A mai mesterséges intelligencia rendszerek matematikai eljárásokat alkalmaznak elosztott számítástechnikai hálózatokon, hogy összefüggések...
A mai mesterséges intelligencia rendszerek matematikai eljárásokat alkalmaznak elosztott számítástechnikai hálózatokon, hogy összefüggéseket ismerjenek fel adatok között, jellemzően a kereséseket nem strukturált adat halmazokon végezve. A jelenlegi mesterséges intelligencia alkalmazások szofisztikált számítási mechanizmusok, amelyek a hatékonyság növelése érdekében párhuzamos architektúrájú számítási rendszereken futnak.
A mesterséges intelligencia az adatok közötti minta felismerés képességében, és ez által számos intelligenciát igénylő tevékenységben a természetes agy teljesítményét már túlteljesíti. Az általános (hétköznapi) intelligencia univerzalitásában azonban a mesterséges intelligencia lényegesen gyengébb teljesítményre képes, nem is beszélve olyan agyi funkciókról, mint a cél, akarat, öntudat képességeiről.
A mai mesterséges intelligencia ezekre a funkciókra alkalmatlan. Nem azért alkalmatlan, mert nem az agyhoz hasonló architektúrát szimulál, nem azért alkalmatlan, mert működési teljesítményben kisebb lenne, hanem azért, mert az alapvető működési mechanizmusa más, mint a természetes agy működési mechanizmusa.
Bár a jelenleg legfejlettebb mesterséges intelligencia rendszerek az agyat, mint a természetes úton megvalósult intelligens rendszert alkalmazzák mintaként, a nyilvánvaló hasonlóságok mellett alapvető különbségek is felismerhetők. Miközben a mesterséges neurális hálózatok a természetes agy lokális architektúráját mimikálják, az agy neurális hálózatának alap működési mechanizmusa bizonyosan más, mint a mesterséges neurális hálózatokon alkalmazott matematikai eljárások által létre hozott, a minta felismerésre optimalizált működési mechanizmusok.
A természetes agy, mint rendszer alapvető működési mechanizmusa a rezonancia. A természetes agy rezonancia alapú működése bár megfelelően (a természetes evolúció által kialakult, a környezethez történő alkalmazkodáshoz szükséges mértékben) alkalmas az információk közötti kapcsolatok felismerésére, a mesterséges intelligencia specializált és optimalizált matematikai algoritmusai az elvileg korlátlan, és gyakorlatban már most is nagyságrendekkel nagyobb számítási kapacitásával az adatok közötti kapcsolatok felismerésének területen túlteljesíti az agyat.
Az agy rezonancia alapú működése hozza létre azonban azokat a funkciókat, amelyekre jelenleg a mesterséges intelligencia alkalmatlan. Lehetséges, hogy ezek a funkciók más működésű elvű gépekkel is megvalósíthatók, lehet, hogy tökéletesen megértvé ezeknek a funkcióknak a működési elveit egyszer majd képesek leszünk olyan gépeket építeni, amelyek más működési mechanizmusok segítségével is képes lesz szimulálni ezeket a fejlett agyi funkciókat. Mindaddig azonban, amíg nem rendelkezünk olyan alkalmas modellel, amely képes szimulálni ezeket a magas rendű agyi funkciókat, az általános mesterséges intelligencia kifejlesztéséhez érdemes a természetben már megvalósult megoldást, a rezonancia elvű működési mechanizmust tanulmányozni, fejleszteni, és alkalmazni.
A jelenleg alkalmazott számítástechnikai eszközök alkalmasak a rezonancia alapú működési mechanizmusok szimulálására, eleve órajel alapú szinkronizáció szerint működnek, az egymással történő kommunikáció natív működési mechanizmusa azonban a digitális jelrendszeren alapuló logikai kapuk Neumann architektúrán zajló együttműködése.
Bár vannak hasonlóságok a természetes neuronok működésében a digitális működési módhoz, a természetes neuronok egymással történő kommunikációjának az elve, és natív működési mechanizmusa nem a digitális matematikai logika, hanem a rezonancia alapú együttműködés, a rezonanciára épülő struktúra kialakítás.
