A jelenlegi társadalmi rendszerek nem optimális evolúciós alapú rendszerek . A jelenlegi társadalmi rendszerekre nem jellemző együttesen a...
A jelenlegi társadalmi rendszerek nem optimális evolúciós alapú rendszerek. A jelenlegi társadalmi rendszerekre nem jellemző együttesen a gondolatok szabadsága, az információkhoz való hozzáférés korlátlansága, a cselekedetek közös szabályozása, és szabályok mindenkire egyformán történő érvényessége.
A jelenlegi társadalmi rendszerek mivel nem optimális evolúciós alapú rendszerek, az evolúciós alkalmazkodási képességük korlátos. A nem optimális működésből adódóan működésük szükségszerűen társadalmi feszültségek felhalmozódásához és társadalmi forradalomhoz vezetnek. A jelenlegi társadalmi rendszerek nem forradalom mentes társadalmak.
Mi a társadalmi forradalom?
A társadalomban felhalmozódó feszültség gyors levezetése. A forradalom során a társadalom jelentős része a felhalmozódó társadalmi feszültség hatására egymás és/vagy a társadalom vezetői ellen fordulnak. A forradalom nem minősítés, hanem jelenség. A forradalom eredménye nem jobb vagy rosszabb társadalom.
Társadalmi feszültség minden társadalomban bármikor keletkezhet. A társadalmi feszültségek szükségszerű megjelenésének természetes előidézője a társadalmi környezet elkerülhetetlen, előre láthatatlan, folyamatos változása. A társadalom-irányítás feladata, hogy a társadalmi feszültségek ne halmozódjanak fel.
Jelenleg két társadalmi forma és ezek különböző átmenetei léteznek:
Szabad társadalom: a társadalmat alkotó egyének szabadságara épül.
Tekintélyuralom (diktatúra): a társadalom a társadalmat alkotó egyének irányításan alapszik.
A jelenleg létező társadalmi formák polarizáló jellegű társadalmakat hoznak létre, amelyekre jellemző, hogy erősítik a társadalmi különbségeket. Ez érvényes a szabad, a tekintélyuralmi és a különböző átmenetekkel rendelkező társadalmakra egyaránt.
A tekintélyuralom (diktatúra alapú társadalom) kritikája
A tekintélyuralom a társadalom tekintélyelvű (a tetteikben megkérdőjelezhetetlen) vezetése egy csoport vagy személy által.
A tekintélyuralom evolúció alapú rendszer (változatosságra épülő szelekció az alkalmasság szerint), de nem optimális működésű, mert a szelekció alapja nem a természetes környezethez való alkalmasság, hanem egy mesterséges, a tekintély által meghatározott megfelelőség.
A tekintélyelvű társadalom akkor működik eredményesen, ha a társadalom irányítója birtokában van a helyes megoldásoknak, vagy intellektuálisan felette áll a társadalom egyedeinek.
A tekintélyuralom jellemzői:
Hatalom kisajátítása (a hatalom mindent ellenőriz, a hatalmat csak önmaga ellenőrzi)
Igazság kisajátítása (oktatás befolyásolása, média manipulálása és monopolizálása, vélemények elnyomása, információhoz való hozzáférés korlátozása)
A társadalom homogenizálása (a tekintély uralomnak megfelelő gondolkodásmód pozitív szelekciója a társadalomban)
Az önmagát természetes módon fenntartó tekintélyuralom kritériuma a jólét folyamatos növekedése. Ha a társadalom túlnyomó része anyagi javakban gyarapszik, a társadalmi feszültség a polarizálódó társadalom ellenére sem halmozódnak fel. Fenntartható tekintélyuralom csak a társadalom folyamatos gyarapodása esetén lehetséges (a diktatúrák ezért erőltetik a folyamatos növekedést).
A gazdagság folyamatos növekedéshez hosszabb távon az egész társadalomra kiterjedő összefogásra van szükség, a tekintélyuralom azonban nem a társadalom tagjai különböző érdekeinek egyeztetésén alapszik. A társadalom azon tagjai, akik a szabad akaratból származóan nem a diktátorral értenek egyet, azok számára a tekintélyuralmi rendszerben nincs módszer az eltérő vélemény és szándék érvényesítésére. Diktatúra alatt elkerülhetetlen a társadalmi hátrányba kerülés, ez lehetetlenné teszi az össztársadalmi összefogást, ezért szükségszerűen a társadalom polarizációjához vezet.
