Gyakorlatilag minden emberi társadalom kultúrájának része az istenhit, és az istenhitre épülő vallás társadalmat szervező intézménye. Miért...
Gyakorlatilag minden emberi társadalom kultúrájának része az istenhit, és az istenhitre épülő vallás társadalmat szervező intézménye. Miért? Miért ilyen alapvető alkotó eleme szinte minden társadalom életének az alapvető objektivitást nélkülöző, személyes szubjektív szemléletre, feltételezésekre és társadalmi hagyományokra, szokásokra épülő istenhit.
Az egyik lehetséges válasz erre a kérdésre az istenhiten keresztül felépített vallás társadalom irányító és társadalom szervező képessége. A vallás segíti a bonyolult emberi viselkedést, és a még bonyolultabb emberi társadalmat szabályozni és irányítani. A vallás a feltételezett isten valóságos létezése nélkül is működik. Ebben az esetben az elképzelt isten szerepe a társadalom ember általi szabályozása és irányítása a vallás, mint társadalmi meme funkciója és működése, azaz közvetítése segítségével.
Azonban mi a feltételezett isten, és az istenhit szerepe akkor, ha az isten nem csak az emberi képzeletben, de a valóságban is létezik? Ezt a lehetőséget nem csak azért nem célszerű elvetni, mert az objektív tudomány fejlődése sem szorította ki az istenhitet az emberi gondolkodásban, és nem csak azért nem célszerű elvetni ezt a lehetőséget, mert a tudomány nem is képes cáfolni isten létezését (a tudományos megismerés eszközei nem alkalmasak az isten létezésének megválaszolására), hanem azért is, mert a feltételezett isten valóságos létezése nem zárható ki racionális gondolkodással. Isten létezésének valósága sem elvileg logikus gondolkodással, sem gyakorlatilag a tudományos megismerés módszereivel nem cáfolható. Mi a létező isten szerepe az emberiség történetében?
Ha az ember számára valójában is létezik isten, akkor a különböző létező vallás nem csupán emberi találmány. Ebben az esetben a vallás társadalom szervező szerepe nem csupán emberi célokat szolgál, hanem istennek is szándéka van vele. A számtalan különböző vallás gyakran egymásnak is ellentmondó különbözősége sem cáfolja a valóságos isten lehetséges létezését, hiszen nagyon sokféle ember van és nagyon sokféle társadalom jött létre, sokféle emberi út és sokféle társadalmi működés létezhet ugyan annak a célnak az eléréséhez. Természetes, hogy sokféle, akár egymásnak ellentmondó vallás létezik.
Mi lehet az a közös cél, ahova a létező isten vezeti az emberi társadalmat? Mi a közös a vallásokban?
A vallás szabályokat ad, viselkedési normákat közvetít, sokszor az evolúció által kialakult szabályoknak és normáknak ellentmondó módon. Szabályozza és formálja az emberi viselkedést és a társadalom működését olyan módon, amire a biológiai és a társadalmi evolúció nem alkalmas és nem képes.
Jól láthatóak ezek az eszközök a Biblia esetében is. Jól látható például a Bibliában a személyes és a társadalomra is vonatkozó viselkedési formák fejlődése. Életet az életért - saját szemben a szálkát, máséban a gerendát - az vesse rá az első követ, aki nem vétkezett - ha megüt balról, tartsd oda jobbról is - javasolt szabályok eljutnak a ne állj ellent a gonosznak kimondásáig. Ezek erkölcsi szabályok, erkölcsi fejlődést mutatnak be, amit a természetes evolúció túlélést szolgáló funkciója nem tudna kialakítani. Hasonló elemek felismerhetőek a többi vallásban is.
Az evolúció az adott konkrét környezethez való alkalmazkodást szolgálja, és ezért szükségszerű a működése. Milyen célt szolgál a természetes evolúciónak ellentmondó, de a feltételezetten létező felsőbbrendű által közvetített iránymutatás és szabályozás?
Az emberi faj speciális módon különbözik minden más élőlénytől a Földön. Magas szintű értelemmel rendelkezik. Ez a képesség nem csak felszabadítja az embert a biológia evolúció gépezetéből, hanem alkalmassá teszi a földi környezetből való virtuális és fizikai kilépésre is. A földi környezetből való kilépés azonban új színtér az ember számára. Nem csak új környezetet jelent, hanem, ha nem vagyunk egyedüliek azok között az értelmes fajok között, akik erre képessé váltak, akkor egy új társadalmi színteret is jelent az ember számára. Márpedig ebben a gondolatmenetben feltételezzük, hogy isten létezik, tehát e szerint nem vagyunk egyedül az értelem képviselőjeként az univerzumban. Ha pedig nem vagyunk egyedül, akár számos más kozmikus társadalom is létezhet már.
Mi lehet tehát az isten, egy másik, előttünk álló kozmikus értelem iránymutatásának célja az emberiség számára? Talán az, hogy alkalmassá tegye, erkölcsileg felkészítse és bevezesse az embert az értelmes fajok civilizációs életébe, amire a természetes evolúció alkalmatlan lenne. Az isteni iránymutatás talán felkészít, és alkalmat ad számunkra a felvételre az univerzum társadalmába. A tudományos fejlődés csupán potenciális lehetőséget ad erre, a gyakorlati útmutatást talán az istenhit által közvetített normák közvetítik számunkra.
Az istenünk mutatja számunkra az utat (az igazsággal és az élettel egyetemben), mert ha létezik akkor ez a szerepe. Esélyt adni az egyenrangúságra a kozmikus térben. Társadalmi törvénnyel, a személyes érzelem eszközével, és talán a logikus gondolkodásra épülő értelmet is felhasználva. Mert isten, ha létezik, racionálisan is megközelíthető.
Képesek vagyunk élni a lehetőséggel?
Ember {button_primary} Erkölcs {button_primary} Idegen értelem {button_primary} Intelligencia {button_primary} Isten {button_primary} Társadalom {button_primary}
Nincsenek megjegyzések