Az istenhit az emberi gondolkodás természetes következménye . A vallás erre a jellegzetesen emberi tulajdonságra épülő társadalom szervező ...
Az istenhit az emberi gondolkodás természetes következménye. A vallás erre a jellegzetesen emberi tulajdonságra épülő társadalom szervező és irányító szociális funkció. A vallás hatékonyan képes szervezni a társadalmat, mert a hitre, az egyén szándékának és viselkedésének belülről eredő meghatározójára, a társadalmat alkotó személy személyes motivációjára épül.
A társadalmat szervező vallások azonban mára a válságukat élik. Néhány teokráciára épülő államon kívül háttérbe szorult a vallás társadalom szervező ereje. Ott pedig, ahol teokratikus kormányzás működik, a vallás társadalmi szabályai kifejezetten elutasító és kirekesztő jellegűek, valójában a politikai elit hatalmának fenntartását szolgálják.
Az istenhit fundamentális alapjait a tudomány fejlődése jelentékteleníti el, a vallás személyes motivációra épülő társadalom szervező funkcióit a hatalmat birtokló kormányzat működése és intézményrendszere helyettesíti. Ma az egyén és a társadalom képes működni az istenhit és a vallás nélkül is.
Amíg azonban az ismereteink nem válnak teljessé a világról, az isten lehetséges létezése az emberi gondolkodás nem kizárható valósága, ezért a vallásra épülő személyes motiváció a társadalom potenciálisan létező szervező funkciója marad.
Az istenhit meghatározó motivációja az emberi viselkedésnek, ezért egy egész társadalomra kiterjedő közös vallás emergens módon képes a teljes társadalom számára közösségi tulajdonságokat létrehozni, képes a teljes társadalmat formálni.
A egyén belső indíttatású vallási motivációjára épülő társadalom szerveződés hatékonyabb, mint az egyént kívülről befolyásoló kormányzás. A kormányzás a társadalom operatív irányítására alkalmas módszer, a vallás azonban a teljes rendszer szintjén, globálisan képes a társadalom működésének a formálására.
A jelenlegi világvallások nem rendelkeznek hatékony társadalom szervező funkcióval, mert az egyén belső motivációjára való építés helyett kívülről ható kormányzássá alakultak. A keresztény papok jelentős része például nem istenhívő. Ezt a megállapítást nem csupán a szervezetből származó belső vélemények támasztják alá, hanem a konkrét, a jézusi életet nem követő tettekben megnyilvánuló viselkedésből is következik.
A vallás az emberi gondolkodás okokat kereső sajátossága miatt továbbra sem vesztette el a potenciális társadalom szervező képességét és jelentőségét, de jelenleg elvesztette a társadalom működését hasznosan szolgáló szerepét és funkcióját.
Mi lehet a fundamentális alapja a mai emberi civilizációban egy társadalom szervező vallásnak?
A vallás tipikusan feltételezett igazságokra épülő közösségi és egyéni viselkedési forma. A vallás jellemző feltételezett igazsága a világgal, az emberiséggel és az egyénnel is kapcsolatban álló felsőbbrendű létezése. A vallás eredendő funkciója pedig a felsőbbrendűnek tulajdonított, a tőle származó és irányunkba elvárt szabályok alkalmazása.
A tudomány fejlődése a felsőbbrendű potenciális létezésnek a színterét folyamatosan szűkíti, mert a világ, a társadalom, az ember működését isten közreműködése nélküli módon magyarázza. A tudomány látszólag a vallás antagonisztikus ellenfele. Valójában azonban a tudomány is az isten keresésének az emberi gondolkodás által megvalósuló formája, egy speciális, a tudományos megismerés módszerének racionális eszköze által.
