A naprendszerben három bolygó található az élet zónájában , ott, ahol egy bolygó megfelelő távolságban van a központi csillagától, ahhoz, h...
A naprendszerben három bolygó található az élet zónájában, ott, ahol egy bolygó megfelelő távolságban van a központi csillagától, ahhoz, hogy a csillag energiájának hatására olyan hőmérséklet alakulhasson ki a bolygó felszínén, amely az élethez szükséges folyékony állapotú víz jelenlétének megfelelő.
A Föld valóban az életre alkalmas állapotban van, több milliárd éve, folyamatosan. A Vénusz és a Mars bolygók felszínén azonban már régóta olyan körülmények uralkodnak, amelyek nem kedveznek a folyékony víz tartós jelenlétének.
Miért? Mitől van ez a jelentős eltérés a hasonló zónában elhelyezkedő, és hasonló módon kialakult bolygók között?
Egy bolygó felszínén a folyékony víz jelenlétének csak az egyik feltétele az élet zónájában történő kialakulás és keringés. A folyékony víz jelenlétéhez számos más feltétel teljesülése szükséges még.
Szükség van például szilárd földkéregre. Az élet zónájában kialakuló bolygókra jellemző azonban, hogy kőzetbolygók, tehát a szilárd felszín természetes adottság.
Nyilvánvaló követelmény, hogy a víznek, mint anyagnak is jelen kell lennie a bolygón. A kialakulás során a víz jelenléte is nagy valószínűséggel adottság ezeken a bolygókon, hiszen a hidrogén és az oxigén, amelyből a víz kialakul elterjedt összetevője az univerzumnak, így egy bolygórendszer kialakulásakor az alkalmas helyen lévő égitesteken bizonyosan jelentős mennyiségű víz gyűlhetett össze és lehetett jelen. Ezt látjuk a Földön (és például az óriásbolygók egyes holdjain is).
A Vénusz és a Mars azonban jelenleg nem ilyen. A Marson láthatóak nyomai az egykori folyadék állapotú víznek, és habár a Vénusz esetében nincsenek látható bizonyítékaink, azt lenne nehezebb megmagyarázni, hogy hogyan állhatott úgy össze a bolygó, hogy a felszínén annak idején ne legyen jelentős mennyiségű víz.
A felszíni folyékony állapotú víz jelenlétéhez szükség van még megfelelő légkörre is, amely védi a felszínt és hőmérsékleti kiegyenlítő szerepet játszik a folyékony állapotú víz fennmaradásában.
A légkört általában egyszerű elemek molekulákból álló gáz halmazállapotú anyagi rendszere alkotja. Azonban ezek az anyagok is gyakori összetevői az univerzumnak. Egy megfelelő minimális gravitációval rendelkező, az élet zónájában kialakuló bolygó bizonyosan légkörrel is rendelkezni fog.
A Földnek az élet hordozására alkalmas légköre van. A Vénusznak és a Marsnak is van légköre, azonban olyan, amely nem megfelelő a felszíni folyékony víz jelenlétéhez. Nagy valószínűséggel azonban a bolygók kialakulásakor alkalmas légköre lehetett mindhárom bolygónak ahhoz, hogy folyékony víz lehessen jelen a bolygókon.
Miért különböznek a felszínen most ennyire egymástól ezek a bolygók, amelyek annyira hasonló körülmények között jöttek létre?
Nem tudjuk bizonyosan, csak hipotéziseink vannak a különbözőségre. Általában, és leginkább geológiai okokat sejtünk a háttérben. A különbözőséget okozó lehetséges hipotézisek között azonban eddig még nem merült fel legfőbb oknak az a lehetőség, hogy talán az élet jelenléte, az élet önmaga formálta az életre alkalmatlanná a bolygó felszínét. Lehet, hogy a Vénusz és a Mars mai állapota a bizonyíték arra, hogy egykor élet létezhetett ezeken a bolygókon.
Milyen érvekkel lehet alátámasztani ezt a hipotézist?
