Az éghajlatváltozás nyilvánvaló. A statisztikák igazolják, hogy a Föld éghajlata az elmúlt években folyamatosan egyre melegebbe vált. Az o...
Az éghajlatváltozás nyilvánvaló. A statisztikák igazolják, hogy a Föld éghajlata az elmúlt években folyamatosan egyre melegebbe vált. Az okokon lehet vitatkozni, de egyre egyértelműbb, hogy az emberi tevékenység a legjelentősebb tényezője a változásnak. A változás legsúlyosabb következménye nem a néhány fokkal melegebb éghajlat, hanem az egyre szélsőségesebb időjárás. A viharok egyre erősebbekké válnak és egyre nagyobb károkat okoznak. Özönvízszerű esőzések okoznak áradásokat, miközben a csapadék csökken és szárazságok jelentkeznek. Hőhullámok lépnek fel és a csapadék hiány miatt erdőtüzek pusztítanak. Ahol korábban termőföld volt, ott sivatag kezd kialakulni. Az éghajlat melegedése miatt a tartósan fagyott helyek megolvadnak, a szárazföldi jég vízzé válik, a tengerek szintje megemelkedik. Az emelkedő vízszint áradásokkal, elöntéssel fenyegeti a partokat, a partmenti városokat. A jég hűtő hatásának megszűnése miatt a légkör instabilabba válik, a légköri mozgások megerősödnek. Ha nem teszünk ellene valamit, az éghajlatváltozás át fogja rendezi a Föld bioszféráját, és az emberi élőhelyeket is.
Meg tudjuk állítani az éghajlatváltozást? Vissza tudjuk fordítani a már elindult folyamatot? A Föld éghajlata egy nagyon érzékeny egyensúlyi rendszer, kis változások is nagy hatást okozhatnak. A jelenlegi éghajlatváltozásnak a legjelentősebb oka az évmilliók alatt a földben elraktározott szénhidrogén formájú szén néhány évtized alatti széndioxidkent való légkörbe kerülése. A széndioxid melegház hatású gáz, a növekvő vízgőzzel és metánnal együtt visszatartja a Nap által a légkörben juttatott hőt.
Az éghajlatváltozás elleni harc tudományosan egyszerűnek tűnik, technikailag és társadalmilag annál nehezebb. Be kellene fejeznünk a szénhidrogének elégetését, és ki kellene vonnunk a légkörből a felgyülemlett üvegházhatású gázokat. A folyamat a szénhidrogének elégetésének csökkentésére, megállításara már zajlik, de a technikai és még inkább a társadalmi akadályok miatt az éghajlatváltozás megelőzéséhez képest lassan halad. A felgyülemlett gázok kivonására csak tervek vannak. Az éghajlatváltozás elkerülhetetlennek tűnik, és valószínűleg már túl is haladtunk azon a ponton, ahol még vissza lehetne fordítani az elindult folyamatot. Talán az sem segítene, ha a visszafordíthatatlan állapotot még nem értük el, mert a társadalmak rövid távú érdekei miatt úgysem tudnánk megállni előtte.
Természetesen van értelme harcolni a széndioxid kibocsátás csökkentésével a klímaváltozás ellen, de csak időt nyerhetünk vele.
Már most is látható, hogy újabb, a korábbi nagy kihalási hullámokhoz mérhető kihalási folyamat kezdődött az élővilágban. A földi élet nincs veszélyben, az élővilág előbb-utóbb alkalmazkodni fog a megváltozott életkörülményekhez. Az emberi társadalom, mint élő struktúra is túl fogja élni a változásokat, azonban a kihívás rendkívül nagy. A tudósok és a társadalom vezetőinek feladata az, hogy az emberiségre ható megrázkódtatásokat csökkenteni lehessen. Mivel reálisan nézve az éghajlatváltozást és a bioszféra megváltozását legjobb esetben is csak lassítani tudjuk, visszafordítani, de még csak megállítani sem, és mivel jelenleg még nem tudunk tartósan, önellátóan kilépni a földi bioszférából, az egyetlen lehetőségünk a környezet változásaihoz való alkalmazkodási képességünk növelése lehet számunkra.
Az ember elég jó az alkalmazkodásban. Szinte minden földi éghajlaton képesek vagyunk tartósan, önellátóan megélni. Az emberi társadalmak benépesítették a szárazföldek jelentős részét. Azonban a korábbi alkalmazkodás hosszú időt vett igénybe, most csak évtizedek állnak rendelkezésre az évtízezredek helyett.
Az éghajlatváltozás hatására nagy földrajzi területeken, néhány év alatt változnak meg az emberi életfeltételek. Természetesen lehet védekezni a természeti változások ellen ellenállással is. A közvetlen környezetünket klimatizálthatjuk, a hiányzó vizet távolabbról is hozhatjuk, az élelmiszertermelés is módosítható úgy, hogy elegendő élelem álljon rendelkezésre. Ezek a változtatások azonban rendkívül költségesek, csak a gazdagabb társadalmak engedhetik meg maguknak, és gyakran még erősítik is az éghajlat változás okait. Valószínű idő sincs már arra, hogy az ellenállás módjával védekezzünk globálisan.
A városokat, a lakosságot, a még rendelkezésre álló idő alatt lehetetlennek tűnik átállítani helyileg egy új életmódra. A társadalmi élet velejárója lesz - egyes területeken már most is az - a népvándorlás. Azok a népcsoportok, amelyek nem tudnak védekezni a megváltozott életfeltételek ellen, vagy nem tudnak alkalmazkodni hozzá, útra kelnek, hogy új élőhelyet találjanak maguknak. A népvándorlás már most óriási társadalmi, kulturális feszültségeket okoz, pedig elkerülhetetlen.
