Az emberi társadalom - ahogy más élőlények által alkotott társadalom is - élő rendszer, hordozza az életre jellemző tulajdonságokat. Az ö...
Az emberi társadalom - ahogy más élőlények által alkotott társadalom is - élő rendszer, hordozza az életre jellemző tulajdonságokat. Az összetett élő rendszerek jellemzője a több kevesebb önállósággal rendelkező, a rendszert felépítő egyedek közötti, az egyedek kölcsönhatásán alapuló rendszerszintű szerveződés.
Az élő szervezetet a környezet befolyásolja, és a természeti törvények szabályozzák. A földi élő rendszerek működési alapja az energiafelhasználás által működtetett evolúció alapú létezés. Az emberi társadalmak is élő rendszerként viselkednek, ezért az emberi társadalmak működésére is érvényes az energiafelhasználás által működtetett evolúció alapú létezés.
Természetesen a társadalom nem biológiai módon evolvál. A társadalmi evolúció a szokások és a viselkedés módján és formáin keresztül történik.
A társadalom evolúciója két szinten zajlik. A társadalom környezethez való alkalmazkodása során a társadalmat felépítő egyedek szintjén és a teljes, egységként viselkedő társadalom szintjén is evolúciós hatások érvényesülnek. A társadalmon belüli evolúciós hatások befolyásolják az egyed létezését, és evolúciós hatások befolyásolják a teljes társadalom létezését is.
Az evolúciós mechanizmusoknak a társadalmon történő működése a társadalmat alkalmazkodó képessé teszi a változó környezethez és a társadalom fennmaradását biztosítja, viszont a társadalmat felépítő egyedek létezését alárendeli a társadalom érdekeinek.
Egy hangya társadalomban ez természetes, és természetes az is, hogy a többsejtű élőlények esetén a szervezetet felépítő sejtek létezése alárendelődik a szervezet létezésének.
Az emberi társadalom azonban speciális az élő szervezetek között, különleges és egyedi, mert a társadalom sejtjei többé kevésbé megőrizték önálló individualitásukat. A társadalmat felépítő egyedek, az emberek, önálló, saját akarattal, szándékkal, öntudattal rendelkező, gondolkodó, intelligens elemei a társadalomnak.
Az emberi társadalom ezen specialitása előnyöket és hátrányokat is eredményez a társadalom működéseben. Az előny az, hogy a társadalom intelligens gondolkodó egyedei hatékonyabban tudnak működni, a hátrány viszont, hogy a saját akarat nem feltétlenül szolgálja a társadalom érdekeit.
Effektív emberi társadalomról akkor beszélhetünk, ha a társadalom optimálisan képes felhasználni a társadalmat felépítő egyedek intelligenciáját a társadalom érdekében.
Az emberi társadalomra ható természetes evolúciós mechanizmusok a társadalmat felépítő egyének számára sokszor az egyén szabad akaratával ütköző, az egyén számára elfogadhatatlan személyes következményekkel járnak, ez által feszültségek keletkeznek a társadalomban. Ennek következményeként egyes emberek és csoportok személyes akarata jelentősen, időnként meghatározóan befolyásolhatja, módosíthatja az önmaguktól zajló, generikus, természetes társadalmi folyamatokat, és a természetes folyamatoknak ellenálló, azzal ellentétes, a társadalom természetes alkalmazkodásának hatékonyságát csökkentő folyamatok alakulhatnak ki.
Az emberi társadalom minden nehézsége és problémája abból származik, hogy a társadalmat felépítő egyén létezése nem rendelődik alá természetes, magától értetődő, generikus módon a társadalom létezésének. Ennek a problémának a feloldására születtek meg a különböző társadalom irányítási modellek és módszerek.
A társadalomirányítás szerepe a társadalom életében a hatékony társadalom kialakítása, azaz a természetes evolúciós mechanizmusok összehangolása a társadalmat felépítő egyén saját akarata vezérelte létezésével. A társadalom irányításnak antagonisztikus ellentmondásokat, egymásnak ellentmondó érdekeket kell harmonizálni.
