A politika feladata a társadalom ügyeivel való foglalkozás. A mai társadalmi rendszerekben szervezetek, pártok, de valójában személyek, p...
A politika feladata a társadalom ügyeivel való foglalkozás. A mai társadalmi rendszerekben szervezetek, pártok, de valójában személyek, politikusok javasolják, határozzák meg, és képviselik, hogy a társadalom milyen ügyekkel foglalkozzon, a társadalom milyen irányba haladjon. A mai társadalmi rendszerekben politikusok végzik a társadalom irányításának a feladatát.
A jelenleg legelterjedtebb politikai rendszerekben társadalmi programok közül történő közösségi választás útján kerül meghatározásra, hogy a társadalom milyen irányba haladjon. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy a többségi választás a társadalom által igényelt programot képviselő politikust juttatja a társadalom irányítását megvalósító hatalomhoz.
A hatalom, mint társadalmi pozíció, egyúttal a személyes érvényesülésnek is az egyik módja, a személyes szándék beteljesítésének az eszköze (a pénz és a tudás mellett). Minden ember célja, hogy a szándékát beteljesítése, az akaratát megvalósítsa. A politikus ezt a vágyát a politikai hatalom megszerzésével tudja megvalósítani, ezért a politikus célja a hatalom megszerzése. (Ezt az összefüggést igazolja az a jelenség is, amely során a jelöltek a választási folyamat során küzdenek a győzelemért.)
A választás a társadalom oldaláról a haladási irány meghatározásának módja, a politikus oldaláról nézve a választási győzelem a hatalom megszerzésének eszköze, ami a személyes érvényesülés útja.
A politikus kiválasztására épülő társadalmi rendszerekben elvben a megválasztott politikusnak a hatalom birtokosaként a pozíciójából eredő felelős feladata a vállalt programjának végrehajtása. A politikusnak a gyakorlati célja azonban a személyes szándékának megvalósítása a hatalmával, és a hatalmának a fenntartása által (például az által, hogy a következő választásnak is a győztese legyen, és továbbra is megvalósíthassa az akaratát).
A politika funkcionális feladata a társadalmi célok elérésének szolgálata, a politikus gyakorlati célja pedig a hatalom megszerzése és a megtartása.
(Ebben a nem szükségszerűen azonos irányba ható kapcsolati rendszerben azok a kormányzatok működnek megfelelően, ahol a választás során létrejött, de a választás politikai intézménye által nem garantált fenti kapcsolat, a társadalom célja és a politikus valós, aktuális szándéka egybeesik.)
A társadalom feletti hatalom gyakorlását végző politikus kiválasztásának intézménye a hatalomban a személyes szándék, az egyéni érvényesülés megvalósításának eszközét látó személyt preferálja a hatalmi pozícióba. A jelenlegi, választásra épülő társadalmi rendszerek kontraszelektívek, negatív emberi tulajdonságot, a hatalomvágy meglétét részesítik szelektív előnyben, a negatív emberi tulajdonságnak biztosítanak pozitív visszacsatolást. A jelenlegi választásra épülő társadalom irányítási (politikai) rendszerek a hatalomra fogékony személynek adnak hatalmat, a hatalomhoz addiktíven kötődő személyt teszik a hatalom birtokosává.
Különösen a politikusi hatalomvágy veszélyes negatív emberi tulajdonság. Ez jól látható számos országban, a múltban és a jelenben, amikor a demokratikus választási rendszer diktatórikus hatalom gyakorláshoz vezetett.
(A diktátor, az a politikus, aki a hatalom megszerzéséhez vagy megtartásához a hatalmából vagy a pozíciójából származó lehetőségei által másokkal szemben önmagát részesíti előnyben.)
A diktátorság, mint viselkedési forma, a hatalomhoz kapcsolódó politikusi szakmával járó foglalkozási ártalom, a hatalomvágy, a hatalomtól való függésnek, mint szellemi aberrációnak a megjelenési formája. A törekvés mások irányításara a saját egyéni célok eléréséhez szellemi aberráció, a politizálással együtt járó szellemi betegség, a politikusi foglalkozás szakmai ártalma. Ennek a foglalkozási artalomnak a legsúlyosabb formája a diktátorság.