Természetesen lehet védekezni a népvándorlás ellen a népvándorlás akadályozásával, de nem érdemes. Ez a módszer az éghajlat változását nem csökkenti, és az embercsoportok, társadalmak közötti összeütközésekhez vezet. Hatalomtechnikai okokból egyes politikusok számára észszerűnek látszik a népvándorlás akadályozása, segíthet a helyi hatalom megszerzésében és megtartásában, a valós problémát azonban nem kezeli, és a társadalmi feszültség növekedésével jár. Csak rövid távon működik, és csak növeli a problémákat. Észszerűbb lenne ezt a politikusoknak elfogadni és más hatalomtechnikai eszközt használni a vezető pozíció megszerzéséhez és megtartásához.
Mik az előttünk álló kihívások?
- El kell fogadnunk, hogy a klímaváltozás megállíthatatlan folyamat.
- Muszáj azon dolgoznunk, hogy lassabban következzen be, de ezzel csak időt nyerhetünk.
- A tudománynak és a technikának az alkalmazása a klíma változás elleni ellenállás növelésében a védekezés egy lehetséges útja, de talán ez a nehezebb, és a rendelkezésre álló idő alatt globálisan nem valósítható meg.
- Lehetséges úgy is átalakítani az életünket, hogy a megváltozott környezetben is létezhessünk, és bizonyos mértékig muszáj is, hiszen a bioszféra mindenhol változik, de a rendelkezésre álló idő alatt ez a módszer sem alkalmazható globálisan.
- Az éghajlatváltozás gyorsabb annál, hogy minden emberi élőhelyen ki lehessen fejleszteni a megélhetéshez szükséges új körülményeket.
- A népesség erőszakos csökkentése nem alkalmas módja a klímaváltozás elleni küzdelemnek.
- A lakosság új lakóhelyre költözése elkerülhetetlen a klímaváltozás során.
A népvándorlás nem feltétlenül jelent nagy távolságra történő, országok közötti mozgást. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás miatti más helyre való költözés jórészt úgy is elegendő, hogy az élhetetlen életterűvé váló városokból az emberek kikötöznek élhetőbb körülményeket biztosító kisebb településekre.
Mit tehetünk? Hogyan harcolhatunk a klímaváltozás ellen?
A társadalmak vezetőinek az elsődleges feladata a klímaváltozással kapcsolatban az lenne, hogy a társadalmat felkészítsék a népvándorlásra és annak következményeire. A társadalmi feladatok óriásiak azokban a társadalmakban is, akik elhagyják a lakóhelyüket, és azokban is, akik befogadják az elvándoroltakat. Ezekre a folyamatokra úgy kell felkészülni, hogy a népvándorlás amúgy is jelentős megrázkódtatása a lehető legkisebb társadalmi feszültségekkel járjon. Ez a legnagyobb kihívás, és a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt békésen nem lehet megvalósítási. Muszáj optimistának lenni és bízni abban, dolgozni azon, hogy a társadalmak és a vezetőik képesek lesznek megbirkózni a társadalmakra háruló kihívásokkal.
Az egyre fejlettebb tudományt és technikát is használnunk kell, hogy sikeresebben ellenállhassunk, vagy még inkább, hogy gyorsabban alkalmazkodhassunk a megváltozó környezethez. Természetesen a tudomány és a technika sok mindenben tud segíteni, azt, hogy a problémák megoldásában mire és hogyan akarjuk használni, a célokat nekünk, embereknek kell meghatározni.
Mi legyen a tudomány és a technika elsődleges feladata a klímaváltozással kapcsolatban?
A tudománynak és a technikának az elsődleges célja olyan módszerek kifejlesztése kell, hogy legyen, ami az elkerülhetetlen népvándorlás mellett is biztosítja a társadalom működését, a szükséges anyagok és eszközök előállítását, a szolgáltatások fenntartását. Ezt pedig a távoli munkavégzés legszélesebb körű alkalmazásával tudjuk megvalósítani.
A távoli munkavégzés, mint a következő társadalmi-gazdasági forradalom már egy előző gondolatban is felmerült. A távoli munkavégzés alkalmazása az éghajlatváltozás körülményei között a leghatékonabb eszközünk lehet a társadalom működésének fenntartásában, mert lehetővé teszi, hogy a munkavégző személynek ne kelljen jelen lenni a termelés, a gyártás, a szolgáltatás helyszínén, szabadabban lehetővé teszi az új helyre való költözést. A távoli munkavégzés nem azért fontos az éghajlatváltozás szempontjából, mert a feladatokat távolról tudjuk elvégezni, hanem azért, mert a feladatokat bárhonnan el tudjuk végezni. A társadalmat rugalmassá teszi a helyváltoztatásra úgy, hogy továbbra is lehetőség marad a társadalom szükséges működésére. Az elkerülhetetlen népvándorlás során a társadalom működését a távoli munkavégzés kialakításával lehet biztosítani.
A távoli munkavégzés másodlagos hatásai, mint például a naponta szükséges rendszeres közlekedés csökkenése is a klímaváltozás okait és hatásait mérséklő körülmény.
A leghatékonyabb fegyverünk az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez a távoli jelenlét és a távoli munkahely technológiája.
A tudományos technikai fejlődésünk legfontosabb feladata ennek a technológiának a fejlesztése kell, hogy legyen. Várhatóan ez a terület lesz a következő társadalmi gazdasági forradalom területe, és ez a leghatékonyabb eszközünk arra is, hogy harcoljunk a klímaváltozás ellen.
Nincsenek megjegyzések