Az egyén és a társadalom viszonyát, feszültségét felismerve voltak már tudatos próbálkozások működő társadalom irányítási modellek létrehozására. A legutóbbi társadalom szemléletű társadalom irányítási modell létrehozására történő próbálkozás, a kommunizmus eszméje teljes kudarc volt, mert a kommunizmus társadalmi folyamatait nem generikus, a természetből természetes módon származó hatások működtették, hanem szubjektív, a természeti törvények meghatározó hatásait figyelembe nem vevő szabályokat akartak alkalmazni, ami nagyon hamar átrendeződött a személyes, egyéni érdekek kiszolgálására szolgáló, fenntarthatatlan, az alkalmazkodást lehetővé nem tevő, evolúcióra alkalmatlan társadalmi berendezkedéshez. Ez által a társadalom és az individuális egyén eredményes és sikeres kapcsolata helyett merev, elnyomó, egyes egyének érdekét kiszolgáló, nem hatékony, ezért bukásra ítélt társadalom alakult ki.
Az emberi társadalmak esetén a jelenleg legsikeresebb, és ez által legszélesebb körben elterjedt társadalmi modell a több kevesebb különbséget felmutató, de általánosan a pénz formájában létező energiára, mint erőforrásra épülő, a természetes evolúciós kényszert többé kevésbé megengedő társadalom szerveződési rendszer, a kapitalizmus.
A kapitalizmus sikerének alapja a természeti szabályok szerinti, a természetes folyamatokat megengedő működés. A pénz, mint erőforrás, mint energia, és a természetes evolúciós mechanizmusok működése generikus alapokra épülő, önszabályozó és önfenntartó társadalmat hoz létre. A kapitalizmus azért lehet sikeres, mert a kapitalista rendszerben a társadalmi folyamatok működésének meghatározó mozgató mechanizmusa a természetes evolúciós folyamatokat megengedő szabályozás, és nem pedig egy, a természet generikus mechanizmusait figyelmen kívül hagyó, szubjektív motivációk, szubjektív szándék alapján zajló működés. A kapitalizmus sikere a természetes, generikus szabályzó rendszer, a pénz, mint energia hajtotta evolúcióra épülő társadalmi modell.
A kapitalista társadalmi modellben a pénz egyéni sikerként, egyéni érvényesülésként, a pénzzel rendelkező egyén hatalmakent jelenik meg és ez által válik a társadalmat működtető energiává.
Az evolúció alapvető szabálya a fennálló körülmények között a nem sikeresen funkcionáló egyedek kiszelektálása. Ez az élő rendszerek sikeres fennmaradása szempontjából szükségszerű mechanizmus azonban az önálló szándékkal és akarattal rendelkező, individuális egyedekből álló, de az evolúciót generikusan megengedő emberi társadalomban feszültségeket eredményez. Az evolúció alapvető működési szabálya, a természetes szelekció a társadalmat felépítő emberek számára alapvetően elfogadhatatlan, és létre hozza a klasszikus (vad) kapitalista társadalom feszültségeit is.
A modern erkölcsi alapokra épülő, közös kötelezettséget vállaló emberi társadalomban a klasszikus kapitalizmusnak a társadalom individuális egyedein is érvényesülő evolúciós mechanizmusa (a társadalom sikeressége az egyéni siker következménye, aki egyénileg nem sikeres az értéktelenebb tagja a társadalomnak) feszültségeket eredményez a társadalomban. A természetes evolúciós szelekció nem generikus folyamatokra, például erkölcsre épülő mesterséges korlátozása a társadalmi egyenlőtlenségek, különbségek növekedésére vezet a kapitalista társadalomban. A társadalmi különbségek növekedése a társadalmi feszültségek növekedését okozza és a kapitalista társadalom szétesését is eredményezheti.
