Az intelligens, öntudattal rendelkező, és érzelmek által vezérelt egyedekből álló közösség, mint amilyen az emberi társadalom is, az ismert...
Az intelligens, öntudattal rendelkező, és érzelmek által vezérelt egyedekből álló közösség, mint amilyen az emberi társadalom is, az ismert rendszerek között bizonyosan a legkomplexebb, a legbonyolultabb, a legnehezebben megérthető, a legkevésbé szabályozható és vezérelhető struktúra.
Az emberi társadalom bonyolult rendszere mégis működőképes, és minden más, általunk ismert komplex rendszernél eredményesebben képes funkcionálni. Az emberi társadalom nem csupán önszabályozásra képes, de képes a bonyolultságát növelni, miközben az összegyűjtött ismeretek által a környezetét egyre szofisztikáltabb módon képes felhasználni, és egyre nagyobb mértékben átalakítani. (link)
Hogyan működik, hogyan képes működni az emberi társadalom komplex rendszere?
Az emberi társadalom tevékenység megosztásra épülő hierarchikus struktúra. Abban különbözik minden más hasonló módon szerveződött, a Földön létező struktúránál, hogy az exponenciális fejlődést lehetővé tévő tudás felhalmozása segítségével hatékonyan, és rugalmas módon képes alkalmazkodni a különböző, és változó környezeti feltételekhez.
Az emberi társadalom szerveződésének többszörös szintű hierarchiája csúcsain azok a személyek helyezkednek el, akiknek a szerepe a rendszer működésének az irányítása, a társadalom céljainak meghatározása, a működtetés hatalmának a birtoklása.
A társadalom fejlődéssel járó működésének a meglepő jellemzője, hogy a bonyolult rendszernek a látszólagos vezérlését a társadalmat alkotó személyek közül azok végzik, akik nem feltétlenül a társadalomra hasznos képességekkel rendelkeznek. A hatalom megszerzéséhez és birtoklásához nem a társadalom rugalmasságának és komplexitásának (link) a növeléséhez szükséges tudással és képességekkel kell rendelkezni. A hatalomhoz szükséges képességek nem szükségszerűen vannak korrelációban, sőt, gyakran kontraproduktívak a társadalom fejlődésére nézve.
A társadalom fejlődésének és a vezetésének ellentmondását jól szemlélteti a diktatúrák működése, és a sortition, mint kormányzási módszer sikeresnek látszó alkalmazása. (A sortition során a társadalom véletlenszerűen és alkalmilag kiválasztott néhány tagja hoz közösen döntéseket, általában eredményesen és sikeresen, a társadalom irányításával kapcsolatban.)
Az emberi társadalom irányításának a nehézsége az emberi természet mélyen gyökerező evolúciós örökségéből származik, ami folytonosan velünk élő, és nehezen megkerülhető akadály. Az emberi társadalom azonban a folyamatosan felmerülő problémák, és az időnkénti hátralépések ellenére is működik, és fejlődik.
Az élet funkcióit is hordozó emberi társadalom ugyan általában nem képes elkerülni, vagy megelőzni a nehézségeket, de az emberi intelligencia segítségével képes megoldani azokat. Hogyan lehetséges a társadalmi fejlődés, vagy akár a társadalom fennmaradása is, az általában alkalmatlan, gyakran kontraproduktív, és a folyamatosan cserélődő, leginkább önjelölt irányítás ellenére is?
A jelenségre rácsodálkozva, és valamilyen megoldást keresve vannak, akik úgy gondolják, hogy a társadalmat bizonyos, rejtőzködő személyek - olyanok, akiknek megvan a szükséges befolyásuk a társadalom ismert vezetőire - a háttérből, nem nyilvános módon irányítják.