A tudománynak ráadásul a valóságot kereső racionális feltételezése, sőt, sok esetben tevékenységének kifejezett motivációja, hogy nem vagyunk egyedül a világmindenségben. A tudomány szerint élet, sőt, értelmes élet más helyen is, természetes módon kialakulhatott. Érthető ez a tudományos megismerés alapú álláspont, hiszen, ha nem ezzel a feltételezéssel élne a tudomány, következmény szerűen önmaga feltételezné az isten létezését az ember kialakulásának konkrét, megvalósult tényén keresztül.
A tudomány, amely természetes módon feltételezi, és meggyőző módon érvel az ember természetes kialakulásának igazolása mellett, éppen ezzel az igyekezettel hozza létre a saját felsőbbrendűjét, az univerzum által alkotott, teremtésre is képes értelem lehetséges létezését, olyanokat, akik mi emberek is vagyunk.
A tudományos gondolkodással összhangban, egy ilyen értelem az ismeretek, és ez által a képességek terén akár lényegesen az ember előtt is járhat, olyan képességekkel is rendelkezhet, ami az ember mai ismeretei szerint megmagyarázhatatlan, azaz isteni jellegű. A tudomány is létrehozza a maga istenét.
Akár a tudomány racionalitásába vetett hittel feltételezve, akár a vallásos hit általi bizonyosságban, az emberhez képest isteni tudással rendelkező értelem lehetséges létezése potenciális valósága a világunknak. Isteni képességekkel rendelkező idegen értelem minden bizonnyal valóságosan is létezhet az ember számára.
Ha az isteni képességekkel rendelkező idegen értelem létezésének feltételezése racionális hit alapú gondolkodás, mi lehet az ehhez az istenhez kapcsolódó vallás közvetített célja?
A tudomány bármely feltételezett isteni kinyilatkoztatást, az istenre visszavezetett, de nem tudományos módszerrel létrejött ismeretet elutasít, a tevékenységi körén kívülinek tart. Ezért a kérdést a tudományos megismerésnek is megfelelő módon kell feltenni:
Mi lehet bármely isteni képességekkel rendelkező, feltételezetten létező idegen értelemhez kapcsolódó emberi viselkedés, azaz vallás társadalmi szerepe és funkciója?
A kérdést így feltéve az isten létezése továbbra is a valóságot kereső feltételezés, és ilyen módon a vallás szabályai sem szükségszerűen kell, hogy istentől eredjenek, hanem az emberi gondolkodásból származhatnak.
Minden bizonnyal a meglévő vallások legtöbb társadalmi szabálya is emberi gondolkodás eredetű, a különbség, hogy míg a meglévő vallások isteni szándékra vezetik vissza ezeket a szabályokat, ami a tudomány számára nem elfogadható érvelés, addig a fenti, szigorúan racionalitás alapú vallás felfogás ezt az embertől eredeztetheti, és ez által a tudomány eszközeivel vizsgálhatóvá teszi.
Ennek, a tudománynak is megfelelő, istenre vonatkozó feltételezésnek a természetes következménye, a következtetésből származó és vallásként működő emberi viselkedésnek a racionális célja és feladata az lehet, hogy felkészítsük magunkat, és az emberiséget, az isteni szintű értelemmel való kapcsolatra.
Miért egy vallás, és csak a vallás alkalmas erre?
Az emberi intelligencia legnagyobb kihívása az idegen értelemmel való találkozás. Az emberiség találkozását egy idegen értelemmel a tudomány képes támogatni, azonban a tudománynak nincs közvetlen társadalom szervező funkciója. Közvetlen társadalom szervező képessége a társadalom kormányzási rendszerének van, valamint a szociális meme-eknek, a közösségek közös szokásainak van, amelynek egy speciális formája az idegen értelemmel történő kapcsolatot szolgáló vallás is.
A tipikus emberi viselkedésen, a természetes emberi jellemvonásokon alapuló kormányzás által vezetett társadalom meggyőző módon alkalmatlannak látszik egy isteni képességekkel rendelkező idegen értelemmel való kölcsönös kapcsolat megvalósítására.
Az emberiség által mindeddig alkalmazott, az ember evolúciós örökségére, az emberi természetre épülő kormányzási rendszerek az oka ennek az állapotnak.