A kialakulásuk során ezek a bolygók hasonló anyagi összetétellel keletkezhettek, így a felszínen található anyagoknak is nagyon hasonlóaknak kellett lennie. Bizonyosan állítható, hogy a három bolygó felszínének anyagi körülményei, és nagy valószínűséggel a felszíni hőmérsékletük is a bolygók kialakulása után, de még az élet jelenléte nélkül hasonlóak lehettek, legalább annyira, hogy a felszínen folyadék állapotú víz lehetett jelen.
Tudjuk azt is, hogy a Föld kialakulása után, a Föld létezésének időskáláján mérve nagyon hamar megjelent az élet. Azt nem tudjuk bizonyosan, hogy hogyan jön létre az élet, hiszen még nem hoztunk létre mesterségesen biológiai életet, de ismerjük a földi élethez, és a földi élet kialakulásához szükséges körülményeket. Ezek a körülmények szinte bizonyosan fennállhattak kezdetben a Vénuszon és a Marson is.
Ha az élet kialakulása az alkalmas körülmények esetén nem csak egy kis valószínűséggel bekövetkező véletlen, hanem valószínű esemény, esetleg szükségszerűség, akkor nem csak a Földön, de a Vénuszon és a Marson is kialakultak az élet kezdetleges formái. Ezt az érvelést támasztja alá a földi élet gyors kialakulásának a ténye, és az élet meghatározására vonatkozó, a gondolatok között található hipotézis is.
Az élő anyag a kialakulásakor, és a kezdeti időkben is még bizonyosan és szükségszerűen az élettelen környezet erőforrásait használja a növekedéshez és a szaporodáshoz. Az élet fejlődése során el kell telnie egy bizonyos időnek ahhoz, hogy az élet képessé váljon, megtalálja a módot arra, hogy az élő anyagot, vagy az adott élet folyamatainak melléktermékeit használja fel erőforráskent.
Az életnek az ilyen kezdeti állapotára a földi élet esetén bizonyítékaink is vannak. Bizonyítékaink vannak arra, hogy a Föld átment ilyen állapoton. A földi élet során volt olyan időszak, amikor az élet elsősorban a nem élő környezet erőforrásait használta, és miközben felhasználta ezeket az erőforrásokat, a felhasználás során globális mértékben átalakította a felszínt. A földi élet a nem egyensúlyi állapotában, az erőforrások kimerítésével és az anyagcsere termékeinek felszaporodása által, szinte alkalmatlanná tette a bolygót a kialakult élet létezésére.
A földi élet kezdetben, miközben az élettelen környezet, és nem az élet által létrejött erőforrásokat használata fel, oxigénnel, az akkori élet anyagcsere termékével dúsította fel a környezetét, miközben bizonyára ki is merítette a számára szükséges környezeti erőforrásokat. A kezdetleges élet ebben az időszakban még nem talált módszert az anyagcsere termékek felhasználására, így az oxigén végül felszaporodhatott a légkörben, és a légkör anyagi összetételének megváltozása miatt globális éghajlatváltozás, jelentős felszíni hőmérséklet csökkenés jött létre a Földön, kialakult a hógolyó állapotú földfelszín.
Az átalakulás hatására a Földet valaha érintő legnagyobb kihalas zajlott le. Kialakult a túlfutott élet állapota. A Föld majdnem az életre alkalmatlanná vált, és majdnem élettelen állapotba került.
Az élet ma is formálja a Föld felszínét, miközben folyamatosan átalakítja azt. A földi élet talán részben a geológiai folyamatok segítségével, de bizonyosan az evolúció által, kiutat talált ebből az állapotból, megtalálva az utat az oxigén felhasználására, és végeredményül kialakította a tartós egyensúlyi állapotra képes bioszférát.
Az evolúció azonban nem szükségszerű alkotórésze, vagy szigorú következménye az élő állapotnak. Az evolúció az alkalmasan komplex élő állapot terméke, eredménye.
