Személyes vélemény: Nem lenne helyes viselkedés, és a társadalom felé tisztességes hozzáállás mindaddig a társadalom időseknek szánt anya...
Személyes vélemény: Nem lenne helyes viselkedés, és a társadalom felé tisztességes hozzáállás mindaddig a társadalom időseknek szánt anyagi gondoskodásában részesülni, amíg van elegendő személyes erőforrásom, amivel képes vagyok anyagilag támogatni magam. Ezt az egyéni szemléletet, civil hozzáállást lenne szükséges társadalmilag elfogadhatóvá, és általánosan követendővé tenni.
A jelenlegi, az aktív korban lévő jövedelemteremtő társadalom adószerű járulék befizetésére épülő, az időskorúak támogatását biztosító - állami - nyugdíjrendszerek többsége szinte mindenhol jelentős pénzügyi egyensúlyi, és/vagy ellátási-életszínvonal jellegű nehézségekkel küszködnek. A nehézségek legjelentősebb oka az aktív korban lévő népesség méretének csökkenése, de szintén ok az adóztatható jövedelmek törvényes, vagy törvénytelen minimalizálása.
A társadalom által fenntartott nyugdíj mellett létezik egy nyugdíj-szerű ellátást biztosító, de a hosszú távú megtakarításra épülő, felhalmozott személyes vagyon alapú magánnyugdíj. A nyugdíjrendszerek jelentős része a társadalmi nyugdíjrendszer nehézségei miatt a közösségi nyugdíj felől a magánnyugdíj felé mozdulnak el. Ez az elmozdulás sem oldja meg azonban az időskori ellátás problémáját, mert a felhalmozott vagyon alapú magánnyugdíj jelentős időskori társadalmi megosztottságot, életszínvonalbeli különbséget okoz, és társadalmi igazságosságbeli feszültséghez vezet.
Ebben a gondolatban tárgyalt és javasolt rendszer a társadalom által fenntartott időskori pénzügyi gondoskodás reformjára vonatkozik.
Definíció: Társadalmi nyugdíj: a társadalom áldozatvállaló anyagi támogatása az időskorú tagjai számára, akik a koruk miatt már nem tudnak önellátó életet élni.
A definíció alapján a társadalmi nyugdíjrendszerben az a személy válik jogosulttá az időskori társadalmi nyugdíjra, aki egy meghatározott életkor után nem rendelkezik elegendő anyagi erőforrással, hogy önellátó életet éljen.
Ezen értelmezés alapján nem jogosult társadalmi nyugdíjra az az időskorú személy, aki rendelkezik annyi anyagi erőforrással, ami az önellátó életfenntartáshoz szükséges.
Ezen meghatározások alapján egy társadalmilag fenntartható nyugdíjrendszer struktúrája a következő:
- A társadalom nem nyugdíjkorú tagjai a társadalom általi közösségi döntés alapján a jövedelmüknek meghatározott mértékű részével egy társadalmi nyugdíjalapot létrehozva kötelezően részt vesznek a társadalom időseket támogató erőfeszítésében. (A magán nyugdíj megtakarítás, és annak állami kedvezményeinek megtartása mellett.)
- A nyugdíjkorban lévő személyek a társadalmi nyugdíjalap aktuális méretétől függő, rendszeres, azonos nagyságú, életfogytig tartó személyes nyugdíjfolyósításban részesülnek. A társadalmi nyugdíj a közösségi nyugdíjalapból az adott személynek elkülönített, de továbbra is közösségi kezelésű alszámlájára havonta, kumulatív módon kerül jóváírásra.
- A társadalom időskorú tagja akkor válik jogosulttá a személyes társadalmi nyugdíj alszámláról nyugdíj kifizetésre, ha nem rendelkezik az önfenntartáshoz szükséges erőforrással (ha igazolható módon nincs elegendő jövedelme, és elfogyott a megtakarítása).
- Az önfenntartáshoz nem elegendő erőforrással rendelkező nyugdíjkorú személy a társadalmi nyugdíj személyes alszámláján lévő (összegyűlt) összegnek megfelelő, a statisztikailag meghatározott várható élettartamot figyelembe vevő összegű heti nyugdíj-életjáradékban részesül kifizetésre.
- A személyes társadalmi nyugdíjszámlán lévő fel nem használt összeg elhalálozás után nem örökölhető, az visszakerül a társadalmi nyugdíjalapba.
A társadalom ezzel a közösségi nyugdíj struktúrával képes hatékonyan (erő forrásokat nem elvesztegetve), fenntartható módon (a kiadást és a bevételt egyensúlyban tartva), és a társadalmi igazságosság szempontjait figyelembe véve gondoskodni az időskorú tagjairól.
A javasolt nyugdíjrendszer a társadalom közösségi felelősségvállalása, össztársadalmi tevékenysége, amely akkor működtethető sikeresen, ha a társadalom tagjai felelősen vesznek részt a szabályok betartásával a társadalmi nyugdíjrendszer fenntartásában. Azokban a társadalmakban működhet hatékonyan és eredményesen, és az idősek számára magas életszínvonalat biztosítva a javasolt társadalmi nyugdíjrendszer, ahol a magas szintű közösségi felelősségvállalás a jellemző. A javasolt társadalmi nyugdíjrendszernek nonprofit módon, az állami költségvetésről függetlenül, civil ellenőrzés mellett kell működnie.
Nincsenek megjegyzések