Ezeknek a feszültségeknek a csökkentésére születtek meg a szociális kapitalizmus társadalom irányítási modelljei, amelyek megtartják a pénz, mint működtető energia szerepét, de az evolúció kiválasztó mechanizmusait nem generikus folyamatokkal tudatosan szabályozzák, ez által mesterségesen mérsékelik az egyedek közötti különbségek túlzott növekedését, illetve minden egyed számára elfogadható létminimumot biztosítanak.
Megjegyzendő, hogy az utóbbi időben több helyen felmerült, és komoly társadalmi vitákat eredményező alanyi jogon járó jövedelem kísérlete is ezt a célt szolgálja.
A szociális kapitalizmus azonban nem generikus folyamatokat, ez által az evolúció hatékonyságát csökkentő elemeket visz be a rendszerbe, és folyamatos, tudatos irányítást tesz szükségessé, amely kockázatokat jelent, és hibákhoz vezethet.
A szabad, nem korlátozott, az egyén sikerére alapozott (individualista) kapitalizmusnak a nehézségei ellenére az az előnye, hogy az alapfolyamatai generikus, természetes folyamatok, a társadalom irányítási rendszer generikus természeti törvényeken alapszik. A pénz alapú egyéni siker, az ezen alapuló természetes evolúciós kiválasztódás a társadalomnak a környezet változásaihoz történő sikeres alkalmazkodását eredményezi. A kapitalista társadalom jól képes alkalmazkodni a társadalmi környezet változásaihoz, ezért jó a túlélő képessége.
Az élő rendszerek rendszer szintű túlélő képessége, a környezethez történő alkalmazkodás azonban más módon is megvalósulhat, a természet erre számtalan példát mutat. Valójában az emberi társadalmon kívül az összetett természetes élő rendszerek mindegyike a nem individuális alapú társadalom felépítésen alapszik. A klasszikus összetett élő rendszerekben a rendszert felépítő egyed feladja függetlenséget, és a rendszer érdekei szempontjából hasznos módon működik. Mivel minden természetes összetett élő rendszer ezt a stratégiát követi, kijelenthetjük, hogy ez a sikeres működés természetes módja. Ennek az előfeltétele azonban az egyéni szándék, szabad akarat, egyéni érdek részben vagy teljes egészében történő feladása.
Ilyen társadalom irányítási kísérletre is láthatunk példát. A jelenlegi kínai társadalom irányítási modell hasonló elemeket tartalmaz. A kínai modellben az egyén érdeke, és ez által a szabad akarata is alárendelődik a közösség érdekeinek. Ez a modell a természetes módja a komplex élő rendszerek működésének.
A természetes folyamatok alapján létező élő rendszerek esetében azonban a közösségi érdeket külső evolúciós tényezők, objektív körülmények határozzák meg. Az evolúció alapfolyamata a véletlenszerű változás, és a megváltozott rendszer alkalmassága és szelekciója a változó környezetben. Az emberi társadalmakon a véletlenszerű, próba szerencse típusú, cél nélküli változásokra épülő evolúciós kiválasztódást nem tartjuk jó megoldásnak, mert lassú, és nagy egyed számot feltételez, és csak hosszú távon működhet hatékonyan. Az egyéni érdeket feladó szabályok szerint felépülő emberi társadalom esetén hatékonyabb, de egyúttal kockázatosabb a tudatos irányítás.
A kínai típusú társadalmi modellnél az egyedi kiválasztódás (sikeresség) nem az egyén sikerére épül, hanem a vélt vagy valós közösségi érdeknek való megfelelés szerint történik. Azonban, ha a közösségi érdek meghatározása nem természetes, generikus folyamat eredménye, hanem úgymond belső gondolkodás következménye, akkor az ilyen társadalom addig képes fennmaradni, addig képes sikeresen alkalmazkodni a változó környezethez, amíg a belső gondolkodás helyesen határozza meg a közösségi érdeket. Az ilyen társadalmat nem természetes, generikus folyamatok irányítják, ezért fennmaradása jelentős kockázatokat hordoz.