Az evolúciónak, és ez által a komplex egyensúlyi állapotra képes bioszférának feltétele az örökítő anyag jelenléte, az élő állapotnak azonban nem szükségszerű feltétele az örökítőanyag funkciója, azaz az evolúció képessége.
Az élet a Földön alapvetően használja az örökítő anyagot, ezért az evolúcióra épül a földi élet. Az élő anyag kialakulásának azonban nem feltétele az információ rögzítés, és ezért nem szükségszerű következménye az információ rögzítésre épülő evolúció.
Ha a Vénuszon és a Marson a kezdeti körülmények alkalmasak voltak az élet kialakulásához, szinte bizonyos, hogy kialakult rajtuk az élő állapot. Amíg az élet a kialakulásának a kezdeti stádiumában van, amikor még csak a bolygónak a bolygó kialakulásával létrejött erőforrásait használja, és nem alkalmaz információ rögzítést lehetővé tévő rendszert, amely létrehozza a változó környezethez történő adaptációt lehetővé tévő evolúciót, ami ez által alkalmassá tehetné az életet az élet által létrejött erőforrások felhasználására, vagy esetleg az evolúció képességével rendelkezve sem talál megoldást a megváltozott környezet mint új erőforrás felhasználására, vagy nem elegendően gyors az alkalmazkodásra, tehát az élet folyamata nem tudta kialakítania a tartós egyensúlyi állapotot lehetővé tévő bioszférát, akkor a kialakuló élet az erőforrások kimerítésével és a felszíni körülmények következményszerű átalakításával elkerülhetetlen módon önmaga formálja az életre alkalmatlan állapotra a bolygó felszínét, kialakítva a túlfutott élet állapotát.
A Vénusz, a Föld és a Mars felszíne nagyon különbözik most egymástól, miközben nagyon hasonló körülmények között alakulhattak ki. A geológiai különbségeken és okokon túl talán a legvalószínűbb, hogy a felszínen kialakuló élet, és annak működése formálta a bolygók felszínét különbözővé, és a Vénusz és a Mars esetében az életre alkalmatlanná.
Ha valóban az élet végül zsákutcába jutva az életre alkalmatlan formára alakította a Vénusz és a Mars bolygók felszínét (ahogy korábban a Föld is majdnem erre a sorsra jutott), mostanra az élet egykori primitív formájának nem sok nyilvánvaló nyoma maradhatott fenn ezeknek a bolygóknak a felszínén. Az egykori élet nyoma nem a fossziliák lenyomatában maradhatott fenn a Vénuszon és a Marson, hanem az életre alkalmatlanná alakított bolygó felszíne természeti környezetének állapotában.
A Földön az evolúció segítségével kialakult a globális bioszféra, amely alkalmas arra, hogy a felszínen szinte minden meglévő és a még csak nem is létező dolgot is erőforrásként legyen képes használni.
Azonban az evolúciónak is vannak határai, különösen az evolúció sebessége korlátos. A Földön, az emberi tevékenység által éppen most teszteljük az evolúció rugalmasságát, a bioszféra ellenálló képességét az egyensúlyban lévő környezet kibillentésével. Az új tömeges kihalási hullám elkezdődött. Az intelligens faj technológiai evolúciós fejlődése, annak a biológiai evolúciónál nagyobb sebessége reményt adhat arra, hogy a bioszféra komplex rendszerének összeomlása előtt megoldást találjunk az egyensúly helyreállítására, vagy ha lesz elég időnk, az élet fennmaradását lehetővé tevő környezet elhagyására.
Ha azonban nem vigyázunk, vagy nincs szerencsénk, az evolúció sem lesz képes csodát tenni, és a földi élet - az emberiséggel együtt - a Vénusz és a Mars sorsára juthat, ahol az (emberi) élet teszi az életre (legalábbis emberi életre) alkalmatlanná a bolygót. Az ember önmaga is képes létrehozni a túlfutott élet állapotát. Vajon milyen sors vár az élet által az életet hordozó Földre?
Élet {button_primary} Természet {button_primary}
Why there is no life on Mars and Venus - the runaway life hypothesis
Nincsenek megjegyzések