A feltételezett háttérhatalomnak, miközben a feltételezés szerint a saját személyes céljainak elérésére használják a társadalom erőforrásait, egyúttal alkalmasnak kell lenni arra is, hogy úgy irányítsa az emberi társadalom folyamatait, amelynek az eredője a komplex emberi társadalomnak a kétségtelenül tapasztalható fejlődése. (link)
A háttérhatalom birtokosainak feltételezett, a társadalom életére leginkább hatással bíró politikai, gazdasági, és esetleg más, nem nyilvános vagy ismeretlen szereplők a feladathoz mérhető, szükséges szellemi képességgel és kapacitással kell, hogy rendelkezzenek egy ilyen tevékenységhez.
Ilyen szintű képességek birtoklása azonban legalábbis nehezen elképzelhető a feltételezett szereplőktől. Nem tűnik úgy, hogy a háttérhatalom birtokosainak tulajdonított személyek rendelkeznének olyan különleges szellemi potenciállal, amellyel egy emberi társadalom szintű komplex rendszer irányítása a valóságban tapasztalt eredményességgel általuk megvalósulhatna. Erre ember, vagy akár emberek rejtőzködő csoportja is valószínűtlen, hogy képes lenne.
(Nem projektmenedzsmentről van szó, mert nincs konkrét menedzselhető projekt, csak egy komplex rendszer olyan szervezése, amely fenntartható és progresszív módon működik.)
A szükséges szellemi kapacitással rendelkező emberi háttérhatalom irányítása helyett sokkal inkább elképzelhető lehetne egy emberfeletti képességekkel rendelkező - isteni - akarat irányításának a feltételezése. Azonban az isteni gondviselés bizonyossága, már a feltételezés természetfeletti jellegéből adódóan sem látszik igazolhatónak.
Ha a háttérhatalom létezésének lehetősége nem tűnik meggyőző magyarázatnak vagy igazolható feltételezésnek az emberi társadalom működésének a tapasztalt jellegére, akkor tovább kell keresnünk egy természetesebb módon működő, és belátható módon igazolható erőhatást, amely a társadalmat irányítja.
Az emberi társadalom működése kétségtelenül a tagjainak a kooperációjára épül. Az emberi társadalom tagjainak intelligens képességeire épülő kooperáció hozza létre az ismert legkomplexebb struktúrát és rendszert.
Az emberi kooperáció azonban alapvetően nem globális szinten és általános módon szerveződő rendszer. Az emberi társadalom a működése során ugyan létrehoz és alkalmaz a változó körülményekhez folyamatosan formált, a társadalom egészére, vagy meghatározott szintjeire érvényes működési szabályokat, törvényeket, a működés keretének jellegét, azonban az emberek ezeken a kereteken belül, sőt időnként ezeket a kereteket is áthágva, önálló és saját döntéseket hozva, lokálisan alakítják ki az együttműködés formáit, a kooperáció rendszerét. Az emberi társadalom az egymással közvetlen kölcsönhatásban lévő tagjainak kooperációja által formálódik, és alkot komplex dinamikus rendszert.
Komplex, dinamikus rendszerek jellemzője, hogy miközben a működését a globális szabályok érvényesülése mellett a helyi szinten működő kölcsönhatások alakítják, a lokális kooperáció előre megjósolhatatlan, új, globális, rendszerszintű tulajdonságokat hoz létre. A komplex rendszerek ilyen módon létrejött tulajdonságait nevezzük emergent tulajdonságnak. Komplex, dinamikus rendszerekre általánosan jellemző az emergent viselkedés. Erre számos példát láthatunk a természetben.
Az emberi társadalom az ismert létező legkomplexebb dinamikus rendszer. Mint ilyen, a helyi szinten érvényesülő, a közvetlen kapcsolatokon alapuló kooperációs működés szükségszerű módon globálisan megjelenő emergent tulajdonságokat, a közvetlen ok-okozati következtetéssel megjósolhatatlan globális viselkedési formákat hoz létre.
Az emberi társadalom egymással közvetlen kapcsolatban lévő tagjainak a kölcsönös együttműködés szükségszerűségére és kötelezettségére épülő működése emergent tulajdonságokat eredményez, amely a társadalom önszervező módon kialakuló, fejlődésként megjelenő formálódásában nyilvánulhat meg. A társadalmat látszólag irányító háttér hatalom valójában a társadalom komplex, dinamikus, helyi szerveződésének emergent tulajdonsága.