A természetben nem is találunk olyan összetett társadalomra példát (az emberi társadalmon kívül, de ebben az esetben is kétséges a működés sikeressége), ahol öntudattal rendelkező egyedek alkotják a társadalmat és belső gondolkodás alapján működik.
Az emberi szervezet látszólag ilyen, de valójában az agy nagyon korlátozott és csak közvetett hatással rendelkezik az egyes sejtek működésére, és az egyes, az emberi szervezetet felépítő sejtek sem rendelkeznek saját öntudattal.
Azonban, mivel látható, hogy az összetett élő rendszerek működésének általános alapja a közösségi érdek megvalósulása, illetve az egyéni érdek harmonizálása a közösségi érdekkel, az emberi társadalom esetén is az effektív társadalom működése ezen az alapon kell, hogy megvalósuljon.
Lehetséges olyan társadalmi rendszer, amely természetes alapú, tehát energiafelhasználásra épülő evolúciós alapú társadalom, és generikusan, természetes módon képes integrálni a felépítő egyedek önálló, szabad akaratát? Létezik olyan társadalom irányítási módszer, amely képes a társadalmat, mint egységes élő rendszert hatékonyan alkalmazkodó képessé tenni a környezeti változásokhoz az egyéni sikeresség azonos alapokon történő, egyenlő mértékű elérhetősége szerint? Létezik olyan társadalom irányítási modell, amely képes a társadalmat felépítő egyén szabad akaratát és potenciális képességeit generikusan, természetes módon, és feszültségek kialakulása nélkül felhasználni a közösségi érdek kiszolgálása céljából? Létrehozható effektív emberi társadalom?
A tudás alapú társadalom így működhet, és ilyen lehet.
Javaslat a tudás alapú társadalmi modellre
Az egyéni tudásnak a társadalom működésében betöltött szerepe nem ismeretlen tényező. A társadalmat felépítő egyedek tudása mindig is szerepet játszott az emberi társadalom életében és sikeres működésében. Régi bölcsesség, hogy a tudás hatalom. A tudás az egyéni érvényesülés, az egyéni siker egyik eszköze.
A mai társadalom is tudás alapúnak látszik. A technológiára épülő társadalom az új ismeretek folyamatos megszerzését igényli, ezért jelentős részben a tudásra épül. Azonban még a jelenlegi technikai tudományos társadalomban is a tudás nem, mint alap és fő meghatározó tényező játszik szerepet a társadalom evolúciós mechanizmusaiban, hanem egy közvetetten, a pénzen keresztül érvényesülő eszköz az egyéni sikeresség és a sikeres társadalom érdekében.
Jelenleg a pénz szabályozza a tudást is. A pénznek a tudás területén is legtöbbször feszültséget létrehozó, a különbséget mesterségesen fenntartó és növelő szerepe van. Akinek több pénze van, több ismeretre tehet szert, aki több ismeretet szerzett, több pénze lehet. A pénz alapú társadalomban a tudás a pénzen keresztül működik, és hozzájárul a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez.
Tudatosan felismerve, vagy ösztönösen alkalmazva, egyes társadalmak, országok szabályokkal segítik a tagjai számára a tudáshoz való hozzáférést. Az anyagilag rászorulók számára például állami tanulmányi ösztöndíj programokat hoznak létre, a hátrányos helyzetű személyeket pozitívan diszkriminálják. Ezek a társadalmak sikeresebben tudnak működni, de ezek a módszerek sem változtatják meg gyökeresen a pénz kialakult szerepét, és a pénz és a tudás viszonyát a társadalomban.
A tudás alapú társadalomban a tudás alapvető szerepet játszik, és a pénz alapvetően más módon működik.