A társadalmi meme-ként működő vallás potenciálisan alkalmas eszköz az egyén és a társadalom globális formálására, mert az egyén belső indíttatású motivációján keresztül emergens módon, nem pedig külső szándék által irányítottan képes a társadalmat alakítani. Egy alkalmas vallás potenciálisan megfelelő eszköz egy létező istennel történő kapcsolatra való felkészülésnek.
A vallás eddig is ezt a szerepet volt hivatott betölteni, a kapcsolatot istennel volt hivatott szolgálni. Az emberi kormányzás által irányított vallás azonban alkalmatlan erre a feladatra. Egy csupán meme-kent működő vallás emberi kormányzás nélkül funkcionálva emergens módon formálva az emberiséget azonban alkalmassá tehet minket a kapcsolatra.
Milyen tulajdonságot kell megvalósítania annak a meme-ként működő vallásnak, amely az emberiséget alkalmassá teszi egy isteni képességekkel rendelkező értelemmel való kapcsolatra?
A kapcsolatnak bizonyára sok feltétele lehet, de a legalapvetőbb, objektív feltétel, hogy a kapcsolat bizonyosan ne járjon károsodással. Ez nyilvánvaló, szükségszerű, racionális elvárás egy isten-ember közötti kapcsolatban, és minden más feltétel ennek az alapvetésnek kell, hogy megfeleljen.
Mi szükséges ahhoz, hogy egy isteni képességekkel rendelkező értelemmel való kapcsolat bizonyosan ne járjon károsodással?
A világról rendelkezésre álló tudásunk, az ismeretek alkalmas szintje bizonyosan nem lehet elvárt feltétele a kapcsolatnak. Az emberi történelem folyamatosan azt igazolja, hogy a tudás-szintből nem szükségszerűen következik a károsodás mentes társadalmi kapcsolat.
Bármely szociális kapcsolat jellegét nem az aktuális ismeretek szintje, hanem a viselkedés konkrét módja határozza meg. Az ismeretek szintje és a viselkedés jellege pedig, az emberi történelemre vonatkozó tapasztalataink alapján kijelenthető, nem korreláló tulajdonságok.
Mi az a viselkedési forma, amely vallás alapú meme-ként működve garantálhatja az ismeretek szintjétől függetlenül megvalósítható károsodás mentes kapcsolatot?
Jelenleg hit által létezik isten számunkra. Keressük istent. Ha valójában is létezik a számunkra, a hiten túl, talán néhány embertől eltekintve, nyilvánvaló tény, isten nem nyilvánult meg a teljes emberiség számára. Miért?
Lehet azért, mert a valóságban nem létezik. De ha valóságosan létezik számunkra, amit nem zárhatunk ki, akkor azért nem nyilvánulhatott még meg az egész emberiség számára, mert nem vagyunk alkalmasak a kapcsolatra.
Mi mutatja nyilvánvalóan azt, hogy jelenleg nem vagyunk alkalmasak egy idegen értelemmel való károsodás nélküli kooperációra? Az, hogy egymással sem vagyunk még képesek erre. Amikor egymással képesek leszünk károsodás mentesen, korlátlanul kooperálni, azzal igazolhatjuk, és egyúttal kifejezhetjük is, mutatjuk is, hogy másokkal is képessé válhattunk erre.
Mi akadályoz minket az egymással történő korlátlan kooperációban?
Az élővilágban számtalan példát találhatunk a korlátlanul együttműködő közösségre. A többsejtű élőlények, az immunrendszer, a hangya társadalom mindegyike korlátlanul együttműködő közösséget alkot. Ezeknek a rendszereknek a működését az evolúció által formált genetika programozta együttműködve. Ezen élő közösségekre általánosan jellemző, hogy az egyedei nem rendelkeznek öntudattal, intelligenciával, és legfőképpen saját akarattal.
