Kétségtelenül nehéz időket élünk. A koronavírus legutóbbi megjelenése és elterjedése az emberek között olyan társadalmi reakciókat váltott...
Kétségtelenül nehéz időket élünk. A koronavírus legutóbbi megjelenése és elterjedése az emberek között olyan társadalmi reakciókat váltott ki, ami rendkívüli próbák elé állítja az országok vezetését és lakosságát.
A megjelent vírus az emberiségre, mint fajra veszélytelen. A populáció túlnyomó részének, különösen a faj fennmaradásának szempontjából fontos fiatal és egészséges egyedeknek a COVID-19 vírus immunrendszer általi legyőzése nem jelent nehéz feladatot. A vírus megjelenésének társadalomi kihívása azonban rendkívül nagy. A társadalmak válaszreakciói olyan próbára teszik az emberiséget, amire még nem volt példa a történelemben.
Az emberiség rendszeresen szembenéz káros biológiai kórokozók támadásaival, sokszor a populáció jelentős hányadának pusztulását okozva. Az emberiség, mint faj mindig képes volt tovább élni. Az emberi társadalmak összességére sem jelentett egyetlen fertőző betegség sem komoly megrázkódtatást. Még akkor is igaz ez, ha alkalmanként a helyi társadalmak megszűnésével is járt egyes kórokozók megjelenése. Azonban, ahogy az emberi faj egyre inkább kezd komplex, összefüggő, egymásra utalt társadalommá szerveződni, azaz egyre inkább mutat egységes szervezetre, élő egyedre utaló tulajdonságokat, a teljes populációt elérő hatások - mint egy újonnan megjelenő, betegséget okozó vírus - egyre jelentősebb hatásokat tud kiváltani az emberi össztársadalomban.
Ezt láthatjuk most is. Tudjuk, hogy a megjelent vírus az emberi fajra veszélytelen, az emberi társadalmak, a különböző országok mégis szükségszerű, hogy reagáljanak rá, hiszen a vírus okozta hatások társadalmi feszültségeket okoznak. Ennek hatására az emberiség, mint egységes, össztársadalmi szervezet működésében zavarok keletkeznek, a szervezet, mint egész megszűnik a megszokott módon működni. Az emberiség, mint egységes, élő szervezet a betegség tüneteit mutatja.
Hogyan lehet a betegségből, amit a COVID-19 vírus megjelenése előidézett, kigyógyulni? Milyen módszer alkalmazása lenne a legmegfelelőbb? Mivé kellene kigyógyulni, hogy az emberiség, mint élő szervezet, később is ellenállóbb legyen a külső beavatkozások ellen? Ezt a helyzetet éljük át, talán az emberiség történetében először.
A legjobb, legeredményesebb válasz az lenne, ha a tudományt és a technikát felhasználva hamar megtalálnánk a vírus biológiai ellenszerét. Jelenleg azonban az emberiség ismeretei nem elegendőek arra, hogy olyan gyorsan képesek legyünk kifejleszteni az ellenszert, hogy ne kelljen más megoldásokat kipróbálni, felhasználni.
Mindeddig a különböző országok, a helyi társadalmak kétféle stratégiát, illetve azok különféle átmeneteit használják a vírus megjelenésének kezelésére.
Az egyik alkalmazott stratégia szerint az jár kevesebb társadalmi megrázkódtatással, ha - tudatosan vagy tudat alatt felismerve, hogy a vírus nem jelent veszélyt a fajra nézve - nem csinálunk semmit, hanem többé-kevésbé szabadon átengedjük a vírust a lakosságon. Ennek a stratégiának az előfeltétele, hogy fejlett, jól működő és hatékony egészségügyi rendszer álljon rendelkezésre a nagy valószínűséggel hirtelen és tömegesen megjelenő betegek kezelésére. A kockázata a módszernek pedig az, hogy kezelhetetlen társadalmi feszültség jelentkezik, ha mégsem bizonyul elégségesnek a rendelkezésre álló egészségügyi rendszer.
A másik alkalmazott stratégia, hogy személyes távolságtartással csökkentjük a vírus terjedési sebességet a populációban, ezzel csökkentjük, és időben elosztjuk az egészségügyi rendszerre nehezedő feladatokat. Ennek a megoldásnak az előfeltétele, hogy a társadalom hajlandó legyen a szükséges szabályok betartására. A kockázata ennek a módszernek pedig az, hogy a távolságtartás következményei, a gazdaság jelentős visszaesése és a szociális kontaktusok változatosságának csökkenése miatt fellépő társadalmi feszültségek válnak kezelhetetlenné.
A különböző társadalmak meghozhatják a döntést megegyezve, demokratikusan, közösen mérlegelve a döntés pozitív és negatív oldalait, ezzel csökkentve a megoldás okozta feszültséget, vagy, ahogy a tekintélyuralomra épülő társadalmak működnek, diktatórikus eszközökkel. Akár egyszerű tagadással, miszerint a probléma, a vírus nem is létezik, vagy kötelezően betartandó törvények alkotásával, tudva, hogy a fellépő társadalmi feszültségeket hatalmi eszközökkel is kontrollálni lehet.
Nem látszik az említett két lehetőségem kívül más megoldás a megjelent vírussal kapcsolatban, de melyik stratégia a helyes? Mindkét stratégia alkalmas a vírus leküzdésére, és mindkét stratégia veszélyekkel is jár. Mondhatnánk, hogy a legjobb megoldás, a legkevesebb társadalmi feszültség akkor keletkezik, ha a választás a helyi társadalom szubjektív döntésen alapszik. Ez bizonyosan így is van. Azonban van objektív szempontja is a választás megítélésének. Ez pedig az, hogy mi jön létre a stratégia választásának következményeként, hogyan változik meg a társadalom miután valamelyik stratégiát választva sikerül túllépni a problémán.