A tudás alapú társadalom a társadalmat felépítő egyének ismeretének, tudásának szintjét generikus, természetes módon használja és alkalmazza a társadalom evolúciós alapokon történő működtetése érdekében. A tudás alapú társadalom esetében a társadalmi evolúciót hajtó energia nem a pénz, hanem a megszerzett tudás szintje. A tudás alapú társadalomban a pénz megmarad az eredeti, univerzális csereeszköz funkciójánál, és elveszti az energia jellegét. A tudás alapú társadalomban a pénz továbbra is létezik, de tudás alapúvá válik. A tudás alapú társadalomban a pénz és a tudás kapcsolata fordított a pénz alapú társadalomhoz képest.
Miért jó, ha a tudás az evolúciós energia? Hogyan működik a tudás alapú társadalom?
A társadalom, mint élő rendszer evolúciója a társadalomnak az alkalmazkodását jelenti a környezethez. A környezet hatással van az élő rendszerre, az élő rendszer pedig valamilyen válaszreakciót alkalmazva megpróbál alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, azaz változik. A változás extra energiafelhasználással jár. Az az élő rendszer, amely több felhasználható energiával rendelkezik, alkalmasabb az evolúciós alkalmazkodásra.
A környezet változása problémaként jelenik meg az élő rendszer számára, az alkalmazkodás tehát egyúttal probléma megoldás is. Az alkalmazkodás probléma megoldással jár. Az a társadalom sikeresebb az evolúciós alkalmazkodásban, amely alkalmasabb a problémák megoldására, fejlettebb a probléma megoldásban.
Az ember különleges a társadalmat, mint élő rendszert felépítő egyed, mert eredendően intelligens, alapvetően problémamegoldó lény. Az agyunk a probléma megoldásra alakult ki, és a problémamegoldás során fejlődött. Az agyunk a megszerzett tudással együtt hatékony eszköz a probléma megoldásban.
Hogyan válik a tudás a társadalom evolúcióját működtető energiává? Az evolúció a problémamegoldás folyamata. A problémamegoldás leghatékonyabb módja pedig a tudáson keresztül lehetséges. A problémamegoldás képessége egyenesen arányos a tudás mennyiségével.
A tudás az információ és az ismeretek által keletkezik az emberekben. A tudás megszerzése összetett, bonyolult folyamat, azonban az emberi agy tökéletes eszköze ennek a folyamatnak. Ha hagyjuk. És csak hagyni kell. A társadalmat, mint élő rendszert felépítő egyed, az ember alkalmas eszköz a tudás megszerzésére.
Az emberi társadalom esetén, ha a tudást használjuk az evolúció energiájának, és a társadalom belső evolúciója, a társadalom felépítő egyedein zajló evolúció, az evolúciós szelekció a megszerzett tudás alapján történik, a társadalom, mint rendszer evolúciójának hatékonyságát optimalizáljuk, az egész társadalmon zajló evolúció feladatát, a társadalom alkalmazkodását a környezethez a leghatékonyabb módon tudjuk működtetni.
A tudás alapú társadalomban a tudás válik az evolúciót működtető energiává, és egyben a társadalmon belüli evolúció alapja, szelekciós mechanizmusa a megszerzett tudás alapján történő szelektálás. A tudás alapú társadalomban az egyéni siker alapja a megszerzett tudás.
Effektív emberi társadalom létrehozásának módja: le kell bontani minden korlátot és szabályozást, amely az információhoz való hozzáférést akadályozza, tehát a tudás megszerzését korlátozza. A tudás alapú társadalomban az információhoz mindenki szabadon, korlátozás nélkül, és egyformán férhet hozzá. A tudás alapú társadalom effektív társadalom.
Az információnak és a tudásnak az emberi társadalom evolúciójában játszott nyilvánvaló és alapvető szerepen kívül van még egy másodlagos pozitív tulajdonsága, amely, mint az evolúciót működtető energia szerepére teszi különösen alkalmassá, még a pénznél is alkalmasabbá. Ez a tulajdonság pedig a korlátlan növelhetőség. Ha a tudást tesszük az evolúció energiájává, az evolúciót hajtó energia - az információn alapuló tudás - negatív következmények nélkül, korlátlanul növelhető, és korlátlan nagyságban állhat rendelkezésre.
