Az ember útja Az ember biológiai evolúció során alakult ki. A biológiai evolúció az egyedek szintjén működik, az egyed alkalmassága határ...
Az ember biológiai evolúció során alakult ki. A biológiai evolúció az egyedek szintjén működik, az egyed alkalmassága határozza meg a túlélést és szaporodást. A biológiai evolúció kompetitív jellegű.
Az ember az agy evolúciós fejlődése által öntudattal rendelkező, absztrakt gondolkodásra képes, intelligens lény.
Az ember az érzékszervei és az agyának fejlettség által a környezete megismerésére törekszik.
Az ember a fejlett agyi és motorikus képességei által szerszámokat készít, és átalakítja a környezetét a számára szükséges formára.
Az ember speciális agyi képességek által képes fejlett, az absztrakt gondolatok átadására szolgáló kommunikációra, a beszédre.
Az ember feltalálta az írást, a beszédnek, a gondolatoknak, a megszerzett tudás rögzítésének a módját. Az ember az írás által képes az ismereteit összegyűjteni, felhalmozni, és továbbadni.
Az ember a fejlett kommunikációs eszközei által kooperatív lény.
Az ember a kooperatív viselkedés által összetett közösséget, társadalmat alkot.
Az ember a kooperáció és a tudás felhalmozása által tudományos technikai társadalmat hoz létre.
Az ember a tudományos technikai fejlődés által folyamatosan átalakuló társadalomban létezik.
Az ember a környezetének a folyamatos változása által folyamatosan problémákkal találkozik. Az ember a képességei által probléma megoldó lény.
Az ember sorsa
Az ember a technológia fejlődés által kilép a biológiai evolúcióra épülő környezethez való alkalmazkodásból.
Az ember a képességei, a megszerzett tudása, és az elért eredményei által a túlélésre a legalkalmasabb faj.
Az ember a technológiai fejlődés segítségével az életkörülményeit egyre változatosabb környezetben biztosítani tudja. Ennek a folyamatnak a során az emberi faj számára a legnagyobb veszélyforrássá egyre inkább önmaga válik.
Az ember, amíg biológiai lény, az evolúciós örökség miatt önmaga számára veszélyes marad.
A technológia sorsa
A technológia szerepe az emberi életkörülmények egyre fejlettebb szintű támogatása, kiszolgálása, biztosítása.
A technológia fejlődése során egyre több feladat, funkció kerül átvétele az embertől a gépek által.
A technológia fejlődése az életkörülmények fejlesztése által lehetővé teszi, és támogatja a társadalom növekedését.
A technológia fejlődésével az emberi élet és a társadalom fenntartása egyre kevesebb emberi erőforrást igényel. A technológia fejlődése nem igényli a társadalom növekedését.
A technológia fejlődése során a társadalom növekedésének a lehetősége és az igénye nem esik egybe.
A technológia fejlődése a társadalom számára két, alapvetően különböző fejlődési utat tesz lehetővé, a növekvő és a csökkenő társadalom lehetőségét.
Társadalom sorsa
Az ember evolúciós okokból kompetitív, és kooperatív viselkedésű egyszerre.
Az ember ellentmondásra épülő evolúciós viselkedési háttérrel alkot közösséget, hoz létre társadalmat.
Az emberi társadalom eredményesebb az együttműködés által.
Az ember fejlődése során egyre globálisabban együttműködő társadalom jön létre.
Az egyre magasabb szintű társadalmi együttműködés során az evolúciós háttér okozta stressz folyamatosan mozgásban, változásban tartja a társadalmat.
Az ember az intelligenciája által képes a viselkedését tudatosan formálni az eredményes társadalmi együttélés érdekében.
Az ember a társadalmi együttélés érdekében a társadalom felett funkcionáló, a változó körülményekhez folyamatosan alkalmazkodó társadalom irányítási rendszert hoz létre.
A társadalom irányítási rendszer fő feladata összehangolni az evolúciós örökség ellentétes jellegét.
