A humán bioszféra, mint élő szervezet megalkotása az emberiség sorsa és jövője, a túlélés módja és reménye az emberiség számára. Minden él...
A humán bioszféra, mint élő szervezet megalkotása az emberiség sorsa és jövője, a túlélés módja és reménye az emberiség számára.
Minden élő rendszer szükségszerűen igénybe veszi a környezetében lévő erőforrásokat a tartósan stabil struktúrájának a fenntartása érdekében. Az élet eközben el is használja a környezet erőforrásait, azaz átalakítja a környezetét olyan formára, amelyet már nem tud erőforrásként felhasználni. Amikor egy élő rendszer felhasználja a környezetében található, a struktúrája fenntartásához szükséges erőforrásokat, az élet válságos állapotba kerül.
Ha az élet az élő rendszerekre jellemző alkalmazkodási folyamat, az evolúció segítségével nem képes olyan új működési mechanizmusokat találni, amelyek segítségével a környezetben rendelkezésre álló dolgokat erőforrásként képes felhasználni, akkor a válságos állapot az élő struktúra széteséséhez, az élő szervezet halálához vezet.
Ez a nyilvánvaló szükségszerűség az élő állapot valamennyi formájára, és az élet valamennyi szintjére érvényes, legyen az biológiai egyed, szociális csoport, faj, vagy a teljes bioszféra.
A Földön létező élő szervezetek minden szintje és formája volt már válságos állapotban. A teljes földi bioszféra is volt már válságos állapotban, ami például a hógolyó föld kialakulásához vezetett. Akkor a biológiai élet az evolúció és geológiai hatások segítségével kiutat talált a válságos állapotból. A bioszféra az időnkénti megrázkódtatások ellenére az entrópikus környezetben jelenleg is képes tartósan stabil dinamikus struktúraként funkcionálni.
A földi bioszféra dinamikus struktúrájának a stabilitása azonban jelenleg ismét veszélyben van, most az emberi tevékenység által. Az ember az emberi közösségek helyi környezetében felborítja az élő környezet egyensúlyát, és a bioszférának már a globális szintű válsága is kialakulóban van az emberi tevékenység miatt.
Az emberi társadalom, mint élő rendszer, önmaga is válságokkal küzd. Az ember az intelligenciájának segítségével gyorsan, a válság nélküli alkalmazkodás sebességnél gyorsabban használja fel a környezetének az erőforrásait. Részben a természeti környezetre gyakorolt hatás miatt, részben az önmagára, mint szociális környezetre ható tevékenysége miatt, az emberi társadalom rendszeresen, szinte folyamatosan a saját élő állapotának a válságával küzd.
Mindeddig azonban az emberiség, szintén az emberi intelligencia segítségével, az intelligens evolúció által képes volt megtalálni azt a módot, ahogy az élet fenntartása érdekében erőforrásként tudjon felhasználni a környezetben aktuálisan rendelkezésre álló dolgokat.
Az emberi társadalom, mint élő rendszer folytonosan válságokkal küzd, amelynek az emberi intelligenciával történő megoldása egyúttal az emberiség fejlődésével, azaz a komplexitásának a növekedésével is jár. Ezen fejlődés során az emberiség folytonosan feleli az éppen használt környezeti erőforrásokat, miközben átalakítja a környezetét.
Az emberi környezet azonban a teljes földi bioszféra része, a komplex kapcsolatban álló élővilág funkcionális színtere. Az emberi tevékenység ezt a környezetet alakítja át. Az intelligens evolúció által történő átalakulást a biológia evolúcióval alkalmazkodó élővilág válság nélkül nem tudja követni. Az emberi tevékenység a természetes földi bioszféra egyensúlyának a felbomlásával jár, az egyensúlyi állapotból való kitereset eredményezi, azaz a bioszféra betegségét okozza.
Az ember az emberi tevékenység által a bioszféra betegsége. Ha azonban az emberiség képes fenntartani az élő állapotát, az emberi tevékenység a válságokkal küzdve az intelligens evolúció által végső soron átalakítja a biológiai evolúcióval létrejött bioszférát is.
A biológiai evolúció sebessége nem elegendő, hogy kövesse a környezetben az emberi tevékenység által létrehozott változásokat, ezért végül a biológiai rendszereknek az emberi társadalommal egyensúlyban lévő része maradhat csupán fenn. Ennek az átalakításnak lehet az eredménye végül egy új, az entrópikus környezetben tartósan stabil dinamikus struktúra, a nem a természetes biológiai evolúcióra épülő élő állapotú humán bioszféra.
Az ember által működtetett intelligens evolúció a humán bioszférában részben, végül teljesen átveszi a biológiai evolúció szerepét.
Az emberi tevékenység, vagy akár csak az ember jelenléte a természetes környezetben nem létező élőlényeket, fajokat hoz létre. Ezek az életformák a természetes környezetben, az ember jelenléte nélkül sok esetben már most sem képesek életben maradni, csak a humán bioszférában képesek létezni, csak az intelligens evolúció által képesek fennmaradni.
A human bioszféra kialakítása már az emberi faj kezdeti kialakulásával elkezdődött, és szükségszerű módon, az emberi társadalom, mint élő állapot válságai által motiválva jelenleg is tart.
A humán bioszféra kialakítása az emberi faj számára azonban tudatos, a célt szem előtt tartó tevékenység kell, hogy legyen, mert a folyamat kockázatokkal jár, és a válságok között az emberi faj kihalásához is vezethet.
Az emberiségnek a túléléséhez képesnek kell lenni arra, hogy fenntartsa addig az élő állapotát, amíg a jelenlegi, az erőforrások felélése miatti válságokkal motivált fejlődése helyett egy új, tartósan stabil struktúrát hoz létre, amelynek saját maga nem a betegsége, hanem az intelligens evolúció által a működtető motorja lesz. Ez az átmenet az emberiség létezése szempontjából elkerülhetetlen szükségszerűség.
Ha ez megtörténik, az élet egy új formája jön létre. Ez az élő állapot a human bioszféra, amelyet fenntartva egyszer majd lehetővé teszi az ember számára, hogy kilépjen a születését biztosító környezetből, és elhagyja a földi bioszférát, végső soron a Földet is, és elindulhasson és kiterjessze az ember jelenlétét, az emberi környezet élő állapotát, a human bioszférát a világmindenség más részeire is.
Ember {button_primary} Élet {button_primary} Evolúció {button_primary} Jövő {button_primary}
Nincsenek megjegyzések