Ha a pénz az evolúciót hajtó energia, ez a megállapítás nem áll fenn. A pénz - ha csereeszköz szerepét nézzük - csak korlátozottan állhat rendelkezésre. A fedezet nélkül kibocsátott csere eszköznek használt pénz inflációt, a társadalmi javak leértékelődését eredményezi. Ha viszont a pénzt, mint evolúciós energiát használjuk a társadalom életében, akkor az a kedvezőbb, ha minél több pénz áll rendelkezésre a társadalom tagjai számára. Ebből az összefüggésből származik, hogy a gazdagabb társadalmak sikeresebbek a változásokhoz történő alkalmazkodásban.
Társadalmi evolúciós kényszerhelyzet, társadalmi krízis esetén a pénz, mint energia növelése - a pénz alapú társadalom működésében - új, szabadon felhasználható energiaként segíti a társadalom alkalmazkodását a megváltozott környezethez. Tudatosan, vagy nem tudatosan felismerve a pénz energia jellegét a kapitalista társadalom alkalmazkodásában, az utóbbi időben a pénzügyi, gazdasági válságok megoldása során kísérletek születtek a korlátlan pénz alkalmazásra. Megértve a pénznek a szerepet a társadalom evolúciójában, a korlátlanul rendelkezésre álló pénz haszna nyilvánvaló. Azonban a pénznek a társadalom életében, mint univerzális csereeszköz is szerepe van, így a pénz fedezetlen előállítása nyilvánvaló hátrányokkal is jár.
A pénz szerepével ellentétben a pénz alapú társadalomban azonban a tudás alapú társadalomban az információ hátrányos mellékhatások nélkül, korlátlanul növelhető és sokszorosítható, nem jár az információnak, vagy az információ értékének leértékelődésével. Az információ által létrejött tudás növekedése pedig növeli az egyén és a társadalom alkalmazkodó képességét. Az információ alapú tudás ideális formája a társadalmi evolúciót működtető energiának.
A korlátlanul növelhető, és a korlátozás nélkül elérhető információ korlátlanul növekedő tudást eredményez, amely korlátlan energiát biztosít, és növeli a hatékonyságát - a probléma megoldás hatékonyságának növekedésen keresztül - a társadalom evolúciós folyamatainak.
A tudás alapú társadalom jellemzője és alapvető tulajdonsága, hogy minden információ, valamint a tudás megszerzésével kapcsolatos anyag, eszköz, tevékenység szabadon, ingyenesen rendelkezésre áll a társadalom tagjai számára. Nyilvánvaló, hogy ezek rendelkezésre állása a társadalom számára erőforrások felhasználásával jár. A tudás alapú társadalomban a társadalom tagjainak fel kell vállalni ezt az költséget, de ez az áldozat elhanyagolható a társadalmi előnyökhöz képest.
Az információkhoz, a tudáshoz való szabad hozzáférés pedig létre hozza a tudás alapú társadalmat. A tudás alapú társadalomban a szabadon és korlátozás nélkül hozzáférhető információ a társadalmat felépítő intelligens egyedekben hatékonyan generál, hoz létre tudást.
A tudás alapú társadalom tudás alapú társadalom irányítást tesz lehetővé. A tudás alapú társadalomnak azonban nincsenek konkrét, univerzálisan működő szabályai, de egy korábbi gondolatban részletezett általánosan használható társadalom irányítási modell alkalmazható a tudás alapú társadalomra is. A tudás alapú társadalom irányítás jellemzője a folyamatos alkalmazkodás a változó környezethez, tehát a folyamatos evolúció az irányítási szabályok területén is. Az alkalmazkodás, a problémák megoldása azonban közvetlenül, a tudás, mint problémamegoldó energia használatával történik, és nem pedig közvetetten, mint a pénz alapú társadalom esetén.