Mivel a tekintélyuralomban a diktátor irányításának helyessége nem megkérdőjelezhető, ezért ha az irányítás nem optimális, a felhalmozódó feszültségek csökkentése nem a feszültség valóságos eredetére vonatkozó, tehát nem megoldás alapú módon történik, a társadalmi feszültség szükségszerűen növekszik. Ebben az esetben a felhalmozódó feszültségek mesterséges elnyomása történik.
A tekintélyuralom fenntartása igényli az össztársadalmi összefogást, egyúttal azonban a tekintélyuralom lényegéből és a működéséből adódóan kizárja azt. Ezért a tekintélyuralomban lehetetlen a jólét folyamatos növekedése, amikor pedig a társadalom anyagi javakban csökken, a társadalmi feszültségek felhalmozódnak.
A társadalmi feszültség levezetésének a módszerei a tekintélyuralmi társadalomban (a diktatúra fenntartásának mesterséges módszerei):
A gondolkodás mesterséges manipulálása: a tekintélyuralomnak megfelelő információk szelektív kommunikálása (propaganda)
A feszültséget levezető mesterséges problémák kreálása: külső, belső ellenségkép
A társadalmi deviancia mesterséges csökkentése: a másként gondolkozók kizárása a társadalomból
Aktív elnyomás: a nem együttműködők hatalmi kényszer által történő háttérbe szorítása
A nem optimális tekintélyuralmi társadalom-irányítás alatt a társadalmi feszültségek szükségszerűen felhalmozódnak, és a társadalmi rend hosszú távon csak a társadalom szétesésével járó folyamatokkal fenntartható. A diktatúra alkalmatlan rendszer a gazdasági visszaesések társadalmi kezelésére, a gyengülést az elnyomás erősödésével kezeli.
A tekintélyuralom megszűnése
A kiépült diktatúra haszonélvezői egzisztenciálisan kötődnek a diktatúrához és függenek a diktatúrától, ugyanakkor meghatározó befolyással rendelkeznek a társadalmi javak elosztásában, meghatározzák a törvényalkotást és irányítják a hatalmi szervezeteket. A kiépült diktatúrában a hatalommal rendelkező réteg egzisztenciálisan kapcsolódik a diktatúrához, egzisztenciálisan érdekelt a diktatúra fennmaradásában. A felhalmozódó társadalmi feszültség a hatalomhoz való erős kötöttség következtében erőszakkal kerül elfolytásra, és csak forradalommal vezethető le.
A diktatúra működése szükségszerűen erőszakhoz kapcsolódik, és társadalmi megrázkódtatáshoz vezet. A társadalmat irányító diktatúra megszűnése forradalmi változást igényel.
A szabad társadalom kritikája
A demokrácia lényege és alapja a lehetőségek érvényesülésének korlátlan szabadsága a társadalom tagjainak számára. A demokrácia ebből következően a többségi érvényesülés által irányított társadalom. Mivel a mai társadalmakban az érvényesülés alapja a pénz, ezért a demokrácia a pénz uralma.
Egy társadalom soha nem csak azonos lehetőségekkel rendelkező személyekből áll, ezért a társadalmat alkotó személyek érvényesülési lehetősége eredendően eltérő. A szabad társadalom ebből adódóan szükségszerűen polarizálja a társadalmat.
A szabad társadalom evolúció alapú rendszer (változatosságra épülő szelekció az alkalmasság szerint), de nem optimális működésű az eltérő lehetőségek társadalom által létre hozott érték rendszerre épülő (mesterséges) szelekció polarizáló hatása miatt.
A szabad társadalom akkor tartható fenn tartósan, ha a többségi döntés mindig helyes. A többségi döntés mindig protekcionista, nem össztársadalmi érdekű, és szükségszerűen érvényes, ezért nem feltétlenül helyes. Ha a többségi döntés nem oldja meg a valós problémát, a szabad társadalom a társadalmi feszültségek növekedéséhez vezet.