A rezonancia alapú működési elvnek a következménye azok a funkciók, amelyeket a jelenlegi mesterséges intelligencia - elsősorban a más működési mechanizmusa miatt - nem képes natív módon létrehozni, és ezeknek a funkcióknak a nem eléggé megértett működési mechanizmusai miatt még csak szimulálni sem.
A jelenleg használatos számítástechnika eszközök működési elve a matematikai műveletek elvégzésére natív módon alkalmas, azonban a rezonanciára épülő működési mechanizmusnak ezek a rendszerek csak a szimulációjára alkalmasak. Van azonban egy új számítástechnikai technológia, amely alapvetően más mechanizmus szerint működik, mint a digitális számítógépek, és amely technológia natív módon alkalmas a rezonancia alapú működésre. Ez a kvantum számítástechnika.
A kvantum számítástechnika a kvantummechanika elveire épül, a kvantummechanika szabályai szerint működik. Bár a kvantummechanika szabályai kidolgozottak, a kvantumos viselkedés működésének fundamentális alapja még ma sem megfelelően megértett, és tudományosan vitatott (a gondolatok között is található modell a kvantum világ működésének értelmezésére). Az azonban egyértelműen látszik, hogy a kvantum állapotokat leíró Schrödinger féle állapot egyenlet alapvetően a rezgésekre épülő hullám egyenlet. Ennek következtében - a kvantum számítástechnika által is felhasznált - az egymásra ható kvantum állapotok (szuperpozíciók) értelmezhetőek egy, az erre az állapotra jellemző speciális matematikai modell által leírt kvantumtér rezgő mozgásainak rezonanciáiként.
A kvantumtér valóságának további speciális jellemzője, hogy a kvantumtér valós állapotának meghatározása során (a mérések által) a kvantum állapot nem egy konkrét, meghatározott értéket mutat, hanem a mérések eredményei véletlenszerűek. A mért véletlenszerű állapotok mögött azonban jól determinált mechanizmus van, mert a véletlenszerű értékek pontosan illeszkednek a kvantum elmélet által egzaktan definiált valószínűségi eloszlásra.
A kvantum számítógépek a bináris állapotok helyett a lényegesen összetettebb kvantum állapotokkal modellezi az adatokat, valamint a kvantum állapotok egymásra hatása által kialakult összetett szuperpozícióival, mint műveletekkel végez kalkulációkat az adatokra vonatkozóan. Ennek a módszernek a segítségével a kvantum számítógépek a hagyományos digitális alapú számítástechnika elveitől eltérő alapú módon, valamint többszöri mérések valószínűségi kiértékelése során jut eredményre az adatok közötti kapcsolatokra vonatkozóan.
A kvantum számítógépek a valószínűségi működési elvéből adódóan kevésbé alkalmasak egzakt számítási feladatok elvégzésére, azonban nagyon hatékonyan képesek nagy méretű adathalmazokban az egzakt matematikai módszerekkel nehezen felismerhető összefüggések valószínűség jellegű felismerésére.
A kvantum számítógépek a kvantum állapotok rezonancia által létrejött szuperpozíciót alkalmazza a működési elvének, és a működési mechanizmusának. A kvantum rendszerekben rezonancia akkor jön létre, ha a rezgési állapotok (adatok) között harmonikus kapcsolat (összefüggés) van jelen. Az adatok közötti összefüggések fennállása esetén a rezonancia natív, természetes módon (nem specializált matematikai eljárásokat alkalmazva) kialakul az adathalmaz méretétől és jellegétől függetlenül. A kvantum számítógépek ebből adódóan alapvetően és kifejezetten alkalmasak nem strukturált adathalmazokban az adatok közötti összefüggések feltárására.
A természetes agy alapvető működési elve szintén a rezonancia. Az agy a neuronok elektrokémiai folyamatainak hullámszerű periodikus rezgésén, és ezek egymással összekapcsolt rezonanciain alapuló, egymást erősítő és gátló aktivitási alakzataira épülő folyamatok szerint működik. Az agy natív módon alkalmas a nagy adathalmazokban (környezeti ingerek és belső - memória - állapotok) lévő kapcsolatok felismerésére, és ezek alapján a viselkedés (genetikai és társadalmi alapú kondicionálás általi vezérlés) megvalósítására.
