A jelenlegi kozmológiai modellek alapján az univerzum kellően nagy léptéken vizsgálva homogén és izotrop , vagyis helytől és iránytól függe...
A jelenlegi kozmológiai modellek alapján az univerzum kellően nagy léptéken vizsgálva homogén és izotrop, vagyis helytől és iránytól függetlenül azonos struktúrájú. Az univerzumunk jellemzője továbbá - a csillagászati megfigyelések szerint -, hogy a gravitációsan nem kötött galaxisok a távolságukkal arányos sebességgel távolodnak egymástól - amit a Hubble állandó fejez ki - amelynek a ma ismert értéke kb. 70 km/s/Mpc.
Azonban, ahogy a kozmológiai mérési technikák fejlődnek, szisztematikus eltérések válnak jellemzővé a kozmikus tágulási sebesség különböző típusú mérései között. Ez az eltérés a gyakorlati mérésekben bár nem jelentős, mégis zavaróan jelen lévő ahhoz, hogy jelenleg az elméleti kozmológiai modelljeink legnagyobb problémáját jelentsék.
Az univerzum homogén és izotrop tulajdonsága alapvető jellemzője az univerzumról alkotott kozmológiai modelljeinknek, azonban a különböző módszereken alapuló, az univerzum tágulására vonatkozó méréseink ellentmondani látszanak ezeknek az alapvető feltételezéseknek. Felmerül a kérdés: a gyakorlati méréseink, az egyes mérési módszereink pontatlanok, vagy az univerzumról alkotott elméleti feltételezéseink a hibásak?
Ebben a spekulatív gondolatban tegyük fel azt az esetet, hogy a mérési eredmények pontosak, az univerzum tágulásának vizsgálata valóban az univerzum nem homogén és izotrop jellegét mutatja. Hogyan lehetne módosítani a jelenlegi kozmológiai modelljeinket úgy, hogy a lehető legkisebb mértékben kelljen változtatni rajta, mégis lehetővé tegye a gyakorlati mérések tapasztalati eredményeinek ellentmondásmentes integrálását?
Az ellentmondás megszűntetésének egy logikailag lehetséges módja, ha az elméleti kozmológiai modelljeinket úgy módosítjuk, hogy a különböző irányokban mért Hubble állandó értéke eltérő lehessen. Ez a feltételezés akkor érdemel vizsgálatot, ha a Hubble állandó mért értékeinek szórása valójában nem a módszerek eltérésén, hanem a mérési irányok különbözőségén alapszik.
Milyen kozmológiai modell tenné lehetővé a Hubble állandó különböző irányokban történő eltérését, megtartva az univerzum homogén és izotrop jellegét? Ez a két feltétel ellentmondani látszik egymásnak.
Egy lehetséges kozmológiai modell az ellentmondás megszüntetésére a rezgő univerzum feltételezése.
Ha feltételezzük, hogy az univerzum a tágulása során rezgő mozgást is végez, akkor az univerzum bármely pontjáról nézve - így a Földről nézve is - a tér tágulása különböző irányokban vizsgálva eltérő lehet. Az eltérés mértéke jellemzője a rezgés módjának és nagyságának, ezért a Hubble állandó különböző irányokban mért eltéréseiből a rezgő mozgás jellege elméletileg modellezhető.
Ha tehát a kozmikus tágulási sebesség különböző típusú mérései közötti eltérés a gyakorlati mérések pontosításával visszavezethető lenne az univerzum tágulási sebességnek különböző irányokban történő eltérésére, akkor ezt a tényt lehetséges módon magyarázhatja az univerzumnak a tágulással együtt jelen lévő rezgő mozgása.
Ha az univerzum rezgő mozgásának feltételezése valós tulajdonsága lenne az univerzumnak, az univerzum ezen jellemzője egy másik, az univerzumról alkotott jelenlegi modelljeinkkel nehezen megmagyarázható jellemzőjére, a korai galaxis keletkezés módjára is megoldást adhat.
Az univerzumunk megszületése, a Big Bang után - a jelenlegi modelljeinkkel megfelelően nem megmagyarázható módon - hamar létre jöttek a galaxisok. Amennyiben az univerzum a Big Bang után azonnal rezgő mozgást is végzett - amely kezdetben a táguláshoz képest jelentősebb is lehetett a jelenlegi arányoknál - ez a rezgő mozgás a gravitációval együtt létre hozhatta a galaxisok korai megszületéséhez szükséges anyag csomósodási és ritkulási folyamatokat, amelynek eredményeképpen létrejöhettek az univerzum korai időszakában a galaxisok. A galaxisok létrejöttének mérések általi megfigyelése a feltételezett rezgő mozgás jellemzőire adhat modellt.
A teljes univerzumra kiterjedő rezgő mozgás szükséges kritériuma, és jól megfigyelhető következménye, ha az univerzumra jellemző háromdimenziós háló jellegű galaxis eloszlásban, az elrendezés struktúrájában szabályosság lenne felismerhető. Ez a galaxisok eloszlására vonatkozó mérések pontosításával eldönthető jellemzője lehet az univerzumnak.
Ha a rezgő univerzum hipotézise gyakorlati megfigyelésekkel megerősíthető, akkor a tér grid modelljenek hipotézise is támogató érvet kaphat. A rezgő univerzum a tér grid modelljenek alkalmasan beilleszthető tulajdonsága.
Nincsenek megjegyzések