A tudás alapú társadalom esetén is érvényesül a társadalmi evolúció szükségszerű folyamata, a társadalmat felépítő egyedek evolúciója. Azok az egyedek, akik nagyobb tudással rendelkeznek, mert a személyes képességeik, körülményeik ezt lehetővé tették, a nagyobb tudás által, és a megszerzett több pénzen keresztül több érvényesülési lehetőséggel rendelkeznek.
A tudás alapú társadalomban az evolúció az egyedek szintjén nyilvánvalóan nem biológiai. A tudás alapú társadalomban az evolúciós előny még csak személyesen sem örökölhető, ahogy a pénz alapú társadalom esetén történik. A pénz alapú társadalomban az alkalmasság következtében megszerzett anyagi vagyon olyan személyek számára is tovább öröklődhet, akik alkalmatlanok, nem rendelkeznek a pénz további megszerzését eredményező, evolúciós előnyt biztosító tulajdonságokkal. A pénz alapú társadalom az egyedek evolúciójára nem alkalmas generikusan.
A tudás alapú társadalomban a társadalmat felépítő egyedek (természetesen itt sem biológiai) evolúciója generikusan érvényesül. A tudás, az evolúciós előny sem biológiai módon, sem társadalmi szabályok alapján (ahogy a pénz esetén) tovább nem örökölhető. A tudást mindenkinek magának, személyesen kell megszereznie. A tudás alapú társadalomban mindig azok a társadalmat felépítő egyedek fognak érvényesülni, amelyek alkalmasak rá. Az érvényesülés azonban diszkrimináció mentes, és megőrzi, sőt, igényli és támogatja a társadalom egyedeinek változatosságát. A tudás alapú társadalom a diverzitásra és a diverzióra épül, hiszen előre soha nem lehet tudni, hogy a társadalom melyik egyede lesz alkalmasabb a tudás megszerzésére.
A tudás alapú társadalomban az érvényesülés tudás alapú megszerzésének módja pedig folyamatos motivációt jelent a társadalom tagjainak számára, az információhoz való szabad hozzáférés pedig egyenjogú versenyt biztosít. A tudás alapú társadalomban a megszerzett tudás szintje természetes, generikus módon, de nem előre meghatározott feltételek szerint, tehát kasztok kialakulása nélkül érvényesülési, tehát evolúciós előnyt hoz létre az egyedek között.
A tudás alapú társadalom működése azonban veszélyekkel is járhat. A tudás alapú társadalom legnagyobb veszélye, ha a társadalomban a pénz szerepe visszaszerzi energia jellegét. A tudás alapú társadalom addig maradhat fenn, amíg ezt képes megakadályozni.
További veszélyt jelent, ha biológiai alapon történik a kognitív képességek fejlesztése. A kognitív tulajdonságok és a biológiai örökítő anyag szerkezete között a nyilvánvaló kapcsolat azonban olyan távoli és közvetett, hogy a tudás alapú társadalom tagjainak biológiai fejlesztése beláthatatlan távolságban van, és minden bizonnyal egy tudás alapú társadalom képes a kognitív képességek biológiai szelekció általi növelésének kockázatait és társadalmi veszélyeit felmerni. A Mesterséges Intelligencia fejlődése és alkalmazása valószínűleg eleve megelőzni az ember kognitív képességeinek biológiai fejlődésének lehetőségeit és szintjét.
A tudás alapú társadalom effektív társadalom, mert a társadalom evolúcióját, és a társadalmat felépítő egyének evolúcióját is a társadalmat felépítő egyedek képességeinek optimális, és maximális mértékű felhasználásával teszi lehetővé. A tudás alapú társadalomnál nem létezik hatékonyabb emberi társadalmi modell.
Ember {button_primary} Társadalom {button_primary}
The fundamental system of social organization - a proposal for the effective human society
Nincsenek megjegyzések