A politika ideája szerint a politika az a tudomány és gyakorlat, illetve az ezzel összefüggő elvek és ezek alkalmazásának a rendszere, amel...
A politika ideája szerint a politika az a tudomány és gyakorlat, illetve az ezzel összefüggő elvek és ezek alkalmazásának a rendszere, amelynek segítségével egy társadalom minden tagja számára elérhető az észszerűség, a béke, a biztonság, és a közös, illetve egyéni célok felé haladás.
A politika valós gyakorlata az érdekek által meghatározott célokat követő közéleti tevékenység, amely az érdekek társadalomban való érvényesítésére irányul a hatalom megszerzésére által.
A politika célja a politika definíciója szerint a társadalom feletti hatalom megszerzése és megtartása, azaz az emberek irányítása a társadalom vélt vagy valós érdekeinek megvalósítása céljából.
A politika, az érdek, a társadalom és a hatalom nyilvánvalóan elválaszthatatlan egymástól. A helyes politika az általa képviselt társadalom közös érdekeinek megvalósítására irányul a megszerzett hatalom, a társadalmat alkotó emberek irányításan keresztül.
De mi a társadalom érdeke? Ki, és hogyan határozza ezt meg? Hogyan lehet értékelni, hogy az uralkodó politika a társadalom érdekeinek megvalósítása irányában tevékenykedik?
A politikusok és a politikai pártok gyakorlatilag a saját érdekeiket vetítik ki a társadalom közös érdekeinek, és a megszerzett hatalmat ezeknek az érdekeknek a megvalósítására használják. A közösségi élet azt mutatja, hogy az emberek túlnyomó többsége, és néhány kivételtől eltekintve a politikusok teljes közössége (a politikus is csak ember) az érdekek ütközése esetén képtelen a közösség érdekét a saját érdekeik elé helyezni. Mindezt erősíti az is, hogy látszólag a jelenlegi politikai struktúra jellemzője, a politikai élet szükséges feltétele, pozitív szelekciós nyomás az önzés, mint személyes jellemvonás megléte a politikai szerepvállalásban.
Demokratikus rendszerekben a politikusok és a politikai pártok azzal igazolják a saját érdekeik társadalmi érvényességét, hogy társadalmi többséggel kerültek megválasztásra, tehát a társadalom többségének célja és érdeke a megválasztott politikusok és politikai pártok céljaival és érdekeivel egyezik meg. A jelenlegi demokrácia tragédiája, hogy ez az összefüggés nem szükségszerűen következik a többségi szavazatból. A politikusok pedig kihasználják a laza kapcsolatot, és a társadalom által csak a választások eszközével számon kérhető érdek érvényesítést szabadon alkalmazzák a politikai tevékenységük során.
Nem demokratikus rendszerekben a politikának igazolnia sem kell a társadalom számára a tevékenységének céljait, mert a társadalom számára nem áll rendelkezésre ellenőrző eszköz. Még úgy sem, hogy formailag léteznek választások, azok gyakorlatilag nem funkcionálnak. Manipuláltak, nem érvényesül, meg sem jelenik, legfeljebb erőszakkal kísérve a valós többségi szándék.
Milyen módon lehet eldönteni, hogy a politikai pártok és a politikusok a megszerzett hatalmat a saját, egyéni, nem össztársadalmi céljaik megvalósítására használják, vagy a társadalom közös hasznára, a közösség érdekében alkalmazzák? Lehet-e objektív módon értékelni a hatalmon lévő politika munkájának valódi eredményét? Mi képes bizonyítani, hogyan lehet igazolni, hogy a hatalmon lévő, megvalósuló politikai érdek valóban össztársadalmi érdek?
A hatalmon lévő politikai pártok és politikusok általában a társadalom munkájának produktumával, a gazdaság objektíven mérhető teljesítményével igazolják a tevékenységük érvényességét. Ez az objektív eredmény azonban nem objektív értékelése az aktuális politika össztársadalmi érdeket szolgáló munkájának. A gazdaság mehet úgy is jól, hogy a társadalom egésze nem részesedik a megtermelt haszonból, a társadalom közös célja és érdeke nem valósul meg. A politika igyekszik a jólét növekedésével, a társadalmi gyarapodás mértékével, a társadalmi boldogság szintjével igazolni uralma helyességét. Ezek valójában a társadalom összképe szempontjából vitatható eredmények. Érvényes ez akkor is, ha a hatalmon lévő politika tevékenysége szavazatokat eredményez. A szavazás könnyen manipulálható módja a politika hitelesítésének.
Mi lehet egy valós, objektív, mérhető, értékelhető jellemzője a fennálló politika működésének, amely egyértelműen képes jelezni az aktuális politika valódi társadalmi hasznát?