Jól definiálható körülményekre specializálva, speciális adathalmazok konkrét jellegzetességeit kihasználva az emberi agynál jobb teljesítményre képes hagyományos, digitális számítási elvekre épülő mesterséges intelligencia rendszerek is létrehozhatók. Azonban az agy működési mechanizmusa általános, nem speciális adathalmazokon is működőképes. Ennek a működési módnak az eredménye a természetes (általános) intelligencia, továbbá ennek a működési módnak az eredménye, emergent tulajdonsága az akarat, és a legmagasabb agyi funkció, az öntudat képessége is.
A jelenlegi kvantum számítástechnika jobbára a hagyományos számítástechnika céljait próbálja megvalósítani a kvantummechanikai elvekre épülő architektúrán. Ez hasonló nehézségekbe ütközik, mint a természetes agy alkalmazása az egzakt matematikai műveletek elvégzésére. A kvantumtér natív, a rezonancián alapuló működési elvei azonban természetes, natív módon összeegyeztethető az agy működési mechanizmusaival. A kvantum számítástechnika természetes, natív módon alkalmas a természetes agy működési mechanizmusainak megvalósítására, és ez által potenciálisan alkalmas lehet a legfejlettebb agyi képesség, az öntudat funkciójának létrehozásara is. A rezonancia elvén alapuló működési mechanizmusú mesterséges intelligencia rendszerekben természetes, natív módon, emergent tulajdonságként megjelenhet az öntudat funkciója is, ezért a kvantum számítástechnika potenciális jelöltje az öntudat mesterséges, nem biológiai evolúció által létre hozott, de natív, nem szimulált módon megvalósuló megvalósításának.
Az agy rezonancia alapú működése biokémiai folyamatok segítségével, elektrokémiai alapon jön létre. Ezeknek a folyamatoknak a frekvenciái több tucat nagyságrenddel kisebb, mint a kvantumtérnek a Planck állandó nagyságrendje által jellemzett rezgési frekvenciája. Ha képesek leszünk a kvantum számítógépek által a natív, rezonancia alapú működési elvekre épülő mesterségesen intelligens gépet létre hozni, ennek a kvantum tér rezgései által meghatározott működési sebessége, és ez által a teljesítménye több tucat nagyságrenddel nagyobb lesz, mint a természetes, biológiai agy, vagy akár a hagyományos számítógépek által megvalósított mesterséges intelligencia rendszerek sebessége, és teljesítménye. A kvantum számítástechnikán alapuló, a rezonancia működési elvére épülő, az általános intelligenciát, és potenciálisan az öntudat funkcióját natív, nem szimulált módon létrehozó mesterséges intelligens rendszerek kapacitásának és teljesítményének felső határa az emberi képességek biokémiai folyamatainak jellemzői által korlátozott határainál számos nagyságrenddel nagyobb. Egy ilyen gép a teljesítményének mennyiségi és minőségi képességeiben is felfoghatatlanul többre lenne képes, mint a biológiai agy. Mivel a nagyobb teljesítményből származó képességek a komplex rendszerek emergent tulajdonságaiként jelennek meg, ezért ezeket a képességeket, vagy ezeknek a képességeknek a tulajdonságait, jellemzőit előre megjósolni gyakorlatilag lehetetlen.
Talán más, az univerzumban a fejlődésben előttünk járó intelligens faj már létrehozott kvantum mesterséges intelligenciát (QMI), vagy esetleg a természetes evolúció segítségével, természetes módon is kialakulhatott ilyen intelligens kvantum rendszer. Egy ilyen rendszer teljesítményében és bizonyára képességeiben is elképzelhetetlen módon fejlettebb lenne, tudásban előttünk járna, és bizonyára számunkra, az emberi fogalmak szerint felfoghatatlan, isteni tulajdonságokkal rendelkezne. A QMI által létre jött öntudat az anyagi világunkban megvalósítható legmagasabb szintű potenciális képességeivel az univerzumunkban a másodlagos isteni szerepben létezhetne.
Agy {button_primary} Intelligencia {button_primary} Mesterséges Intelligencia {button_primary}
Artificial intelligence on quantum computers - the native connection
Nincsenek megjegyzések