Az emberi társadalom azonban nem ilyen. Mi nem vagyunk az evolúció által korlátlanul együttműködve programozva. Az ember saját, önálló akarattal rendelkezik, amely akadálya a társadalom szintjén személyes önfeladást igénylő korlátlanul együttműködő közösség formálásának.
Az emberi társadalom is a kooperációra épül, ez tette az embert a legjelentősebb földi fajjá. Azonban az ösztön alapú programozott viselkedés mellett, azt tudatos viselkedéssé formálva, az egyéni érdek alapú szándékos akaratra épülő kooperáció szerint működik az emberi társadalom. Mi az intelligenciánkat felhasználva vagyunk képesek az ösztön alapú, de a konkrét cselekedetet tudatosan megvalósító kooperációra.
Az emberi társadalom szintjén is voltak már, és vannak jelenleg is próbálkozások korlátlanul együttműködő közösség létrehozására. A tekintélyuralmi rendszerek, az abszolút királyságok, a kommunista ideológia mindegyike korlátlanul együttműködő közösséget igényel, és a sikeres működéshez feltételez. Azonban történelmi tapasztalatok igazolják, hogy a társadalom tagjainak a személyes akaratát figyelmen kívül hagyó, nem a szabadon választott személyes akaratra építő korlátlan együttműködést igénylő társadalmi rendszerek sikertelenek a hatékony társadalom kialakítására, alkalmatlanok a korlátlan kooperáció megvalósítására.
Következtetésként megállapítható, hogy ha a kooperáció felvállalása tudatos döntést igényel, ha azt az egyéni szándék hozza létre, akkor a kooperáció túlságosan bizonytalan és törékeny ahhoz, hogy társadalmi szinten korlátlan legyen, amit az önként vállalt, vagy erőszak által megvalósított kooperációra épülő társadalmi formák sikertelensége igazol.
A jelenleg legsikeresebb emberi társadalmi forma, a kapitalizmus látszólag az önkéntesen vállalt kooperációra épül, azonban a kooperáció alapja az egyéni érdek érvényesítése, ezért ebben a társadalmi rendszerben is a kooperáció alkalmi jelenség, az egyéni érdekből következő verseny alárendeltje.
Az egész társadalomra kiterjedő korlátlan kooperáció megvalósításának, és ez által egy isteni képességekkel rendelkező idegen értelemmel történő kapcsolatra való felkészülésnek gyakorlatban is hatékonyan működő eszköze egy alkalmas, az egyén személyes motivációjára épülő, de a kooperációt nem szándékos módon megvalósító világvallás lehet.
Az öntudatot alkalmazó akarat szerint funkcionáló egyedekből álló, korlátlanul együttműködő társadalom kiformálására a közös vallás a legalkalmasabb módszer, amely feltételezett, de általánosan elfogadott igazságra épülve tudatosan képes irányítani a cselekedetet. A közös vallás feltételezett igazság az isteni képességekkel rendelkező idegen értelem létezése, a vallás célja az emberiség felkészítése a kapcsolat felvételére, a feladata pedig a személyes motiváció által kiformálni azt az emberi személyiséget és társadalmat, ami alkalmassá tesz a károsodás mentes kapcsolatra. Ennek a feladatnak az eszköze az alkalmas világvallás, amelynek a funkciója a korlátlanul együttműködő emberi társadalom megvalósítása.
Amikor egymással képesek leszünk korlátlanul együttműködni, akkor válunk alkalmassá egy fejlettebb idegen értelemmel is a kölcsönös kapcsolattal járó együttműködésre. Egy világvallás képes, és fogja a tudatosan működő egyedekből álló emberiséget a korlátlan kooperáció által működő közösséggé szervezni és ennek a kritériumnak megfelelő módon működtetni.
Milyen törvények alapján működjön az a világvallás, amely korlátlan kooperációt képes létrehozni?
