Az istenhit fogalmát és a vallás fogalmát legtöbbször szinonimaként használjuk. Aki hisz istenben az vallásos, és aki vallásos, az hisz i...
Az istenhit fogalmát és a vallás fogalmát legtöbbször szinonimaként használjuk. Aki hisz istenben az vallásos, és aki vallásos, az hisz istenben. A két fogalom alapvetően kapcsolatban van egymással, azonban alapvetően más jelentése van.
Mi az istenhit?
Az istenhit személyes meggyőződés az isten létezéséről.
Az isten egy olyan intellektus, személy, aki birtokában van a világban létező tudásnak, és használja azt.
Az istenhivő úgy gondolja, hogy az isten teremtő személy, aki kapcsolatban van a világgal, és kapcsolatban van vele is.
Az istenhivő úgy gondolja, hogy az istennek szándéka, célja van a világgal.
Az istenhivő úgy gondolja, hogy az isten szándéka az, hogy a személyes kapcsolaton keresztül - amennyiben ez viszonzásra talál - az isten megvalósítsa a célját az adott személlyel, az adott cél érdekében.
Az istenhivő személy úgy gondolja, hogy az isten a cél elérésére szabályrendszert alkotott, ami számára is vonatkozik, és amit követnie kell.
Az isteni szabályrendszer személyes meggyőződés (az istennel való vélt személyes kapcsolat) alapján alakul ki, vagy a vallás közvetíti a személy számára.
Mi a vallás?
A vallás egy társadalmi szokásrendszer, a társadalomban működő meme. A vallás az istenhitre épülő meme, amely az istenhit feltételezett szabályrendszerére hivatkozva az emberek csoportjában a csoportra vonatkozó viselkedési formákat alakít ki.
A vallás társadalmi szokások tanult viselkedési formája. A vallás a személyes istenhitből alkot társadalmi meme-et. A vallás funkciója, hogy eszköz, amely segít az emberi csoportból együttműködő közösséget alkotni és fenntartani, segíti a társadalom szerveződést.
A vallás társadalmi meme-je az istenhit felhasználásával alakul ki, azonban a működése nem kötődik az istenhithez. A vallás társadalmi szabályrendszer.
A vallás meme-je folyamatosan formálja a saját szabályrendszerét a társadalom szervezésének céljából. A folyamat során különböző vallások alakulnak ki.
Az istenhivő ember a hitének megfelelő valláshoz csatlakozik, amely vallás formálhatja a személyes istenhitet is. A vallásos ember azonban nem feltétlenül istenhivő. A vallásosság csupán tanult viselkedési forma is lehet, és vallásos lehet valaki a vallás által nyújtott társadalmi előny személyes érdekből történő felhasználása céljából is.
Nincsenek megjegyzések