Az első stratégia - miszerint engedjük át viszonylag szabadon a vírust a lakosságon - következménye az, hogy ugyan megrázkódtatással, de gyakorlatilag változtatás nélkül működik tovább a társadalom. Ahogy eddig volt, úgy folytatódik minden. Ez a döntés akkor helyes, ha a társadalom eredetileg hosszú távon fenntartható módon, problémamentesen működik.
A második stratégia - miszerint a társadalom életében jelentős változtatásokat kell tenni a probléma megoldásának érdekében - választása akkor helyes, ha a társadalom eredetileg is problémákkal, akadozva, eleve fenntarthatatlan módon működött, érdemes és esetleg szükséges is változtatni rajta. Ebben az esetben a személyes távolságtartás, mint gyógyítási stratégia a változás esélyét adja meg.
Reálisan szemlélve a mai társadalmak túlnyomó többsége nem fenntartható módon működik. Sorolni sem szükséges azokat a tényeket és érveket, amelyek azt igazolják, hogy a jelenlegi társadalmak, ezzel együtt az emberiség egésze (mint társadalom és nem, mint faj) változtatás nélkül fenntarthatatlan úton jár.
Természetesen egy külső befolyása adott társadalmi reakció hatása hosszú távon nem csak pozitív lehet, de lehet káros is. Minden változás pozitív vagy negatív megítélését az éppen fennálló társadalmi berendezkedés dönti el. Ugyanaz a változás valamikor lehet pozitív míg máskor negatív hatású a társadalomra nézve. Nézzük meg, hogy a koronavírus megjelenésére adott szociális távolságtartás milyen változásokat eredményez, vagy eredményezhet a társadalomban.
Természetesen ott vannak az azonnali és jelentős társadalmi feszültségekkel járó hatások. A szociális távolságtartás bevezetése, a személyes kapcsolatok csökkentése a nem létfontosságú gazdasági tevékenységek beszüntetését vagy jelentős visszafogását is jelenti. Ennek hatására jelentősen növekszik a munkanélküliség, és az összes vele kapcsolatos probléma. Ez jelentős probléma, ezt a társadalmak vezetésének, a kormányoknak kezelnie kell. Ez azonban rövid távú, és helyes válaszreakciókat választva kezelhető probléma. (Volt már, hogy helytelen válaszreakciók világháborúhoz vezettek, de ezzel az eshetőséggel ebben az esetben ne foglalkozzunk.)
A társadalomban végbemenő, mélyre ható változások azonban az ideiglenesen megjelenő gazdasági visszaesésnél és a fellépő munkanélküliségnél és a vele járó hatásoknál sokkal jelentősebbek lehetnek.
- A távmunka, a távolról végzett munkavégzés jelentősége és szerepe növekszik.
- A távoktatás szerepe növekszik.
- Csökken a helyváltoztatás igénye, csökken a közlekedés.
- Csökken a közlekedéssel kapcsolatos idő, anyag és energiafelhasználás és környezetszennyezés.
- Fejlődik és hatékonyabbá válik a kommunikáció.
- Fejlődik a termelés automatizáltsága.
- Csökken a személyes fizikai kapcsolattartás szerepe.
Ezek a hatások változtatnak, alakítanak a társadalmakon. A kérdés az, hogy milyen irányú a változás. Az, hogy egy változás jó vagy rossz, azon nincs értelme gondolkodni. Minden változásnak vannak pozitív és negatív oldalai. Még azon sem érdemes gondolkodni, hogy melyik oldalból van a több. Ezek szubjektív megítélések. A változás objektív megítélése csak az lehet, hogy a változás a jövőt segítik, az önmaguktól bekövetkező változások irányába hat, vagy nem. Ha igen, akkor a változás helyes.
A jövő társadalmában a kommunikáció veszi át a közlekedés szerepét. A jövő társadalmában az ember fizikai jelenléten alapuló termelés és munkavégzés csökken. A jövő társadalmának a környezettel egyensúlyban kell működnie. Ezek pedig a távolságtartás, mint a vírus megjelenésére alkalmazható gyógymód mellékhatásai.
A felsorolt hatások a mai társadalmi fejlettséget alapul véve a jövőbe mutató, a jövőt segítő változások. A vírus megjelenésére a helyes válasz a szociális távolságtartás bevezetése, bármilyen nagy megrázkódtatással is jár. A társadalmak túlnyomó többsége ezt a reakciót követi. Ha tudatosul, hogy miért ez a helyes válasz, könnyebb lesz a nehézségeken is túl lenni.
A COVID-19 vírus megjelenése esélyt adott számunkra, felgyorsíthatja azokat a társadalmi változásokat, amelyek szükségesnek látszanak az emberi társadalom eredményes továbbélésében, a szükséges fejlődésében. Éljünk a lehetőséggel. Használjuk ki az alkalmat, a megjelent külső erőhatást arra, hogy a társadalomban olyan tartós változásokat hozzunk létre, ami a fennmaradásunkat segíti. Használjuk ki a vírus okozta katasztrófát, fordítsuk a mi számunkra hasznos változásokra. Ha képesek leszünk rá, akkor a COVID-19 visszatekintve nem csapás az emberiségre, hanem a segítség a túlélésre.
Nincsenek megjegyzések