Korábbi gondolatokban vizsgálatra került, hogyan fejlődhet és alakulhat egy intelligens faj életútja , milyen jövő várhat ránk, az emberi f...
Korábbi gondolatokban vizsgálatra került, hogyan fejlődhet és alakulhat egy intelligens faj életútja, milyen jövő várhat ránk, az emberi fajra, és milyen formára fejlődhettek más, korábban kialakult idegen civilizációk. Számos lehetőség merült fel a kozmikus időskálán mért gyors kipusztulástól az örökéletű galaktikus civilizációvá válásig.
Egy intelligens faj vagy gyorsabban feléli az erőforrásait minthogy a folyamatosan növekvő tudása segítségével alkalmazkodni tudna a megváltozott környezethez, és kihal, vagy, ha a tudása gyorsabban fejlődik, mint az erőforrásigénye, az új erőforrások alkalmazása során kilép az eredeti szülőhelyéről, és galaktikus civilizációvá válik.
Egy intelligens faj számára azonban van egy harmadik fejlődési lehetőség is. Ha az intelligens faj időben felismerni, hogy a tudásának növekedése nem elegendően gyors, és az erőforrások felhasználásának növekedése kimeríti az élőhelyének kapacitásait, tudatosan visszafoghatja az extenzív fejlődést, hogy elkerülje a kihalást.
Az emberi faj éppen elért ehhez a fejlődési szinthez. Elértük azt a fejlődési állapotot, amikor már nem tud az adott tudásszintünkön elegendő erőforrást biztosítani számunkra az élőhelyünk, a Föld, és a tudásunk, a technológiai képességeink nem elegendően gyorsan fejlődnek, hogy a túlhasználatot pótolni tudjuk, vagy helyettesítsük. Ha ez a helyzet továbbra is fennmarad, egy lehetőségünk van csak a túlélésre, ha visszafogjuk az extenzív növekedést.
A szakadék szélén lévő helyzetünket már felismertük. Az újrahasznosítás, a felújítás, a visszaforgatás a hétköznapokban alkalmazott célokká váltak. Valóban, ezeknek a céloknak a megvalósítása lassítja a növekvő erőforrásigényt, és meghosszabbítja az élőhelyünk számunkra lakható állapotát. Ezeket a célokat azonban csak új ismeretekkel és megváltoztatott életmóddal lehet csak elérnünk. Bármelyik megvalósítása kétséges, azonban ezek a célok elkerülhetetlenül szükségesek a civilizációnk fennmaradására.
A leggyorsabb megoldás, és jelenleg a leginkább megvalósítható módja a civilizációnk fennmaradásának azonban a fogyasztás visszafogása lenne. Ez az állapot a szándékunk nélkül is bekövetkezhet. Ha az erőforrások túlhasználata nem változik, válságok sorozata vár ránk, amely során a teljes civilizációnk leépülése következhet be, és amelynek egyik következménye a fogyasztás és az erőforrások felhasználásának csökkenése. Ha mi magunk, önként nem vállaljuk a fogyasztásuk csökkentését, külső hatások fogják ezt ránk erőltetni. Ha magunk vállaljuk, és még nem túl késő, esélyünk marad a túlélésre. Ha a környezetünk erőlteti ránk, a civilizációnk összeomolhat. Ez az intelligens faj fejlődésének egyik lehetséges végállapota.
Az intelligens faj azonban elkerülheti az összeomlást, ha időben felismeri a helyzetet, és még időben átáll egy fenntartható életmódra, visszafogja a fogyasztását, újrahasznosít, felújít, visszaforgat, megtanul egyensúlyban élni a környezetével. Egy intelligens faj életútja lehet ilyen is. Ennek a fejlődési útnak azonban következményei vannak, egy speciális állapothoz vezethet. Az intelligens faj elkezd harmóniában élni a környezetével. Az erőforrás felhasználása, fogyasztása egyensúlyba kerül a környezet természetes folyamataival.
Az intelligens faj ebben az állapotban nem úgy él, mint a természetes evolúciónak kitett fajok a környezetében. Ha a környezeti változások túlságosan gyorsak, azok a fajok, amelyek természetes evolúciója nem képes követni a változást, kihal. Az intelligens faj természettel való harmonikus állapotában nem ilyen. Az intelligens faj a tudása segítségével kilép a biológiai evolúcióból, képes tudatosan alkalmazkodni a változó feltételekhez, miközben megőrzi a környezettel való egyensúlyát.
Az az intelligens faj, amely eljutott arra a fejlődési állapotra, amely lehetővé teszi számára a környezettel való harmonikus együttélést, a túlélésnek ezt a formáját követve teljesen beleolvad a környezetébe, létezése nem befolyásolja a környezet egyensúlyi folyamatait.
Az emberi faj követheti ezt a túlélési életutat is. Ahogy más intelligens civilizáció is, ha létezik. Ennek az életmódnak azonban következményei vannak. Az intelligens faj tudományos technológiai fejlődése fenn kell tartsa a környezettel való egyensúlyi állapotot. Ebben a helyzetben az intelligens faj nem átalakítja a környezetét, hanem a tudásának felhasználásával beleolvad abba.
Ha létezik ilyen intelligens faj egy égitesten, annak a jelenlétét lehetetlen távolról felismerni. Ez az intelligens faj nem terhelheti a környezetét erőforrás igényes űrkutatással sem. A világűr megismerése számára passzív megfigyelésen alapszik.
Egy ilyen intelligens faj szinte bármilyen életkörülményhez képes alkalmazkodni, tehát szinte bármely égitest lehet az élőhelye, akár a nem távoli környezetünkben is, azonban távolról nem tudjuk felismerni a létezését.
Miért nem látjuk az idegeneket, ha léteznek? Lehet, hogy az intelligens fajnak a fennmaradáshoz meg kellett tanulnia harmóniában együtt élni a környezettel, hogy elkerülje a kipusztulást.
Az az állapot, amikor egy intelligens faj abban az életszakaszban van, amikor külső megfigyelő számára felismerhető, galaktikus időmértékkel mérve nagyon rövid. Vagy hamar kihal, vagy ha hosszabb ideig létezik, bele kell olvadnia a környezetébe, vagy galaktikus civilizációvá fejlődik, és csak rajta múlik, hogy mikor lép velünk kapcsolatba. Ha addig túlélünk, és megtaláljuk egymást.
Élet {button_primary} Evolúció {button_primary} Idegen értelem {button_primary} Jövő {button_primary}
Why can't we see the aliens? The sustainable lifestyle hypothesis
Nincsenek megjegyzések