mechanizmusa. A biológiai élet evolúciós mechanizmusának...
Az evolúció az élő rendszereknek a változó környezethez történő alkalmazkodásának mechanizmusa. A biológiai élet evolúciós mechanizmusának molekuláris alapjait jól ismerjük, az evolúció folyamata pedig a változás, az öröklődés, és a kiválasztódás funkcióira épül. Ok-okozati összefüggésként meghatározva a kapcsolatot, a biológiai élet alkalmas az evolúció funkcióira, ezért alkalmazkodni képes a változó környezethez.
Mivel az evolúció az élő rendszerekre jellemző folyamat, ezért az élet, ami a változó környezetben is tartósan fennmaradni képes komplex dinamikus struktúra, definiálható oly módon is, hogy az élet az evolúciós rendszerek működése, azaz az evolúció az anyag élő állapota.
A biológiai élő rendszerekből kiindulva az evolúciót általánosabb módon is meghatározhatjuk: az evolúció a környezettel kapcsolatban lévő komplex dinamikus struktúráknak a működési állapotuk fenntartását szolgáló változásokat lehetővé tévő funkciója.
Az élet rendszer szemléletű vizsgálata során fontos kiemelni, hogy az élet komplex struktúraként működik. A komplex struktúra alkotórészei önmagukban nem feltétlenül képesek a változó környezetben tartósan fennmaradni. Annak ellenére, hogy a komplex struktúra egyes alkotóelemei élő anyagként jellemezhetőek, az élet, mint állapot, a teljes struktúrának az állapota.
Az evolúció általánosításával, és az élő állapot evolúciós szemléletű definíciója által már jóval általánosabb módon lehet értelmezni az élet jelenségét. Az általánosított definíció alapján nem csak a biológiai egyedek, de az élőlények fajai, sőt, az élőlények által alkotott bioszféra önmagában is élő állapot.
Ezen élő állapotok evolúciós folyamatait közvetlenül már nem feltétlenül biokémiai mechanizmusok működtetik, sokkal inkább szociális szabályok szerint működnek az evolúciós folyamatokat, ezek a különböző struktúrák rendelkeznek az élő állapot státuszával.
Az evolúció kiterjesztett definíciója alapján az emberi társadalom is élő állapotban van, hiszen a környezetben funkcionáló komplex dinamikus rendszerként a környezet változásaihoz alkalmazkodó folyamatok, evolúciós mechanizmusok működtetik a tartós fennmaradását.
Az élő állapot ilyen módon még absztraktabb szinten is értelmezhető. Élő állapot például az emberi beszélt nyelv is, a nyelv létezését lehetővé tévő valamennyi szükséges alkotórész komplex dinamikus rendszereként működve, hiszen a nyelv az emberi társadalomban a rendszerre specifikusan jellemző evolúciós folyamat által tartja fenn tartósan a kommunikációt lehetővé tévő állapotát.
Az absztrakciót folytatva élő állapot az autó, mint közlekedési eszköz is, a létezéséhez szükséges valamennyi alkotóelem (beleértve az ember szerepét is) együtteseként funkcionálva. Az autó létezését lehetővé tévő komplex dinamikus rendszer evolúciós módon alkalmazkodva a környezetéhez, az emberi társadalom változásaihoz, tartja fenn a közlekedési eszköznek a tartós létezését szolgáló struktúráját.
Érdemes kiemelni, hogy a szaporodás nem szükségszerű eleme az evolúciónak, tehát az élő állapotnak sem. A biológiai evolúció alkalmazza a szaporodást, mint funkciót az evolúciós folyamatában, de egy komplex dinamikus rendszerben nem csupán szaporodás által lehetséges a változások megjelenése, ahogy például az emberi társadalom, mint élő állapot sem szaporodás útján hoz létre a környezet változásaihoz történő alkalmazkodáshoz szükséges változásokat.
Az élet, mint állapot az evolúciós működése által általánosítva tehát nem csupán biokémiai folyamatokra épülő rendszerekre értelmezhető. Mi a feltétele, milyen tulajdonsággal kell rendelkeznie egy komplex dinamikus rendszernek, hogy evolúcióra képes legyen, azaz élő állapotként funkcionáljon?
Bármely komplex dinamikus rendszer, amely a működésével kapcsolatos információkat képes eltárolni, és ezen információk, mint tervrajz alapján képes a struktúráját létrehozni és fenntartani, evolúciós rendszer, azaz élő állapot.
Azonban nem mindenfajta élő állapothoz van szükség fizikailag létező tervrajzra. Például a nem reproduktív élő állapotok nem feltétlenül tartják fenn a tervrajzukat fizikailag létező formában, a tervrajz működhet emergens állapotként is az alkotóelemeik működése alapján. Ebben az esetben a tervrajz megváltozása az összetevők funkcióinak megváltozásával történik. Ezek az összetett dinamikus rendszerek mégis evolúciós folyamatok révén tartják fenn élő állapotukat.
Az evolúció jellemzően a tervrajz módosulása által történik, és a változás tipikusan különböző irányokban zajlik. A természetes jellegű evolúció a tervrajz véletlenszerű változásain alapszik, következésképpen cél nélkül zajlik. Ha a tervrajz módosulása nem véletlenszerű változásokon alapszik, mint például a korábban említett autó példája esetén, akkor irányított evolúcióról beszélhetünk.
A tervrajz változásaira épülő evolúció következményeként az evolúciós rendszer működése szükségszerűen változatosságot eredményez. Az evolúciós rendszerek változatosságot eredményező működésének következménye a fajoknak nevezett, az élő állapotként funkcionáló komplex dinamikus struktúra jellegzetes alkotórészeinek kialakulása.
Evolúciós szempontból a fajok definíciója: életként funkcionáló komplex dinamikus rendszer alkotórészeként, azonos fizikai evolúciós mechanizmus szerint működő struktúrák, amelyek önmagukban is élő állapotként funkcionálnak, és önmagukban kompatibilis tervrajz szerint működő alkotó elemekből (egyedekből) állnak. A faj tehát egy élő állapot azonos evolúciós mechanizmus szerint működő élő alkotórészeinek egyikeként funkcionáló, kompatibilis tervrajz szerint működő egyedekből álló struktúra.
A fajokból álló magasabb szintű élő rendszerben, annak működésében a fajok önálló szerepet betöltő rendszerek. A faj praktikusan egy rá jellemző erőforrás felhasználására specializálódott, többféle fajokból álló élő állapot alkotórésze.
A fajok kialakulása az evolúciós rendszerek fizikailag megvalósuló mechanizmusának következménye, a környezethez történő alkalmazkodás jelensége és módja. A fajok kialakulásának motorja egy élő struktúra környezetében létező valamely összetevőjének erőforrásként történő felhasználása, a felhasználást lehetővé tévő evolúciós folyamat által történő élő alrendszerként való specializálódás. Az evolúció változatosságot eredményez, és a változatosságot létrehozó folyamat eredménye egy alkalmas élő struktúra, amely a rendelkezésre álló elem erőforrásként történő felhasználására specializálódott.
Fajok nyilvánvaló példája a földi bioszféra élő struktúráját alkotó, önmagukban is élő állapotban lévő összetevői. Fajok kialakulásának jól értelmezhető példája továbbá a különböző beszélt nyelvek kialakulása az elkülönült embercsoportokban, és a különböző típusú sejtek kialakulása a többsejtű szervezetekben is.
Az élet, a fajok, és ezeknek a komplex dinamikus rendszereknek a kialakulása és működése az evolúció alkalmasan definiált keretében egységben értelmezhető.
Nincsenek megjegyzések