A szabad társadalomban a társadalmi polarizáció által felgyűlt feszültségek levezetésének eszköze a demokrácia társadalmi intézménye, amelyre jellemző a társadalom tagjainak a szólásszabadság biztosítása, és a társadalom vezetőinek a többségi választások útján történő megválasztása.
A szabad társadalomban a demokrácia feszültség levezető módszere nem vezet a társadalmi polarizáció csökkenéséhez:
A szólasszabadságnak nem következménye a problémák valós megoldása. A lehetőségek érvényesülésének korlátlan szabadsága mellett a szólás szabadság a társadalom polarizációját inkább növeli, mert azok érvényesülését segíti, akik eleve több lehetőséggel rendelkeznek.
A szabad választásnak nem következménye a problémák valós megoldása, mert nem garantálja az alkalmas vezetők kiválasztását. A következmények nélküli szólas szabadság a társadalmat manipulálhatóvá teszi (fake news probléma), amit az önjelöltség alapú, a hatalmat célnak tekintő populista vezetők kiválasztásához vezet. A szabad választás mint a jelenleg általánosan alkalmazott módszere a társadalom irányításának alkalmatlan módszere a társadalmi folyamatok alapvető módosítására és a társadalmi polarizáció csökkentésére. A fenntartása a hatalmon lévők egzisztenciális érdeke.
Fake-news probléma megoldása
A demokratikus rendszerekre jellemző általános szólásszabadság biztosítása a valótlan információk terjesztéséhez és terjedéséhez vezet. A probléma a demokrácia működésének lényegéből származik, ezért látszólag megoldhatatlan problémája a rendszernek. A probléma azonban a demokráciában is megoldható megfelelő oktatással. A megoldás lényege, hogy a társadalom tagjai tudatosan (oktatás által kondicionált módon) úgy kezeljék a publikus információkat, hogy minden állítás vélemény (nem feltétlenül valós tartalmú információ, ezért megkérdőjelezhető) ami nem az információ közvetlen tulajdonosától vagy elállítójától származik, vagy nem a társadalom többségi döntésével jön létre.
A szabad társadalom lényegéből adódóan a polarizáló társadalmi működés a társadalmi feszültségek csökkentésére alkalmazott eszközök használata esetén is fennmarad.
A szabad társadalom megoldása a társadalmi feszültségek növekedésére a társadalmi tolerancia. A tolerancia eszköze a módszer a szabad társadalomban a polarizáció elfogadásának kondicionálására, a polarizáció elfogadásának társadalmi szintre emelésére. A társadalom kondicionálása a másság elfogadására szükségszerű eszköze a szabad társadalomban a polarizáció kezelésének és a társadalmi feszültség felhalmozódásának megelőzésére. A tolerancia azonban nyilvánvaló módon alkalmatlan eszköze a társadalmi feszültségek hosszú távú kezelésére.
A szabad, demokratikusan működő társadalom a társadalmi polarizációt erősíti, a feszültségek tartós levezetésére nem rendelkezik hatékony eszközzel. A szabad társadalom demokratikus működése a társadalom széteséséhez vezet.
A jelenlegi társadalmi rendszerek polarizáló rendszerek, a társadalmi különbségek növekedéséhez vezetnek, ami hosszú távon a társadalom megrázkódtatásával járó forradalomhoz vagy a társadalom széteséséhez vezetnek.
A jelenleg alkalmazott társadalmi rendszerek közötti folyamatos oszcilláció figyelhető meg az elutasítás és az igény között a demokrácia szabadságából adódó káoszhoz vezető és tekintélyuralmi szabályok által irányított elnyomáshoz vezető folyamatos váltakozása által.
A társadalmi feszültségek felhalmozódásának elkerülésére általánosan alkalmazható eszköze a depolarizáló jellegű társadalomi működés. A depolarizáló jellegű társadalomra (forradalom mentes társadalom) jellemző, hogy a társadalom működése csökkenti a feszültséget okozó társadalmi változások által megjelenő, a társadalom tagjai között kialakuló érvényesülési különbségeknek a növekedését.
A szabadság és hatalom nem cél, hanem eszköz a társadalom stabilitására.
Nincsenek megjegyzések