A diktatórikus átmenet kockázata minden, a politikai vezetőt választás útján hatalomhoz juttató társadalmi rendszernek a veszélye.
Éppen azok az emberek vannak kiteve diktátorság veszélyének, akik a választásra épülő politikai rendszer kontraszelektív működési mechanizmus által megválasztva leginkább hajlamosak a hatalomvágy szellemi betegségére, akik a leginkább veszélyeztetettek, akik számára a hatalom megszerzése a cél, a hatalom birtoklása a kívánt állapot, akik számára a hatalom függőséget jelenthet.
A társadalom irányítása a többség által választott személyek által az emberi természetből, a hatalomvágyból származóan a kitűzött feladatra nem megfelelően alkalmas módszer. Ez által a rendszer által kitermelt politikus, mint a politikai szakma képviselője a társadalmi fejlődés gyakorlati problémája, a társadalom evolúciós alkalmazkodásának belső, a rendszer működéséből származó akadálya.
A politika, a társadalom ügyeivel való foglalkozás, és a társadalom irányítása komplex folyamat, amely nem kötődhet konkrét személyhez, politikushoz, és konkrét személyek által képviselt politikusi szakmához. A társadalom szükségszerű feladata a társadalom irányítás működtetéséből az egyéni érdek eltávolítása, azaz a jelenlegi kiválasztási folyamat, és a politikusi szakma megszüntetése. A társadalom irányítás reformja szükségszerű. A társadalom irányítás alkalmas megvalósítására léteznek javaslatok, és vannak kísérletek.
Lábjegyzet
Az anyagi gazdagság és a politikusi szakma szükségszerűen káros kapcsolata - miért szükséges a politikusi szakmától távol tartani a gazdagokat?
Az anyagi vagyon kapzsivá, a választásra épülő politikai hatalom, a politika, mint szakma korrupttá tehet. A mai társadalmi rendszerekben a gazdagság - a gazdagságból származó lehetőségek növekedése által - hozzásegít a hatalomhoz. A hatalom érvényesülést biztosít, az érvényesülés pedig lehetőséget ad az előnyszerzésre, ez által pedig a pozícióból származó módon az anyagi vagyon növelésére. A mai társadalmi rendszerekben a politikai hatalom és az anyagi gazdagság között pozitív visszacsatolás érvényesül.
A hatalomnak, és a vagyonszerzésnek egyaránt személyiséget torzító hatása van, és különösen a személyiség torzulásra fogékony, a hatalomvágy szellemi aberrációjában szenvedő, a politikai hatalomra törekvő személyek számára veszélyes különösen a gazdagság, és ez által a kapzsiság és korrupció lehetőségének az együttes közelsége. (Nem meglepő módon a politikusok megpróbálják eltitkolni a vagyonukat, és ez által leplezni a személyiségük torzulását veszélyeztető hatást, ami csupán hazugsághoz, és még torzultabb személyiséghez vezet.)
Továbbá:
A történelem számos esettel igazolja, hogy a gazdagok vagyona akkor is növekszik, ha jól mennek a társadalom dolgai, és akkor is, ha a társadalom nagy része számára nehézségek vannak jelen. A politikai hatalom feladata az irányítás, a hatalom dolga, hogy a társadalom ügyei jól menjenek. Ha a gazdagok kezében van a politikai hatalom, megszűnik a hatalmat képviselők közvetlen személyes érdeke, hogy jól menjenek a társadalom dolgai. Ha a gazdagok a társadalmi körülményektől függetlenül általában nyernek, az anyagi javakkal rendelkező hatalom számára csak a választások idején szempont a társadalom támogatása, egyébként a gazdagok a hatalom birtokában érdektelenné válnak a társadalom ügyeire, ami pedig a hatalom birtokosainak elsődleges feladata lenne.
Ember {button_primary} Erkölcs {button_primary} Társadalom {button_primary}
Nincsenek megjegyzések