Ezeket a viselkedési formákat a társadalom vezetői felhasználhatják a saját céljaiknak elérése érdekében a társadalom irányításara, és ez által úgy tűnhet, mintha az emergent tulajdonság szándékolt viselkedés lenne. Ez azonban csak illúzió.
Természetes, hogy csupán az emergent viselkedési formákat tapasztalva, de a komplex dinamikus rendszerek jellemző működési törvényszerűségeit nem ismerve, arra a következtetésre juthatunk, hogy valaki a magasabb szintű viselkedési formát szándékosan, tervezett módon alakítja ki a társadalomban.
A világ megismerését segítő Occam borotvája módszer szerint valószínűleg az a valóságban is létező működési szabály, amely a kevesebb előfeltételezést igényli. Az emergent jellegű viselkedés nyilvánvaló módon kevesebb feltételen alapszik, mint egy titkos és titokzatos, nagy tudású és hatású, a társadalom irányítását tudatosan végző társaság feltételezése. A rejtélyes módon kialakult, bizonyos nézőpontok szerint célszerűnek látszó viselkedés a társadalomnak az egyszerűen belátható, de nem egyszerűen megérthető emergent tulajdonságokat létrehozó működése.
Az Occam borotvája azonban csak egy tapasztalatra épülő módszer, nem pedig egy szigorú szabály. Mi támogathatja még a társadalom működését emergent tulajdonságkent magyarázó hipotézist a háttérhatalom szándékolt irányításával szemben?
Az emergent tulajdonságoknak nyilvánvaló módon nincs előre meghatározott célja, csak a szerveződés magasabb szintjén megjelenő jellege. Pontosan ilyen jellegű viselkedést láthatunk az emberi társadalom esetében is. Mivel a társadalom vezetői képesek felhasználni az emergent módon kialakult társadalmi viselkedést, úgy látszik, mintha szándékolt lenne a társadalom globális szinten megjelenő eseményei, az ezekre az eseményekre felépült, célszerűen szervezett, globális szinten megjelenő, összefüggő folyamat mégsem ismerhető fel, ami egy tudatosan működő háttér hatalom tevékenységére lenne a jellemző.
Az emberi társadalomnak a működése során nem egy célszerűen összefüggő eseménysor szigorúan egymásra épülő láncolatát láthatjuk. A globális viselkedésnek csak alkalmi módon megnyilvánuló formája jelenik meg, amely az emergent tulajdonság jellemzője.
A cél nélkül működő emergent viselkedésnek az oka az is, hogy ugyan az emberi társadalomnak az intelligencián és az összegyűjtött tudáson alapuló komplexitása folytonosan növekszik, az emberi társadalom a célokat tekintve sokkal lassabban fejlődik. Természetesen a célok szempontjából is felismerhető a fejlődés, ma már például a kooperációt humánusabban megvalósító társadalomban élünk mint korábban, és reményünk van rá, hogy ez a folyamat folytatódik is, de ennek a változásnak nem a rejtőzködő háttér hatalom az irányítója, és nem is a cél nélkül működő, de az önszervező képességet lehetővé tevő emergent tulajdonságoknak a következménye, hanem a társadalom valós, időnként a társadalom életére hasznos eredményeket létrehozni képes vezetői elitjének a működése.
A társadalom történelmi időtávon láthatóan képes a fejlődésre. A társadalom fejlődése szempontjából ezért fontos, hogy a társadalom vezetése, akár a jelenleg alkalmazott módszereket is leváltva, a társadalom emergent tulajdonságait is észszerűen felhasználva, minél hatékonyabb lehessen, (link) hogy minél előbb elérhessük az emberi társadalom fejlettségének azt a szintjét, amely ahhoz szükséges, hogy az ember a galaktikus civilizációk tagjai sorába léphessen.
Nincsenek megjegyzések