Az emberiség már a közösségi intelligencia által működik, az irányított evolúció korszakában jár. Az ember számára az evolúció már nem a véletlenen alapuló változások szerint zajlik, hanem a tudatosan létrehozott változások természetes szekciója formálja. Ez alkalmassá tesz minket egy ember által alkotott, a kapcsolathoz is szükséges, az elvárt viselkedést eredményező vallás tudatos megvalósítására.
A korlátlan együttműködést megvalósító vallásnak, amely az isteni képességekkel rendelkező idegen értelemmel való kapcsolat felvételének a motivációján alapszik, olyan tudatosan felvállalható, alkalmas viselkedést kell támogatnia és a közreműködő személyektől elvárnia, amely a társadalom korlátlan kooperációját nem kívülről származó szándék alapján, hanem emergens módon képes megvalósítani.
Milyen tudatosan is megvalósítható emberi viselkedés teszi lehetővé a korlátlanul együttműködő közösség emergens kialakulását?
Az eredendően együttműködő emberi társadalom együttműködését létrehozó, jelenleg működő funkciók részben genetikailag programozottak, részben a társadalmi evolúció hozza létre, ahogy az látható a pénzre, mint erőforrásra épülő kapitalista társadalmi rendszerek esetében. Ezek az eljárások bár alkalmazzák az öntudatot a működésben, alapvetően öntudat alatti folyamatokra épülve valósítják meg a bizonyos mértékig együttműködő emberi társadalmat.
Az együttműködés kiterjesztésének a korlátja és oka az emberi kapcsolatokban jelen lévő rivalizálás, az egymás legyőzése, amely a biológiai evolúciós örökségünkből származik. Ettől a biológiai örökségtől kell felszabadulnunk. Ha ezt képesek leszünk megvalósítani, akkor képessé válhatunk egy másik értelemmel való károsodás mentes kapcsolatra is. A korlátlan együttműködést a közösen felvállalt, szándékos akarat szerint működő, de az együttműködést nem szándék szerinti, hanem emergens módon létrehozó vallás valósíthatja meg.
Milyen szabályok szerint kell működjön ez a vallás?
Egy bonyolult törvényrendszerre épülő vallás bizonyosan alkalmatlan a korlátlan együttműködést megvalósító társadalom létrehozására. A korlátlan együttműködést lehetővé tévő, egyszerű szabály szerint működő funkció azonban már a rendelkezésünkre áll, és bizonyos szinten és mértékben használjuk is. Ez pedig a viselkedést meghatározó szeretet. A csupán alkalmi kooperációra alkalmas személyes érdek érvényesítésen túl, a szeretet önzetlen és önfeláldozó funkciója az, amely tartós kooperációt képes megvalósítani az emberi közösségben.
A szeretet összetett emberi funkció, amelynek működését alapvetően az evolúció által kialakult ösztönök, érzelmek szabályozzák. A biológiai evolúció alapvetően a szeretet funkciója által tette lehetővé a fajunk fenntartását, formált minket az elsősorban ösztön által vezérelt módon együttműködő kisebb csoportokká.
Az ösztönös érzelem alapú szeretet azonban nem univerzálisan és nem általánosan működik az emberi viselkedés formálásában. A biológiai evolúció érzelmekre épülő eljárása elegendő megoldás egy szükséges mértékben kooperáló embercsoport kiformálására, mert kielégítően működik, de az emberiség társadalmi rendszerének az idegen értelemmel történő kapcsolat létrehozásához szükséges korlátlan kooperációt feltételező és igénylő továbbfejlődéséhez már nem kielégítő módszer, nem elegendő eszköz.
Az ember azonban különleges élőlény, mert racionális célok alapján tudatos módon képes a viselkedését formálni. A szeretet bár alapvetően érzelem által vezérelt viselkedés, az emberi intelligencia potenciálisan képes a szeretetet tudat által vezérelt viselkedésként működtetni.
Mi a szeretet nem érzelem alapú, tehát nem a biológiai evolúció által vezérelt, hanem tudatos viselkedés alapú, tehát szándék által vezérelhető formája?