A társadalom irányítás célja a hatékonyan együttműködő, effektív emberi társadalom létrehozása.
Az emberi faj sorsa
Az emberi társadalom generikus (önmagából adódó) módon vagy növekvő vagy csökkenő. A stagnáló társadalom csak mesterségesen tartható fenn, vagy természetes folyamatok érvényesülése esetén ingadozva a növekedés és a csökkenés között.
A társadalom formálódását alapvetően a társadalom növekedése vagy csökkenése határozza meg.
A társadalmi együttműködés segíti a létfenntartást. A növekvő vagy csökkenő társadalom a társadalom együttműködésének a következménye, a társadalom irányítás eredménye.
A nem együttműködő társadalom a társadalom növekedését eredményezi. A nem együttműködő társadalom nem stabil, együttműködő részekre esik szét.
(Ha a társadalom egésze nem támogatja az együttműködést, akkor helyi együttműködő közösségek szükségesek az eredményesebb létfenntartáshoz. A legkisebb még együttműködő csoportok, a család szükségszerű növekedése jellemzi a nem együttműködő társadalmat.)
Együttműködő társadalom esetén a társadalmi különbségek növekedését megengedő társadalom generikus módon csökkenő társadalmat eredményez.
Együttműködő társadalom esetén a társadalmi különbségek csökkentésére törekvő társadalom generikus módon növekvő társadalmat eredményez.
Az együttműködő társadalmak tudatos döntéssel, mesterségesen szabályozhatják a társadalom méretét.
Az emberi faj túlélését lehetővé tevő társadalom az együttműködő, különbségek csökkentésére törekvő társadalom.
Az emberi faj jövője a biológiai evolúciós örökség túllépésén múlik.
Ha a biológiai evolúciós örökségen nem tud az emberiség túllépni, akkor a technológia támogatásától függő, minimális méretű társadalommá válik. Ebben az esetben a technológiai fejlődéssel járó öntudattal rendelkező mesterséges intelligencia versenytársa lesz az embernek, és bizonyosan túl fog lépni rajta.
Ha az emberiség képes létrehozni egy olyan társadalom irányítási rendszert, amely az együttműködő, a különbségek csökkentését támogató társadalmat eredményez, akkor növekvő, a technológiával harmonikusan együtt fejlődő, hosszú távon életképes, effektív emberi társadalom alakulhat ki. Ebben az esetben a technológiai fejlődéssel járó öntudattal rendelkező mesterséges intelligencia együttműködő, támogató, integrált része lesz az emberi társadalomnak.
Az emberi társadalom fejlődésének előbb említett két iránya határozza meg az emberi faj végső nagyságát.
Az ember jövője
Az emberi létezés célja az egyéni élet fenntartása, kiterjesztése, az egyedi örök élet megvalósulása.
A technológia fejlődése folyamatosan kiterjeszti az emberi létezést, egyre hosszabb egyéni életet eredményez.
Az emberi élet végső kiterjesztése az időkorlát nélküli, örök élet.
Az örök élet akkor érhető el, ha az egyedi, személyes agy öntudat funkcióját létrehozó struktúra időhatár nélkül fenntarthatóvá válik.
Az egyedi örök élet technológiai feladat, a technológiai fejlődés valósítja meg.
A személyes örök élet az emberi (nem feltétlenül biológiai) test folyamatos fenntartását igényli.
Az emberi örök élet megvalósulásának módja a működésben lévő biológiai test folyamatos konverziója a működés fenntartása mellett.
Ha az emberi faj elegendő ideig és nagyságban fennmarad, a technológia fejlődése megvalósítja a személyes örök életet.
Személyes örök élet megvalósulása esetén a biológiai evolúciós örökség miatt végezetül az emberi fajnak legfeljebb egyetlen egyede maradhat fenn.
Ember {button_primary} Evolúció {button_primary} Jövő {button_primary} Társadalom {button_primary}
Nincsenek megjegyzések