Mivel a politika igazi célja a társadalom közös céljainak és érdekeinek megvalósítása, a politikai munka teljesítményének hiteles mértéke a társadalom, mint közösség együttműködésének a szintje. Ha a politika valóban a társadalom közös érdekeit és céljait szolgálja, a társadalmi összefogás és együttműködés a regnáló politikai hatalom alatt növekszik. Ha az aktuális politikai irányítás alatt a társadalmi összefogás csökken, ha a társadalom csoportokra szakad szét, az aktuális politika nem a társadalom közös érdekeit szolgálja.
A társadalmi összefogás objektíven elemezhető, ez által a politikai vezetés objektíven értékelhető. Ha a társadalmi összefogás egy politikai vezetés alatt növekszik, a politikai vezetés alkalmas a társadalom irányításara és jogosult a hatalom birtoklásara. Ha a társadalmi összefogás egy politikai vezetés alatt csökken, bármilyen sikeres is a gazdasági növekedésben és a jólét növeléseben, a politikai vezetés alkalmatlan a társadalom irányításara és nem jogosult a hatalom birtoklásara. Ennek a kinyilvánításához választások sem szükségesek. Egy, a közösségi életben fejlett társadalomban a hatalmon lévő politika folyamatosan értékeli a társadalmi összefogás szintjét, és a tevékenységét, irányítását, végső soron vezető szerepét a társadalmi összefogás mértékéhez igazítja.
Fontos megegyezni, alapvető lényeg, hogy a politika eredményét jelentő társadalmi összefogas nem az aktuális politika társadalmi támogatottságának szintjét jelenti, hanem a társadalmat alkotó emberek és csoportok egymáshoz viszonyuló támogatottságának mértéke. Ez a társadalom jól mérhető jellemzője, és a hatalmi érdekeket szolgáló politikai populizmussal nem manipulálható tulajdonsága.
A társadalmi együttműködés a hatalom valódi forrása. A hatalmat az emberek, a társadalom hozza létre, és eredményezi a politika számára. Minél nagyobb, és minél együttműködőbb a társadalom mint közösség, annál nagyobb hatalmat hoz létre, és képes biztosítani a politika számára, és a politika annál hatékonyabban képes működni. A hatalom a társadalomból ered.
Amikor az aktuális politika a hatalmat célnak tekinti, a társadalom azon része, amely nem ért egyet a politika szándékaival, az a társadalmi réteg a hatalom, mint cél elérésének akadályává válik a politika számára. A hatalmat célnak tekintő politika alkalmatlan a társadalmi összefogás megvalósítására, a társadalom optimális működtetésére. Az a politika, amelyik a hatalmat célnak tekinti alkalmatlan a társadalom vezetésére.
A politika helyes kapcsolata a hatalommal az, ha a hatalom nem a politika célja, hanem a megvalósuló politika következménye. A helyes politikai irányítás alatt a társadalmi összefogás növekszik, ez által a társadalom nagyobb teljesítmény elérésére lesz alkalmas, ami nagyobb hatalmat biztosít a társadalom vezetése, a politika számára.
Ebből következik, hogy a politikai manipuláció klasszikus, oszd meg és uralkodj módszere a társadalmi jóváhagyásban gyenge, a társadalmat elnyomni kívánó, a hatalmat célnak tartó, alkalmatlan politikai vezetés eszköze. Az oszd meg és uralkodj módszere a politika hatalmon maradását az adott társadalom gyengítésével igyekszik biztosítani.
Az alkalmas politika célja és hatalmi módszere a társadalmi összefogás valós, és nem csupán a politika aktuális céljainak elérését szolgáló erősítése.
Az ember nem azért vált az uralkodó fajjá a Földön mert erősebb, gyorsabb, ügyesebb, okosabb, szaporább más élőlényeknél, hanem azért, mert az ember a meglevő tulajdonságai által rugalmasan együttműködő globális társadalmat képes létrehozni, amelyben a társadalmat alkotó egyedek képessége összegződik. A politikának a társadalom irányítása és szervezése a feladata olyan módon, hogy minél globálisabb és együttműködő, minél erősebb és eredményesebb emberi társadalom jöjjön létre. Az alkalmas politika ezt a funkciót látja el, a politikusnak ez a dolga, az alkalmas politikus ezt a munkát végzi.
A politika az emberi társadalom hatalmát menedzseli, ezért a legfontosabb funkció az emberi társadalomban. És az emberekre a legveszélyesebb tevékenység is, mert a Földön létező legnagyobb erőt, az emberi társadalom erejét használja a saját céljai megvalósítására.
Nincsenek megjegyzések