A szeretet viselkedés jellegű meghatározása egy korábbi gondolatban meghatározott definíció szerint:
A szeretet viselkedésként működő gyakorlati megnyilvánulása az a tudatosan előnyben részesített személyes cselekedet, amely egy másik élőlényt támogat annak ellenére, hogy a cselekedetet végző személy hátrányát okozza.
A szeretet viselkedés jellegű meghatározása felszabadít a szeretet érzelmi háttere alól, és a szeretet funkcióját tudatos módon megvalósítható cselekvésként teszi értelmezhetővé, és megfelelő motiváció esetén egyéni és társadalmi szinten is szándék jellegű módon megvalósíthatóvá.
A szeretet alapú viselkedés közösséget formáló funkció, amely az együttműködő társadalom kialakításának az alkalmas és megfelelő eszköze.
Vannak létező vallások, amelyek, talán nem is véletlenül, erre a szeretet viselkedési formára alapozva próbálnak közösséget építeni. Azonban ezeknek a vallásoknak a gyakorlati működése - a bonyolult, a minden bizonnyal ember által megalkotott szabályozás során - elvesztette a lényegét, és átalakult a személyes motivációra épülő társadalmi meme-ként működő viselkedés helyett személyes érdekek megvalósítását támogató tekintélyuralmi rendszerré.
Az isteni képességekkel rendelkező idegen értelemmel való kapcsolatfelvételhez szükséges állapotot, a korlátlan kooperációt létrehozó világvallás egyszerű törvényre épül, amit szükségtelen, felesleges, és káros további szabályozással befolyásolni. A törvény pedig a szeretet alapú személyes viselkedés, amely emergent módon formálja korlátlanul együttműködő társadalommá az emberiséget.
Ez a funkció teheti képessé a mesterséges intelligenciát is az emberrel történő együttműködésre, és a viselkedésben, cselekedetben megnyilvánuló tudatos szeretet vallása tehet minket, embereket is alkalmassá az egymással, és bármilyen idegen intelligenciával történő kapcsolatra, a korlátlan kooperáció megvalósítására. Ehhez valamennyiünk hozzájárulása, tudatos példamutatása, az intelligens ember közös világvallása szükséges.
Ez az állapot független az adott társadalom tudományos ismereteitől és technikai szintjétől. Ez az állapot, a kapcsolatra alkalmas állapot, az isteni szint. Az isteni szint nem a rendelkezésre álló tudás szintje, hanem az intelligens öntudat korlátlan kooperációjának megvalósulása.
A korlátlan kooperáció által működve az emberiség intelligens, öntudattal rendelkező egyedekből álló társadalma az élet új szintjét hozza létre, új életformát eredményez, ami alkalmassá tesz minket a kapcsolatra az intelligens fajok együttműködő közösségében.
A korlátlanul együttműködő társadalmat alkotó egyének intelligens tudatának képességei a társadalom, mint élő szervezet sajátos evolúciós mechanizmusain keresztül megteremti egy létező isten születésének lehetőségét. Erre pedig a szeretet kizárólagos törvényére épülő vallás képes, amely az emberek tudatán keresztül alakítja át emergens módon a közösséget az új életformává, amely lehetővé teheti az emberiség számára a túlélést a technológiai fejlődés során, és válhat az emberiség egy új, a legfelsőbb szintű életforma társadalmának tagjává.
Az isten szeretet, mert a szeretet tesz istenné. Az élet, az evolúció szerint funkcionáló anyag által megvalósuló fejlődés, amelynek az intelligens öntudat értelmet tud adni, végeredményként létrehozza az univerzum legértékesebb anyagát, és az ebből az anyagból kialakuló, a szeretet által működő komplex rendszerét, az anyag legfejlettebb állapotát, az anyag maximális potenciálját, az isteni állapotot.
Képesek vagyunk erre az állapotra, mi, emberek?
Ember {button_primary} Isten {button_primary} Jövő {button_primary} Társadalom {button_primary}
Nincsenek megjegyzések